Ferenc, Olívia
-2 °C
4 °C

Találkozás egy fiatal korccsal

2003.07.29. 10:15
Az életveszélyes halászlaki horgászversenyre félúton, a Fekete Macska fogadóban akadt kezembe egy szórólap, amely a VIII. Tőserdő szépe szépségversenyt hirdette. Önmagában egy szépségverseny nem keltette volna fel az érdeklődésemet, lassan minden hétvégére jut belőle, de olyan királynőválasztás, amelyen a zsűri elnök maga Lezsák Sándor, kizárólag a Tőserdőben fordul elő. Titokban reménykedtem, hogy a zsűrielnök neve valami konzervatív versenyt fémjelez, netán keresztényit, decens fürdőruhákkal, rózsafüzérrel, de ebből szerencsére csak a rózsa teljesült.
A Tőserdő szó különben, ha valaki nem tudná, nem félregépelés eredménye, hanem egy üdülőparadicsom Lakitelek közelében, bár kiskölyökként én is nagyon büszke voltam, hogy lakhelyemtől félóra wartburgozásra egy igazi őserdő található, és váltig bizonygattam a dolgot hitetlenkedő dunántúli unokatesóimnak.

Az életmentő szimatszatyor

Tekintse meg fotóinkat
Kecskemétről Békéscsaba felé a 24-es kilométerkőnél kell lefordulni egy kis bekötőútra, amely egyenesen a helyszínre vezet. Mikor még a zsűrielnököt csak tanár és költő-ként ismerhette a műértő közönség, én szürke kis kollégája voltam egy közeli kis falusi iskola képesítés nélküli nevelőjeként, vonatcsatlakozás híján nap mint nap stoppal járva haza, mit sem sejtve arról, hogy a közelben történelemformáló események folynak a később oly híressé lett katonai sátorban.

Bár akkoriban ilyen magasztos dolgok amúgy sem foglalkoztattak, sokkal inkább érdekelt stoppolásaim során a bekötőút melletti tanyáról minden nap előrongyoló két korcs. Általában egy szimatszatyorba helyezett angol nagyszótárral védekeztem ellenük, jórészt eredményesen.

A kutyatámadásoknak nem csak árnyoldalai voltak, többnyire az első jobb érzésű autós lefékezett mellettem és kimentett, amikor meglátta, hogy a parittyaként pörgetett, könyvekkel kisúlyozott gázálarctáskával milyen leleményesen próbálom távol tartani az acsarkodó vérebeket.

Kölcsönző és halál

Mindenesetre leutazáskor az autóstopot nem mertem bevállalni, maradtam a biztonságosnak hirdetett Volvómnál - az ismerős tanya mellett gyorsítva, az ajtókat belülről bezárva. A tűzoltó-bemutatót így is lekéstem, pedig állítólag kimentettek egy fuldoklóimitátort a Holt-Tiszából. A hőskorban még a csónakkölcsönzős csáklyázta ki az évi rendes - életében még többnyire erősen ittas családfőként funkcionáló - vízi hullát, majd kifektette a partra a fekete Barkas megérkezéséig, ott hevert elrettentő példaként, pléddel félig letakarva, kilógó, égnek meredő lábfejjel. Ilyenkor láncszerűen terjedt a hír, az egész üdülőtelep - gyermekekkel, nagymamamákkal - lezarándokolt a holtághoz halottat nézni, akit zokogó, fürdőruhás felesége és értetlenül bámuló, riadt gyermekei ültek körül.

A jelszó: Tavirózsa utca 33

Megérkezésemkor sosem látott autótömeg várt a telep határában, és nem akartak átengedni a polgárőrökkel megerősített rendőrkordonon. Szállásadó Leslie barátom telefonon megsúgta jelszót, mondjam azt, hogy Tavirózsa utca 33., legnagyobb megrökönyödésemre működött.

Pénisz alakú gagyi

Tőserdő központjában a színpad előtti nagy réten valódi falusi búcsúkra jellemző kavalkád fogadott, az elmaradhatatlan mutatványosokkal, árusokkal. Megörültem, hogy vándorcirkusz is érkezett, de közelebb érve csalódottan állapítottam meg, hogy az csak a Bombastic diszkósátor. A hazai mutatványos szubkultúra nem sokat változott az általam belátható harminc évben, csak kiegészült néhány újdonsággal, pl. a bungee jumping light változatával. Nekem újdonság volt még a mozgóposta mintájára kialakított mozgólottózó, műholdas kapcsolattal, és a legnagyobb elismerésemet kiváltó rokkantkocsis mozgó sorsjegyárus.

