Mária
-7 °C
3 °C

First minute

2005.03.21. 00:18
Fél mázsa szórólap, a fogyasztás imitációja és az újra békés Szentföld az Utazás 2005 kiállításon, ahol mégis csak a mindent vágó csodakések fogytak.
Keze a csillogó lap széléhez ér, felnéz a hostessre, aki most éppen úgy mosolyog, mintha csak a Platina-hitelkártyájával hadonászó Bill Gates-t látná. Végre nagy vásárlóerővel rendelkező fogyasztónak érzi magát, ha csak egy röpke pillanatra is, de csupa lehetőség az élete: akár vehetne egy pezsgőfürdővel és kerámialapos sütővel felszerelt lakóautót, amivel azután bejárhatja Európát, és esténként a Duna Televíziót nézhetné, már ha beállítja a műholdvevőt, befizethetne egy brazil körutazásra, ahol megismerkedne pár tucat mindenre elszánt szalszatáncosnővel, de legalábbis lefoglalhatna egy lakosztályt az asszonnyal hétvégére egy balatonföldvári panzióban.

Eljátszani a fogyasztást

Elveszi a prospektust, majd motyog még valami olyasmit, hogy alaposan áttanulmányozza, csak hogy lássák, komoly érdeklődő, majd továbbáll a következő pulthoz, hogy újból átélhesse azt a pillanatot, amikor nincs lehetetlen, amikor ő is potenciális vásárlónak számít, legyen szó jacuzziról, elektromotoros masszázsfotelről vagy éppen luxusüdülésről.

A prospektusgyűjtő a fogyasztás shareware-verziójának megszállottja, a gazdagság ingyenes termékmintáit gyűjti, hogy aztán otthon átlapozhassa az álmait a slozin, vagy csak egyszerűen a mennyiségre megy, mivel megszeretné nyerni a kerületi papírgyűjtőversenyt.

Az Utazás 2005 kiállításon valószínűleg mindkét típusból bőven akad, egész iskoláscsoportokat lehet látni Jordánia- és Ausztria-katalógusokkal megpakolva, és a pavilonok ajtajában gyakran utat kell engedni a több kiló szórólappal egyensúlyozó vásárjáróknak, akik üveges szemekkel közlekednek, és a lehető legváratlanabb helyzetekben azt üvöltik, hogy last minute.

Halkan morajlik a tömeg, Ausztria és Jordánia közt néha egymásnak ütköznek az emberek, miközben egyik kezükben a prospektusokat cipelik, a másikkal pedig megpróbálnak elvenni egy kis pogácsát, egy kitűzőt, valamit pár újabb prospektust, ráadásul Szlovákia pavilonja előtt a néptáncosok egyszerűen az emberek közé hajtatnak, ezzel is akadályozva a forgalmat. Igazi testkontaktust is igénylő torlódás azonban csak ott alakul ki, ahol lufit osztogatnak, vagy ahol látótávolba kerül egy-egy B-osztályú tévésztár, mint például Harsányi Levente, aki a vasúti közlekedést és a popalapokkal gazdagított szalontáncot népszerűsíti a Magyar Államvasutak amúgy Nyugati pályaudvar-alakú pavilonja előtt.

A keresztény zarándokutakat népszerűsítő standon vörös betűkkel közlik, hogy a Szentföld újból biztonságos, amikor pedig ellenkezni próbálok, a református lelkészfeleségre hasonlító hostess közelebb hajol, és súg valamit az izraeli és a palesztin turisztikai miniszter titkos paktumáról, amely szavatolja, hogy az öngyilkos merénylők repeszei minimum négy és fél centire elkerülnek minden turistát és zarándokot.

Persze muszáj igyekezni, hiszen informátoraim szerint körülbelül ezer szórólapra jut átlagosan egyetlen eladott út, de jócskán akad olyan hotel, amely ugyan külön standot épített, mégsem tudott még csak egy utószezoni pótágyat sem eladni.

Olcsón a Blahára

Pedig a kínálattal nincs baj, Indonézia és Balatonaliga is képviseli magát, sőt még a BKV-nak is külön standja van, minden bizonnyal fél áron kínálják a last minute utakat a Blaha Lujza Tér Ferenciek tere viszonylatban. A kiállítók szerint ugyan az érdeklődés sokkal kisebb, mint tavaly, de lehet, hogy a jövő héten majd jelentkeznek az irodákban a prospektusgyűjtők, akik helyben nem tudták eldönteni, hogy Malajziába vagy esetleg Vásárosnaménybe menjenek a nyáron, de otthon, fél mázsa szórólap átnyálazása után végre választanak.

Persze a kiállítók sem forszírozzák túlzottan a vásárlást, mindössze öt-tíz százalék árengedményt adnak az Utazás 2005 ideje alatt, ez pedig arra nem elég, hogy bárkit is meggyőzzenek arról, hogy mindenképpen március közepén kell lekötnie a nyár végi nyaralását, sőt a sok helyen felbukkanó "first minute" szlogen bedobása is erőtlen próbálkozásnak tűnik.

Már megint csak a svájci Henkelbach-késeket áruló tv-shop-mosolyú üzletemberek járnak jól, ugyan egy vidéki panzió és a kijárat közé préselve kínálják a kiállítás profiljától merőben idegen terméküket, mégis sokan vesznek edzett acél mesterszakácsszettet, ami csupán 7990, mégis ingyen aktatáska is jár hozzá, abból a fajtából, amit kizárólag villanyszerelők hordanak, hogy legyen hova tenni a csavarkészletet és a tízóraira csomagolt disznósajtos szendvicset.

Sebaj, ha álmaink spanyol nyaralását (napfény, tengerpart, négy csillagos szálloda, a bikinis Penelopé Cruz és mindez csak tizenkilencezer-kilencszázkilencvenért) nem is találhattuk meg az idei Utazás 2005 kiállításon, de legalább tájékozódhattunk az árakról, és beszerezhettünk néhány leárazott konyhai segédeszközt. Meg persze pár kiló papírhulladékot.