További Életmód cikkek
A lendületes rajt után Balatonkenesénél kezd kicsapódni pólónkon és arcunkon a só. Ideje hát szemrevételezni a vendéglátóipari szektort. Annyit már menet közben megállapítottunk, hogy bizony itt kószál a partokon nagy kaszás. Közelebb érve megnyugodva tapasztaljuk, a balatoni vendéglátós nem ijedős fajta, nem kezd el idegesen kapkodni sem a kasza csillogó éle, sem holmi szomjas vendég láttán.
Az expedíció felbomlik
Az első brutálisabb emelkedőnél két részre szakad expedíciónk. A teljesítménytúrázók simán megbirkóznak vele. Mi viszont Johannával, akivel testalkati és személyiségszerkezeti okokból inkább az ábrándos biciklizés hagyományát követjük, nyomban lerogyunk az út mellett két diófa alá, miután nagy nehezen feltoljuk bringáinkat. Fél óra sem kell, hogy helyreálljon légzésünk és szívverésünk, és szembe merjünk nézni helyzetünkkel.
"Szálljunk hajóra, és várjuk be őket valahol!" - próbálom a realitásokhoz igazítani útvonalunkat. A remek B terv azonban 10 perc alatt romba dől.
"Reggel elment a hajó, késő délután jön egy, Siófok felé" - tudjuk meg a kikötőben egy pecástól.
Ez az a pillanat, amikor derengeni kezd, hogy néhány szörnyű igazságot kénytelenek leszünk saját bőrünkön megtanulni a bringázásról. Itt van például rögtön az a kérdés, miért nem lehet érdekes beszámolókat olvasni keményebb biciklitúrákról. Íme a válasz: ha az ember haladni akar, akkor tekernie kell, ha pedig teker, akkor gyakorlatilag alig jut el valami a tudatáig abból, amit egyáltalán lát, és ami eljut, az is pillanatok alatt nyomtalanul eltűnik valahova.
Pár kilométer kataton pedálozás után meg is kockáztatunk egy pszichológiai sejtést. Legyen két csoportunk, melyek száz kilométert tekernek 15 km/órás átlagsebességgel. Az egyik tagjai óránként elnyalnak fejenként 5 gombóc eperfagyit, a másik csoport pedig szintén óránként elszív egy dzsointot. Ha a célállomáson aztán egy kényelmesen berendezett oxigénsátorban megkérnénk őket, hogy a lehető legrészletesebben meséljék el, mit láttak út közben, akkor a két csoport beszámolóinak részletgazdagsága között nem lenne jelentős különbség.
Hanyatt fekve hányni bokáig érő vízben is kitűnően lehet
A biciklizés viszont kiválóan alkalmas a látomásos műfajok művelésére. Ha a nagy túravezető lepillantott volna ránk, ezt látta volna formálódni Johanna fejében.
"A Balatont rendezni kell. Először is gondolni kell azokra a fiatalokra, akik Sláger rádióra, jet skire, gumivárra, koktélokra, Bon-Bon koncertre és leszbikus pornóra áhítoznak. Nekik épülhetne ki a festői déli part, hiszen hanyatt fekve hányni bokáig érő vízben is kitűnően lehet. Siófok lehetne a központ, a Balaton City. Tőle nyugatra terjeszkedne a Fun Balaton: apró Trendifalvak, Szexiközségek és Szinglitanyák fényességes gyöngysora. A nosztalgiavonat nyitott vagonjai ordas nagy hangfalakat és testfestett táncosnőket hordoznának fel-alá, a fenyők tövében diszkréten elhelyezett bordélyházak hívogatnák a kuncsaftokat. Minden este csókparti, vizespóló- és fenékszépségverseny. A legbevállalósabb barátnők és a legnagyobb bicepszű férfiak vásárlási utalványt nyernének a Hal-álom plázába.
