Vilma
-7 °C
4 °C

Arany Rolex, töltött ürge, menekülő hollandok

2004.09.25. 19:33
A világ legvakmerőbb vállalati jogásza nekivág Mongóliának, hogy találkozzon a mitikus rablóhallal, a tajmennel. Útközben találkozik rengeteg üveg vodkával, még több bölénnyel, izzó szemű szörnyekkel, saját bőrébe visszatöltött mormotával és magyarul beszélő lovas nomáddal. Olvassa el az Index ügyvédjének újabb, hihetetlen útibeszámolóját, ezúttal az erjesztett lótej hazájából.
Gyere ki horgászni Mongóliába - invitált Bold, félmagyar-félmongol barátom, amikor összefutottunk majd tíz év után az egykori törzshelyünkön, a legendás Nana presszóban. Bold évfolyamtársam volt az egyetemen, de igazából egy kínai kamionkonténer közös kirámolása hozott össze bennünket, egy Szabolcs utcai telephely multikulturális közegében. A kínai tulajok mellett dolgozott ott egy albán eladónő, a bejárat melletti kocsma lépcsőjén a környékbeli roma diaszpóra számos reprezentánsa üldögélt, jókat röhögve a kocsmáros produkcióján, amint Tarzant alázó ordítással kergetett meg minden arra tévedő autót egy Vidróczky feliratú fokossal hadonászva. Bolddal a munka megkezdése előtt összekapartunk mintegy hatvan forintot, vettünk rajta a közeli vegyesboltban pár szelet parizert, és egy-egy zsemlét. A kalóriabomba elfogyasztásától megerősödve, de nem felbátorodva, gondosan megkerültük a nyüzsgő kocsmabejáratot - mint félszemű tacskó a nyújtózkodó, kigyúrt kandúrt: félrefordított fejjel, fütyörészve - majd nekiláttunk kihordani a poros konténerből a többmázsányi, lépésre sípoló és villogó talpú pszichedelikus gyerekcipőt. A hatórányi terepgyakorlatért egy-egy ezrest kaptunk, bonuszként még megnézhettük, hogy terelik fel egy rácsos, kék-fehér Roburba a kocsma közönségét a kiérkezett rendőrök, többször erősítést kérve.

Bold gyorsan meggyőzött, hiszen a Mongólia a horgászok hiedelemvilágában kábé olyan helyet foglal el, mint a vadászokéban Afrika. Számos különleges halfajt csak ott található meg, mint például a legendás tajmen, ami egy óriásira megnövő galócaféle, a horgász szaklapok szerint patkány utánzatú wobblerel és egér alakú műléggyel lehet rá horgászni. A mongol horgászat mellett szól még a vizek viszonylagos érintetlensége: a halak állítólag még nem annyira rafináltak, könnyebb őket becsapni, így olyan műcsali is sikeres lehet, amitől nálunk már egy félnyaras csuka is röhögőgörcsöt kap.

Randi a jurták mellett

Tekintse meg képeinket!
Megegyeztünk, hogy Ulanbatorban találkozunk két héttel később, ő addig leszervezi a terepjárót, a túravezetést és a teljes logisztikát magyarul jól tudó nagybátyjával. Útravalóul számos jótanáccsal elláttak az ismerősök, például hogy Pekingben vegyünk hamis Rolex-et, ezt nagy haszonnal lehet értékesíteni a mongoloknál. Különböző mitológiákban jártas tudós barátom külön felhívta a figyelmem az Ojhor Hojhor nevű szörnyetegre, amely a baziliszkusz ikertestvére, olyan lény, amelyet nem látott még senki, mert ha valaki megpillantja, menten szörnyethal. Már majdnem elhittem, hogy ez valami ősi legenda, amikor röhögve felvilágosított, hogy ő erről az egyik Galaktikában olvasott még gyerekkorában.

Ostoba rapsic Pekingben

A mongol követségen elszúrták a vízumunkat, úgyhogy kényszerből egy hetet töltöttünk el Peking futurisztikus metropoliszában útitársammal, Tanár úrral. A jobbára összefolyó műemlékek okozta sokkot esténként csendes Tsing Tao-zással vezettük le (50 Ft-os kínai sör), egyre türelmetlenebbül várva az ulanbatori gép indulását. Csak a Tiltott Város melletti orvhorgászok felfedezése dobott kicsit a hangulatunkon. Az első horgászszerű alak felszerelésén nagyon megdöbbentünk. Sörösdobozra feltekert vastag zsinórra csomózott hármas horoggal sunnyogott a tavon átvezető híd korlátja mellett. A horgot a vízbe mártogatta, miközben sűrűn pislogott jobbra-balra. Nem tudtuk mire vélni a különös módszert, egészen addig, amíg sötétedéskor meg nem jelentek az igazi horgásznak kinéző kínaiak, akik úszós szerelékkel vártak a színes koi pontyra. Ha megakasztottak egyet, a viszonylag finom horgászbottal reménytelen próbálkozásnak tűnt a halat felhúzni a magas hídra. Na, ekkor jött a brutális hármashorgos szerelés, amit merítőszák helyett alkalmaztak, méghozzá úgy, hogy a brutális horgot leengedték a vízig, kívülről belerántották a pontyba, és azzal húzták fel a szerencsétlen jószágot. A sunnyogó kocahorgászban valószínű csak a halfelhúzás látványa rögzült, és azt hitte, a kiemelő szerkentyű alkalmas önállóan is halfogásra.

