Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Védelmi pénz: Illegálisan dolgozó rendőrök a kokszos rossz fiúk ellen

2006.06.26. 10:27
A védelmi pénzt rossz fiúk szedik a szórakozóhelyektől, cserébe azért, hogy sem ők, sem a rivális bandák ne verjék szét az üvegezett bárpultot. Utánajártunk, hogy létezik-e még ez a krimikben is elkopotatott műfaj. Meglepetésünkre a legtöbb megszólaló történetében rendőrök is feltűnnek, de nem egyenruhában és nem szolgálati időben.

Korrupt rendőrök, a Merci hátsó ülésén, a rossz gengszter és jó gengszter közt remegő kocsmáros, asztal alatt megvillantott pisztoly és nagyhangon fenyegetőző háztáji bűnöző. Ezekkel a klisékkel már egy késő éjjeli, amerikai B-krimit sem lehetne eladni, nem hogy a valóságot. Ha máshonnan nem, gazdag tévés tapasztalatából nyilván Ön is tudja, hogy a bűnözés is halad a korral, a Derrickből ismert technikák már a múlté, jelenleg mobilháború van, hekkelés, és high tech védelmében végrehajtott, arctalan zsarolás.

Ki kell ábrándítanunk. Miután alámerültünk a kocsmákat és éttermeket védelmi pénzzel zsarolók világába, olyan sztorikkal találtuk magunkat szembe, amiket valószínűleg még egy Linda remake-ben sem lehetne elsütni. A különbség annyi, hogy a bárgyú és átlátszó módszerek révén valódi pofonok csattannak el, valódi a megfélemlítés és valódi a korrupció is.

Minderről a rendőrségnek azonban nincs tudomása.

Jó gengszter, rossz gengszter

"Sörösüvegekkel dobálták meg a pultot, néhány héttel az után, hogy új helyet nyitottunk" - vázolta fel védelmi pénzes sztorijuk nyitójelenetét a fiatalok körében népszerű debreceni pub egyik tulajdonosa. "Egy rendszám nélküli Ladával jöttek, zajongtak, csinálták a balhét. Láttuk rajtuk, hogy nem a mi közönségünk, de akkor még nem mondták, mit akarnak" - mesélte a két helyet is üzemeltető Róbert.

Hogy a rossz fiúknak mi volt a szándékuk, később sem derült ki. Róbert társát másnap ugyanis felhívta egy segítőkész üzletember, és felajánlotta, hogy megvédi őket. "Ismertük őt, mert tőle béreltünk nyárra egy kerthelyiséget. Azt mondta, hogy hallotta mi történt velünk, és segíteni szeretne. Éreztük, ez nem az a helyzet, amikor azt válaszolhatjuk, hogy köszönjük, nem."

A tulajdonosok húzták az időt, hívták a rendőrséget, ki is jött egy nyomozó, aki napokig ült a pubban tétlenül. "A rossz fiúk néha feltűntek, látták, hogy mi a helyzet, és nem csináltak botrányt".

Néhány nappal a nyomozó lelépése után megjelnet a pubban az üzletember, a rossz gengszter társaságában. Beültette Róbert társát a menő, fekete Mercedesébe, mondván, most megmutatják a rosszaknak, melyik helyeket nem szabad a jövőben bántaniuk. A hangsúly érezhetően mégsem a segítségen volt. A vendéglátós fiú ugyanis az autó hátsó ülésén szorongott, az üzletember és a rossz fiú közt, és nyilvánvaló volt, a kínosan hosszú út nem akkor ér véget, amikor ő ki szeretne szállni. "A végén az üzletember mondta, havi kétszer kétszázezret kérnek a két helyért. A társam felnevetett, mert a kocsmáinkat egyetemisták látogatják, nem a pénzes közönség, és nem tudnánk annyit fizetni. Erre kapott egy pofont, hogy ne röhögjön. Később megmutattak neki egy pisztolyt is, a komolyság érzékeltetése végett."

"Kezdettől fogva tudtuk, hogy a jók és a rosszak egy csapatban játszanak. Közben megkeresett minket egy rendőr, hogy nem szeretnénk-e, ha védenék a helyeinket. Megbízhatónak tűntek, úgyhogy gyorsan le akartuk rendezni a bűnözőket. Adtunk a mercis csávónak egy vastag borítékot (félmillió forint volt benne), és a nevükre írattuk az általunk felfuttatott és felszerelt kerthelyiséget".