Gondolni kell persze a természet szerelmeseire is. Az ő kedvükért szanálnák az északi part keleti felét. Badacsony lenne a határváros. A felvidéken levédetnék a présházakat, az elvadult kerteket, a szőlőket és a nádasokat, a láposokat meg a ligeteket, a szúnyogokat és az angolnákat. Füred lenne a központ: a Tagore sétányról indulnának küldetésükre a biológia szakos egyetemisták, a zöldek és a globalizációkritikusok. Példaértékű ökovárosrészek épülnének. Táborokban készülnének feladatukra a fiatalok, akik meghonosítanák a napenergiát, a szélenergiát, szafariparkokban meg a félig kipusztult állatfajokat. Gitárakkordok mellett körvonalazódna a nagy Balaton-utópia: mesterséges szigetet a tó közepére, ahol aztán kommunák épülnének a városi stressztől frusztrált poszthippiknek. Tódulnának a turisták, akik titkon beleszívhatnának egy arra járó spangliba, és reménykedhetnének, hogy a virággyermekek - mint egy Doors-koncerten - levetkőznek, és nem létező indiánokkal közösülnek a stégen.
De mit adjunk azoknak, akik a nyolcvanas években voltak szerelmesek Magyarországba? Szoborparkot nekik, olcsó töltött paprikát, kemény zsemlét, szivárgó zacskós tejet, műanyag székes kertmozikat, Bambit és Utasellátót! A Balaton nyugati karéján megépülhetne a Nagy Szocialista Skanzen. Itt lenne végre az alkalom, hogy alumíniumlemezekkel borítsák be a Festetics-kastélyt, a dombokra pedig snájdig panelházsorokat építsenek. A szomszédok eltűnnének olykor néhány hétre, és feltűnően sántikálva térnének haza. A turisták éjszakai feketeautó-szolgáltatást rendelhetnének. Szamizdat programfüzeteket árulnának a bűnös délkeleti partról, ahová csak tripla szögesdrótkerítés alatt átkúszva juthatnának el a turisták."
Kel
le
ne
pár
ri
por
te
le
met
gyűj
te
ni!
Ne
mál
lunk
me
gen
né
la
bi
cik
lis
bolt
nál? - vetem fel Johannának Balatonfűzfő szélén egy kétszáz méteres sík szakaszon.
"Lesz még"- győz meg egy szuszra. De persze többé egy sem. Viszont másfél órás hátránnyal végre lassan begördülünk az egyik balatonalmádi strandra, ahol Bence és Joe már rájött, milyen remek hely a Balaton, ha rajtuk kívül alig van vendég.
Majd lassan tekerünk
A Balatonalmádi-Tihany gyorsasági szakaszról gyakorlatilag egyetlen értékelhető emlékem maradt, az a fél óra, amit kávézással töltöttünk Alsóőrsön a Terasz kévézóban. De aztán gyorsan visszatekerünk az amnéziába. Tihanyban ugyanis Bence édesapja már főzi a bográcsgulyást, gyúrja a lángostésztát, a fokhagymaprésben egymás után roppannak a nagy gerezdek. Joe és Bence pedig számolatlanul csorgatja le torkán a hideg kisfröccsöket, miközben mobiltelefonon felváltva részletezik nekünk a ránk váró idillt, ha egyre összefüggéstelenebbé váló magyarázataik alapján véletlenül eltalálnánk vendéglátónkhoz, akit ezúton is a biciklisek védőszentjének kegyelmébe ajánlunk.
Az expedíción belüli nézetkülönbségek a bukolikus környezet és a teli gyomor ellenére sem csökkentek.
"Nem járunk egyet?" - kérdezem például Joe-tól. Biztosan kitalálják, mit válaszolt. "Menjünk biciklivel, majd lassan tekerünk."
A második nap alig öt perc alatt elválnak útjaink. A teljesítménytúrázók a félsziget belsejében, a földutakon is bizonyítani akarnak. Előbb valahogy elvétik a Külső tavat, amit "Laci baszd meg, máskor sose láthatsz"; majd letolják a bringákat a több millió köbméteres lavórig, melyben vízbefojtásos módszerrel megkeresik a lyukat Fekete Halál hátsó gumiján; megragasztják, és egy újabb gyalogtúra után egy benzinkútnál nyomás alá helyezik.
De még így is egy órát várnak ránk Balatonudvarin a szív alakú sírkövek árnyékában, majd a közeli kocsmában, belőlünk ugyanis kitör a természetbúvár, és a Belső tó körül sétálgatva lovakkal szocializálunk és horgászokkal folytatunk tanulságos párbeszédeket.