Végre Mongóliában

Az ulanbatori gép indulása előtt gyorsan vásároltam négy Rolexet, darabját 20 dollárért. Bold a megbeszéltek szerint várt ránk a reptéren. Másnap délelőtt, valutaváltás és bevásárlás után Batsukkal, egyetemista fiával, Occs-al és egy Camel Trophyt megjárt Toyota Land Cruiserrel nekiindultunk a mongol sztyeppéknek, Boldnak sajnos vissza kellett utazni Magyarországra, nem tarthatott velünk. Ulanbator határától 10 kilométerre fogy el a járható út, és tűnik el a mobiltelefon térereje, és körülbelül 80 kilométert tettünk meg az első durrdefektig.

Batsuk és a vodka

Gyors pótkerékcsere után megálltunk az első, leginkább westernfilmek díszleteihez hasonló településféle képződménynél, amely három házból, néhány bódéból és egy vegyesbolt-vendéglő multifunkciós egységbél állt. A gumit a bolt melletti roncstelepen egy irdatlan pajszerrel lefeszegették. Én egykor a Szputnyik versenykerékpáron alkalmaztam ezt a módszert. A belsőt meglátva hamar fény derült a defekt okára: legalább négy folt éktelenkedett rajta. Amíg a foltokat hagyományos módszerrel újratapasztották, a vendéglőben elfogyasztottuk a tésztában sült szárított húst. Batsukot láthatóan nagyon megviselte a defekt, mert rendelt egy üveg vodkát, és széttöltötte. Majd rendelt még egyet és még egyet. A délután kedélyesen kezdett elfolyni, tettem némi tétova próbálkozást, hogy induljunk horgászni, de kiderült, meg kell várni Batsuk sógorát, aki elmagyarázza, hol van a legközelebbi horgászhely.

Közben lefényképeztem egy Izs motorkerékpáros helyi cowboyt, szerencsére Batsuk sógora megérkezett, nagy nehezen felcihelődtünk, Batsuk pedig magához vett még néhány vodkáspalackot. Pár kilométer után lefordultunk az útról, és megtudtuk, mit bír a Land Cruiser terepen 120-al. Sokat. A bemutatónak egy bukkanó okozta kábé 4-5 méteres repülés vetett véget, az egy hétre felhalmozott készlet mintegy 60 százaléka a nyakunkban landolt, engem konkrétan egy karton ásványvíz vágott fejbe, Tanár úr megúszta négy kartondoboz instant kínai levessel.

Rituális csicskáztatás

Amikor megérkeztünk a folyópartra, kezdetét vette a szokásos program, ami az ott töltött valamennyi esténket végigkísérte. Batsuk kiszállt a kocsiból, és egy üveg vodkával a kezében irányítgatta Occs-ot, hogyan készítse el a táborhelyet, amibe a sátorveréstől a gázfőző összeállításáig minden beletartozott. Az apai hatalom ilyenforma megnyilvánulása nem lehetett szokatlan, mert Occs - aki maga is kétgyermekes családapa volt - szó nélkül, mondhatni a legteljesebb természetességgel állította fel a sátrat, rohant el vízért, installálta a gázfőzőt. Batsuk azért néha segített, ha a fiára éppen ráomlani készült a ponyva. A sátor egyébként nagy szívás volt, több okból is: egyrészt a fagypont közeli hajnali hőmérséklet miatt, másrészt már az első éjszaka döbbenten tapasztaltuk, hogy mindenfajta jószágok kószálnak szabadon szerte a mongol sztyeppén, különböző kísérteties hangokat hallatva, legyen az vadló, mormota, kutyafalka, pocok, akiket vagy az éhség, vagy valamilyen földöntúli ösztön, vagy csak a kíváncsiság minduntalan a sátor köré terelt. A legdöbbenetesebb morgásokat a Csulut hegység bölényei produkálták, amint a több száz egyedből álló falka libasorban átbattyogott a sátor és az autó közötti, mintegy tíz méteres szakaszon, oda-odabiccentve felénk.

