Füst, fények, Tyukod

Tyukod felé haladva nem nagyon lehet kikerülni Kocsordot, Szalacsi bunkerépítő kollégájának lakhelyét, de sajnos az ojjektumot az istennek nem találtuk. Nem baj, nem is ez a dolgunk, falunapra igyekszünk a 2350 fős nagyközségbe, oda, ahol a 2006 októberében megválasztott polgármester egy hirtelen jött ötlettől vezérelve beígérte a lakosságnak Lukácsékat - anélkül hogy bármilyen koncert- vagy rendezvényszervezői tapasztalata lett volna.

„Itt októberben egy halom szemét volt, semmi más" mutat körbe az estére már mini-Rock-am-Ringre hajazó füves területen a falunap ötletének megálmodója, Nagy Miklós polgármester. „Azt sem tudtuk, hogyan kezdjünk hozzá, csak annyit, hogy kell egy falunap, ami megmozgatja az embereket." Eredetileg két zenekar között vacilláltak, a mélymagyar Kárpátia és a „Csapda" közt, de aztán az utóbbi mellett döntöttek. „Megmondtam a képviselőtestületnek, hogy elhozom Tyukodra a Tankcsapdát. Mindenki hülyének nézett." Aktív ellenállást mondjuk csak egy képviselő tanúsított, a többiek inkább óvatos távolságtartással kezelték a dolgot.

A szatmári nagyközséget először 1181-ben említik a írásos emlékek, ki tudja miért, Tenykod néven. Dr. Tóth Gábor jegyző rögtönzött heraldikai tanfolyamán aztán kiderül, hogy a címerben látható „zöld domb valami izével" a lápot hivatott jelezni, hiszen a nagyközség terülét javarészt ilyen talaj alkotja. „Régi kurucfalu ez, a nemesek külön alakulattal vettek részt az 1848-as szabadságharcban." Manapság ennél jóval békésebb elfoglaltságot választottak a lakók, de a munkanélküliség komoly gondokat okoz: a legnagyobb munkáltató maga az önkormányzat - többek között a falunap megszervezésére is 100 főt alkalmaztak.

Az egész napos program az ilyenkor szokásos elemek (néptánccsoport, moderntánc-csoport, mazsorett-bemutató) mellett kukoricagránát-célbadobó versenyt és egy Balázs Palika nevű helyi kisfiú slágerparádéját is felmutathatta, szerencsére Palika nem a dauervízzel készített pulifrizurát hordja, és meglepően jól énekel. „Csúszunk", mondja a láthatóan borzasztó ideges polgármester, hiába nyugtatjuk, hogy olyan rendezvény nincs, ahol minden takkra menne. „Tamás (Fejes Tamás, a Tankcsapda dobosa) mindent olyan jól elmagyarázott. Ide a színpadot, oda a bódékat, ennyi áram kell, ennyi víz, satöbbi. Nem akarunk leégni."

Este nyolc tájékán már majd 3000 fizető néző előtt lép a világot jelentő deszkákra az alpolgármester Nelson névre hallgató zenekara. Bikini és Edda feldolgozásokat nyomnak, jön az ilyenkor elmaradhatatlan Kör közepén állok nevű iszonyat is, de annyira nem szar, mint Pataki Attila előadásában. A szintis alpolgármester szerint játszottak már a Republic előtt is, de ekkora színpadon még nem. „Nem láttam még a 'Csapdát élőben, remélem ütős lesz." Megnyugtatjuk, hogy az lesz, Magyarország egyetlen hivatásos rocksztár zenekara nem nagyon tud már hibázni. Lukácsék valóban kitettek magukért, nem a magyar zenekarok körében gyakori „lehaknizzuk, oszt jó" hozzáállás vezérli őket, ugyanaz a hang- és fénycucc van itt, mint a turné többi állomásán.

Kilencre van kiírva a koncert, de Nagy Miklós kérésére csúszik egy kicsit: még rengetegen vannak kint a kapuk előtt. „Hétezren is lesznek", mondja, és láthatóan büszke arra, hogy a marketing ilyen jól sikerült. „Kiplakátoltuk mindenfelé, rádióban is állandóan mondták, még Romániából is átjönnek a magyarok. A szomszéd falvak kurva irigyek lesznek." A határ alig félórányira, nem csoda, hogy számos román rendszámú kocsit látunk a parkolóban. Negyed tízkor aztán tényleg hétezer fizető néző előtt kezdik a bulit, a polgármester arcán üdvözült mosollyal a zenekari árokból csodálja az elsősoros tombolást, mi hüledezve nézzük, ahogy egy fejkendős néni kivülről nyomja még a Legyen köztünk híd szövegét is, mellette egy szkinhed srác smárol vadul egy roma csajjal. A lendület a színpadon és a tömegben sem lankad, az első húsz sor kőkeményen végigpogózza a bulit - Lukács úgy vigyorog a színpadon, mint a Loki harmadik bajnoki címének ünneplése közben tette.

„Hát bazmeg elmehet a Republic a picsába" mondja a koncert után a délutáni önmagához képest jóval felszabadultabb Pongó Ottó alpolgármester, mi pedig csak hümmögünk mellé, mert végül is igaza van. „Hangos is volt, jó is volt" összegez Nagy Miklós, és ezzel sem nagyon lehet vitatkozni. „Ebből rendszert kéne csinálni. Jövőre is lehozni őket." A koncert utáni levezetéshez egy helyi jellegzetesség adja meg a hangulatot, kapros tökpálinka, amit inkább nem javaslok senkinek, egy deci bőven elég volt belőle. Ilyen falunapra azonban bármikor eljönnénk még, különösen úgy, hogy olyan malacsültet csomagoltak útravalónak, hogy megszólalt.