"Mitől habzik a víz?" - kérdezem például az egyiktől.
"A széltől - válaszolja. - Van amikor félméteres a hab."
"Nem úgy értem. Mi az az anyag a vízben, ami habzik, ha fúj a szél?"
"Nem tudom, ez a természet rendje."
Ezzel a bölcsességgel én egy időre el is köszönnék az olvasóktól. Balatonudvaritól Badacsonytomajig menjenek inkább a hardcore bringásokkal!
Veszélyes borvidéken
"Ha az embernek elege van a végtelen balatoni üdülőtelepből, és történetesen az északi parton van, akkor választhatja inkább a Balaton-felvidéket, ami több izzadságot, de még több látnivalót jelent. A kapolcsi fesztivál miatt tudja minden hippi, száguldozó médiasztár, prospektusból tájékozódó német tájbiciklista, a mountis suhancokról nem is beszélve: míg a Balaton-körúton csak mi, meg a fehér hollók száguldozunk, addig a felvidéken sokszor találkozhatunk biciklisekkel.
Balatonakalinál kanyarodtunk fel Dörgicse felé, de a 71-es útról akárhol le lehet térni, és másod-, harmad- és negyedrendű utak olyan hálózatába csöppenünk, ahol csak oda-vissza legyalogolhatnánk egymillió lépést. Hegyi járművel pedig egyenesen Vissza a középkorba! emléktúrát csinálhatunk, kikötve, hogy csak erdei utakon, szántóföldek mellett a traktorok nyomában közlekedünk.
Bár a Balaton-part sincs megszórva bicikliüzletekkel, a felvidéken még arra se nagyon számítsunk, hogy akár egy belső gumi van valakinél a faluban. Ha mégis defektünk támadna, a kocsmát keressük fel, ahol esetleg van valami segítőkész szaki. Nekünk is bevált Balatoncsicsón.
Bár csak egy fröccsre ugrottunk be, kuka részegség lett a vége. A fröccs után ugyanis kiderült, lapos Fekete Halál hátsója, amit délelőtt Tihanyban ragasztottunk meg régi, málló tapasszal. Maradtunk hát és folytattuk a fröccsözést.
Szerencsénkre egy budapesti agglomerációból pár éve Csicsóra elszármazott, traktorgumik ragasztgatásával pénzt kereső életművésznél volt ragasztó és teherautókra méretezett tapasz. A depózás közben pedig megismerkedtünk Antmann József helyi borásszal, akivel aztán a pincéjében, majd a falu külterületén lévő lakóparki (!) házában kóstolgattuk a rizlingszilvánit, a juhfarkot és az olaszrizlinget. Mire felocsúdtunk, fejenként egy-egy liter bort megittunk, úgyhogy néhány üveg bor megvétele után elindultunk Monoszló irányába. (Tapasztalataink szerint indulás előtt érdemes azért az utolsó csicsói kanyarnál lévő pince diófája alatt elüldögélni egy darabig.)
A dimbes-dombos vidék módosult tudatállapotban sem fárasztó, egy-egy keményebb emelkedő után rögtön következik a lejtő, az apró falvak pedig még mindig úgy néznek ki, mintha falvak, és nem strandhoz épült lakótelepek lennének. A felvidékről aztán minden parti faluba van leágazás. Mi az alkonyattal versenyezve Kövágóörsön és Kékkúton át Ábrahámhegynél tértünk vissza a 71-esre."
Bence visszafogott beszámolójából is sejteni lehet, milyen állapotban érkeztek teljesítménybringásaink badacsonytomaji szálláshelyünkre. A velük érkező bormennyiség pedig, egyesülve házigazdánk készletével egyszer és mindenkorra véget vetett túránknak. A másnap délelőtti állapotok részletezése helyett befejezésül inkább levonnám a tanulságokat.
Legalább négy-öt nap kell a Balaton megkerüléséhez, ha valamit látni is akar; strandolásról, éjszakai bulizásról, olvasásról, sétáról miegymásról nem is beszélve. Ha ennél kevesebb ideje van, mindenképpen vigyen magával rengeteg amfetamint.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