Kulturálisan különböző kutyák

Egy halsütés utáni este a környező jurták farkasvadász kutyái próbálták kifosztani az élelemkészletüket, végül szerencsére csak előmosogatást végeztek a kint hagyott csetreszen. A fenevadak teljesen máshogy szocializálódtak, mint a magyar falusi ebek. Ha követ dobtunk feléjük, odafutottak megszagolni, hogy miféle kaja, a klasszikus dobbantásra és az ijesztő "hu" kiáltásra félrefordított fejjel, kérdő tekintettel bámultak, na most mi lesz. Egyedül a sörösdobozba gyömöszölt kavics csörgésére ijedtek meg, úgy öt percre. Egy darabig próbáltuk tartani a sátor előterét ezzel a fegyverrel, majd inkább behordtuk a kocsiba az ellopható élelmet. A hírünk gyorsan terjedhetett éjszaka, mert reggel két, addig nem látott eb kelt át vigyorogva a közeli gázlón, hogy megtekintsenek minket. Batsukék mindezzel régen tisztában lehettek, mert ők az autóban kialakított biztonságos fekvőhelyre vackolták be magukat. Reggelente irigykedve néztük őket, ahogy elégedett nyújtózkodással kimásznak a meleg kocsiszekrényből. Én egy hét alatt napi két óránál többet nem tudtam aludni.

Izzó szemű lények a sötétben

Klikk a képre!
Az első estén bizakodva szereltem össze a műegérrel csalizott botomat, többször lejátszottam magamban tajmen-fárasztást, késő éjszakáig dobálva a csobbanásokból ítélve igencsak élő vizet. Több kilométert gyalogoltam a sötétben a folyóparton, amikor földöntúli zajok és horkanások miatt inkább visszavonultam. A hörgő lények makacsul követtek, ha hátranéztem, 20-30 villogó szempár tükröződött a fejlámpám fényében. Végül a szintén horgászó Occs nyugtatott meg nevetve, hogy csak lovak. A bóklászó ménesek egyébként a legvalószínűtlenebb helyeken tűnnek fel. Először azt hittem, hogy ezek valódi vadlovak, de nem, mindegyik rendelkezik gazdával, csak kora tavasszal a helyi szokás szerint kicsapják őket, és szabadon hagyják bolyongani a hideg beálltáig, amikor komoly információcsere és -vadászat zajlik a helyi agórán: ki látta és hol a lovaimat. Állítólag így két nap alatt meglelik őket.

Úszó szöcske + lócitrom

A horgászat persze korántsem olyan egyszerű Mongóliában sem, mint ahogy itthon elképzeltük. Napközben kizárólag szöcskével úsztatva lehetett halat fogni, a villantóknak és egyéb műcsaliknak csak borús időben, vagy éjszaka dőltek be a halak. A szöcskevadászat nem veszélytelen dolog, vigyázni kell, nehogy véletlenül lócitromba csapjon az ember: az egy négyzetméterre eső lószar tekintetében Mongólia bizton világelső. A víz - főleg a hegyekben - kristálytiszta, átlátható volt, a halak épp úgy kiszúrtak bennünket, mint mi őket, a Csulut folyón polár szemüvegben például 4-5 méter mélyre le lehetett látni.

Lovas nomád a Műegyetemről

Kezdő legyezőhorgász lévén többször is megpróbálkoztam legyező módszerrel, a szöcskézés mellett napközben ez bizonyult a legsikeresebbnek. A vizeket ép úgy ki kell ismerni, mint bárhol a világon, erre nem nagyon volt időnk, minden nap utaztunk, és este új helyszínt próbáltunk meg. Szájhagyomány alapján indultunk a következő helyre, amint elkezdtünk horgászni, általában megjelent néhány lovas, és elkezdték Batsuknak magyarázni, merre van a következő folyó, ahol állítólag óriás halakat lehet fogni. Mi általában bedőltünk ezeknek az infóknak. A legbizarrabb élmény az volt, amikor egy alkalommal mögénk állt az Aranyhorda valamelyik kései tagja, amikor csak ketten dobáltunk a pusztában Tanár úrral, és mongolul kérdezett valamit. Beszédünket felismerve a lovas magyarul igazított útba: fiúk menjetek lejjebb, ott van egy torkolat, nagyon jó horgászhely. A nomádnak állt lovas a Műegyetemen tanult a nyolcvanas években. Azért nem panaszkodhattunk, fogtunk néhány csinos lenokot, óriáspért és pisztrángot, de a misztikus tajmennek híre-hamvát sem láttuk.