Az árusok giccs- és gagyiparádéját Garga Pitic is megirigyelte volna, a kavalkádnak - talán a víz közelsége miatt - amúgy is volt egyfajta Macskajaj-hangulata. A törökmézárusok igazi különlegességgel készültek a rendezvényre: pénisz alakú nyalókával. A dodzsem 500 forint, a céllövölde 150, egypálcás az autómárkás kulcstartó, a műszálból subázott macskafarok, a lengyelpiaci műanyag fésű és a pakli magyar kártya.

A vízműdomb története

A szépségversenyt Turpinszky Béla színművész-rendező, ifjabb Turpinszky Béla és egy igen lelkes műsorvezető hölgy, Mérai Katalin nyitotta meg. Amikor felsorolták az összes támogatót - ezt az este folyamán még többször elkövették - Turpinszky Béla mindenkit meginvitált az általa rendezett, a kecskeméti vízműdombon megtartandó István, a királyra. A sajátos történetű vízműdombot azontúl valószínű királydombnak fogják nevezni.

Kecskemétnek korábban, sajátos fekvéséből adódóan nem volt sem hegye, se számottevő természetes tava. Ezt a kérdést úgy oldotta meg a vízmű egykori igazgatója, hogy a Kiserdő melletti mocsár helyén ásatott egy hatalmas gödröt, és a kitermelt földből emeltetett egy döbbenetes csonka gúlát, ez lett a hegy. A gödör megtelt belvízzel, ez lett a tó, a későbbi szabadidőközpont lelke, amelynek élvezeti értékén sokat rontott, hogy kezdetben közvetlenül belefolyt a közeli megyei kórház proszektúrájának szennyvize.

A Lezsák család és a lányok

Miután a lelkes Katalin bemutatta a zsűri tagjait - Lezsák Sándor országgyűlési képviselőt és Lezsák Sándornét többször kiemelve -, kezdetét vette a fő attrakció, a lányok fürdőruhás felvonulása. Próbáltam a fotózáshoz megfelelő helyet keresni, kevés eredménnyel, de legalább felfedeztem milyen sajátos öltözetű operatőrrel dolgozik a helyi televízió. Végső elkeseredésemben, a jobb rálátás reményében, megmásztam a korábban életveszélyessé minősített kilátót, de az az elmúlt évek alatt teljesen funkcióját vesztette, ugyanis túlnőtték a fák. Végül megkértem az időközben kiérkezett öcsém testőrét, Siszit, hogy testi erejét latba véve nyomuljon a kordonhoz, és készítsen néhány izgalmas felvételt.

Butik, gazdálkodás, műköröm

Közben Katalin sem hagyta magát, hülyébbnél hülyébb kérdésekkel vegzálta a szerencsétlen versenyzőket, akik, mi tagadás, válaszaikkal szintén kitettek magukért. A bemutatkozásokból bemérhető volt a verseny területi illetékessége, a lányok többnyire a környező településekről érkeztek, meglepetésemre volt köztük egy tőserdei lakos is, pedig tudtommal télen nem lakik ott senki.

Klikk a képre!
A bemutatkozások jórészt a munkahelyek és a távlati célok sajátos ismertetéséből álltak, az esetleges névelírásokért előre elnézést kérek az érintettektől: Erika vagyok, eladó egy férfibutikban, legfőbb vágyam, hogy üzletvezető lehessek a saját üzletemben. Erre a következő versenyző rátromfolt: Éva vagyok, saját butikot vezetek. Gabriella vagyok, ruhatervező szeretnék lenni. Vannak terveim és vannak ruháim. Judit vagyok sokáig jogász akartam lenni, de most már inkább közgazdász szeretnék lenni, mindig érdekelt a gazdálkodás. Krisztina vagyok, szőlő- és gyümölcstermesztés szakon végeztem, de a szőlőtermesztés áll hozzám legközelebb.

Krisztina hosszas előadásba kezdett, a metszéstől a minőségi vörös borokig, már a barrique eljárást kezdte ismertetni, amikor Katalin lelőtte: "Most már mindenki tudja milyen okos vagy Krisztina, kérek egy nagy tapsot, most következik Judit, a műkörmös."