Menekülő hollandok a pusztában

A mongol sztyeppék legizgalmasabb látnivalói a biciklis hollandok, kutyafalkákkal a nyomukban. Nem egy ilyen konvojjal sikerült találkozni, hol párosával, hol egyedül vágnak neki felmálházott kerékpárral a pusztának, szerintem titokban a kiskunsági tanyavilágban edzenek. Az első ilyen páros láttán Batsukot megkérdeztem, hogy az Orjol Horhoj nem bántja-e őket, á nem, ezeket nem szereti, válaszolt Batsuk. A reptéren indulás előtt azért rákérdezett, hogy mi a fene az az Orjol Horhoj.

Szárított hús és nem létező kecskeszem

A kaja nem igazán változatos, lehet kapni kínai instant levest, Occs naponta vagy hatot megevett, ha éppen nem sátrat vert, hús csak szárított formában létezik, amit tésztában sütnek ki. Mivel nincs hűtő, - áram sem nagyon - nem is tudnák máshogy tárolni. Aki kitalálta azt az étteremnevet, hogy mongol barbecue, jó nagy marha lehetett. Mongóliában roston sütés gyakorlatilag nem létezik, esetleg télen. A kecskeszemleves is nagyvárosi legenda, viszont működő ínyencfalat az önmagába visszatöltött mormota.

Géppisztoly és kisrágcsáló

A mongol férfiak kedvenc sportja a mormotavadászat, amit 4 mm-esre átalakított Kalasnyikovval űznek. Vágtat a mongol mormotavadász a Kalasnyikovval, ha meglát a távolban egy mormotát, felkiált, hogy "tarakk" (mormota helyi nyelven), leugrik a lóról, rohan a fegyverrel mint egy támadásnál Sztálingrád alatt, majd harchoz vágja magát és célra tart. Ha a tarakk kidugja a fejét az odújából, majdnem biztos, hogy bevégeztetett. Miután sikerült elejteni a megfelelő mennyiségű tarakkot, következik a nem mindennapi elkészítés: óvatosan megnyúzzák, kibelezik, majd a megtisztított, megsózott húst visszavarrják néhány felhevített kővel együtt a bőrbe, így párolódik meg. Állítólag nagyon finom, mi sajnos nem jutottunk hozzá.

Sör, mazsola, kisgyerek

Utolsó előtti nap Batsuk kitalálta, menjünk el az apósához, mert ott sok halat lehet fogni. Beleegyeztünk, csak Batsuk azt felejtette el közölni, hogy az após 600 kilométerre lakik, amiből 400 kilométer földút. Útközben kaja híján csak sörön és mazsolán éltünk, de Rolex-ben végig nagyon erősek voltunk. Batsuk jót nevetett, amikor előadtam a Rolex-re épülő üzleti tervemet. Közben láttunk egy érdekes jurtát műholdvevővel és napelemmel, és megálltunk egy hegyi fogadóban, ahol a falra szögezett farkasbőrt műanyag banánok veszik körül. Amikor éjszaka megérkeztünk az após jurtájához, a földön alvó gyerekeket összébb tolták, így sikerült bevackolódnunk nekünk is.

És a végén mégis látok tajment

Bodi a lovas
Másnap persze nem fogtam egy halat sem, de kipróbálhattam a lovaglást vadlovon, és Após felöltöztetett mongol népi ünneplő ruhájába, amiben inkább spagettiwestern-hősnek, mint tradicionális mongolnak néztem ki. Utolsó délelőtt Ulanbatorban megnéztük az egyetlen múzeumot, ahol egy 5 dollárért fotózható Tyrannosaurus Rex és a mongol űrhajós makettje mellett végre láttam egy kitömött tajment is. Nagyon megörültem, hogy nem sikerült egyet sem fogni, ritka ronda jószágnak bizonyult. A négy emelet magas arany Buddha-szobrot viszont mindenkinek ajánlom megtekintésre, ha arra jár, a Mandala Center nevű üzlet melletti templomban található.

Bizarr tokok + aranyóra

Nyúzottan, reggel 5-kor érkeztünk Ferihegyre. Két-két Rolex-szel a csuklómon, Afganisztánban beszerzett kendőmet nyakam köré tekerve, a horgászbotot légvédelmi ágyúként tolva próbáltam tesztelni a vámosok éberségét a zöldfolyosón. Ki is vágódott egy kommandós, jó reggelt, vámellenőrzés, merre jártak. Mongóliában horgászni válaszoltam lakonikusan. A vámos végigmért bennünket, visszakérdezett, mint aki nem hallotta jól, majd intett, hogy menjünk. Egy néni még odacsoszogott hozzánk a kijáratnál, és bottartóra mutatott: elnézést, mondják már meg mi van abban a hosszú tokban, mert mindenki ezt találgatja.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.