Fortélyos körmök

Akkor esett le, hogy a jelző a foglalkozásra vonatkozik, amikor rákérdezett a körömépités fortélyaira. De azért Judit csodálatos műkörmeit sem felejtette el megdicsérni. Az egész kezdett annyira kínossá válni, hogy öcsémnek konkrétan libabőrözött a karja, elmenekültünk a Villa Negra feliratú hordóhoz homoki borokat tesztelni, de onnan is tovább kellett menekülnünk, mert megérkezett Maksa Zoltán, és vicceket mesélt.

Kalandok egy hímvessző alakú édességgel

Elsompolyogtam pénisznyalókát venni a törökmézesekhez, úgysem hiszi el ezt nekem senki, hogy ilyen is létezik. Egy bimbózó, tizenhárom év körüli lány ált a pult mögött, szemlesütve mutattam, mit kérnék. A lány, mint a klasszikus óvszeres viccben, hátraszólt: "Anyu, mennyibe kerül a faszos nyalóka?", majd diszkréten megkérdezte, kérek-e zacskót hozzá. "Van rajta, nem?" - kérdeztem vissza zavartan, kezeimet tördelve, majd megkértem öcsémet, adja kölcsön Siszit testőrnek, amíg közönséget fényképezek.

Adrenalin a családnak

A lila hajú nő című fotó megkomponálása közben sajnos kimerült az akku, ezért nem sikerült lefényképezni Merlinit, a szabadulóművészt, a beszédet mondó Lezsák Sándort és a győztes lányt. Vagyis igen, de akkor még nem tudtam, hogy ő lesz a győztes. A 3-as rendszámú versenyző vitte el a koronát.

Díjátadáskor újra az ajándékok és a szponzorok felsorolása következett hosszasan, minden lány kapott egy szál rózsát az egyik helyi virágüzletből, ingyenes belépőt a főszervező, DJ Gazsó Bombastic diszkójába és másnapra Tőserdő egyik nevezetességébe, a Tősfürdő nevezetű termálstrandra. Máig tűnődöm, mit kezd a közönségdíjas lány családja az Adrenalin Energy Drink-ajándékcsomaggal.

Az egyetlen kecskeméti punk

Az eredményhirdetést követő Fresh-koncert elől kénytelenek voltunk a Tősfürdő melletti klasszikus Árnyas büféig menekülni, ahol egykoron - Kecskemét első és egyetlen punkja, Nyilas Karcsi szerint - húsz forintért be lehetett rúgni. Az árak azért ennyire már nem kedvezőek, de vidéki viszonylatban is igen nyomottak. Miután a tűzijáték foszlányait a mocsári tölgyek koronái mögül megtekintettük, és elengedtük a fél órán keresztül hazafelé hömpölygő tömeget, visszatértünk a céllövöldét letesztelni. Később bemerészkedtünk az őrizetlenül hagyott, konténerekből kifejlesztett barlanglabirintusba.

A Mátrix és a Bombastic

Egy kanyar balra, egy kanyar jobbra, és beleütköztünk egy, a labirintus csúcsát jelképező, fotópapírral álcázott öltözőszekrénybe, amelyeknek az ajtajára Bo Derek félaktképe helyett félelemkeltő halálfejeket és kísértetmaszkokat ragasztottak Ezen annyira megdöbbentünk, hogy a Bombastic diszkó melletti tömegig menekültünk, és a beengedőembereket kicselezve belestünk a cirkuszi sátor ablakán, megvizsgálni, hány versenyző vette igénybe az ingyenes belépőt. Meglátásunk szerint egy sem.

Szomorúan konstatáltam, hogy a klasszikus vidéki diszkófeeling nem sokat változott sokat a nyolcvanas évek óta, talán egy kicsivel több a lézer, és nincs tükörcserép bevonatú gumilabda. A sátorból kitóduló hőségfolyamtól megtántorodva empirikusan bizonyítottnak találtam a Mátrix egyik alapötletét, miszerint az emberi test hőtermelését alkalmazni lehetne energiaforrásként.

Másnap, amikor a tankolásra félretett utolsó ötezresemet kerestem a zsebemben, találtam hat pakli magyar kártyát - két paklit ronggyá lőve -, egy halom elkapart nyeretlen Black Jack- és Állatkölykök-sorsjegyet és egy ragacsos, félig megolvadt, péniszről formázott nyalókát.