A tulajdonosok két megmaradt helyét az eset óta azok a rendőrök védik civilben, akik a gengszterek zaklatása idején tűntek fel. "Onnantól nem volt több gondunk. Hiába vannak civilben, akiknek kell, azok tudják, hogy ők rendőrök, és ez elég. Két-három emberre van naponta szükségünk, tízezret fizetünk egynek, ami rendben van. Aki először megjelent nálunk, ő szervezi az embereket, öten-hatan forognak, és meg vagyunk velük elégedve. Családtagok lettek nálunk, ott vannak a céges karácsonyon, segítenek behordani a sört" - bomlott ki előttünk a happy end.

Bűnözők a térről

"Semmit nem tudtunk a vendéglátózásról, úgyhogy egyszerűen nem tudtuk, mit reagáljunk, amikor a környéken lakó bűnözők betelepedtek" - mesélte Koppány, aki néhány éve Kecskemét egyik csendes terén, egy hajdani kocsmában nyitott kávézót. "Ezek ilyen 40-50-es, nagydarab fickók voltak. Megittak egy üveg viszkit, és folyamatosan húztak ki a vécébe kokainozni. Gondolhatod milyen állapotban voltak aztán. A végén nem akartak fizetni."

A megszeppent tulajdonos-pultost végül naivitása mentette meg, nem hagyta ugyanis annyiban a dolgot, ragaszkodott a fizetéshez, mondván a mérleghiány.

"Volt egy értelmesebb a csapatban, tőle tartottak a többiek, és végül ő fizetett. Aztán ugyanez az eset megismétlődött később. Az egész azért is kellemetlen volt, mert amikor ezek bejöttek, akkor a törzsvendégek egyből ki. Csúnyán beszéltek az emberekkel, hangoskodtak, csicskáztatták a személyzetet. Volt a csapatban egy nagyon hülye, akit felcseszett, hogy ragaszkodom a fizetéshez. Az egyszer beállt ide az ajtóba a hatalmas Merdzsójával, kiszállt egy nagy mackóval, és ordított, hogy azonnal hívjam a főnököt. Próbáltam úgy tenni, mintha hívnám, mert nem akartam elárulni, hogy én vagyok a főnök. Mikor mondtam, hogy nem érem el, jött rám a nagydarab, ütött, úgyhogy gyorsan felhívtam egy szekuritis ismerősöm" - emlékezett vissza a megfélemlítési szakaszra Koppány.

A szekuritisként emlegetett srác hamarosan néhány civil rendőrrel jelent meg, nem is hiába. Egy közhelyes dramaturgiájú krimit idéző módon ugyanis visszatért a Merdzsós-fukszos bűnöző is, mert ütlegelés közben valahol leesett a karkötője.

"A rendőr kihívta őt a térre, és azt hittem, ezzel meg van oldva az ügy. De nem. A bűnöző úgy szidta a rendőröket, hogy nem hittem a fülemnek. Akkor az egyik civilruhás megmutatta a pisztolyát, hogy ha visszajön, ezzel fogja lelőni. A bűnöző meg, hogy mire előveszed a pisztolyt, már le vagy szúrva, haver. Akkor jött a másik rendőr, hogy utána viszont ő fog lőni."

A bűnözők ezután sem tűntek el, egy délelőtt születésnapi zsúrt tartottak, és előre közölték Koppánnyal a játékszabályokat: ne mondd nekünk, hogy nem. Majd megkérdezték, szívhatják-e a kokaint az asztalon. Koppány nemet mondott, a sarokból pedig feltápászkodott a "szekuritis" és meglepő módon szópárbajjal oldotta meg az ügyet. A rossz fiúk ugyanis egy olyan alakkal akarták őt elintéztetni, akiről a szekuritis tudta, hogy még évekig börtönben ül.

Az ügy innentől elcsitult, a kávézó havi harmincezer forintot fizetett az emberüknek a rendelkezésre állásért, és 9-12 ezer forintot, ha rendezvény miatt szükségük volt biztonsági őrökre, akik többségében civil rendőrök voltak.

Egy éve megkereste Koppányt egy másik rendőr, felajánlva szolgáltatásait. "Ugyanannyit kért, mint az előző társaság, viszont több mindenben lehetett rájuk számítani. Elsimítják a hangoskodás miatti feljelentéseket is, gyorsan itt vannak, ha kell, és ha minden nap hívunk embert, akkor az alapdíjat már el sem kérik. Meg vagyunk elégedve."

Maffia nem létezik

Talán a bűnözés csak az ember saját félelmeinek kivetülése, szálltunk alá a psziché mélységeibe azt követően, hogy megismertük annak a nőnek a történetét, aki mindenfajta inzultustól mentesen üzemeltet egy táncos-zenés szórakozóhelyét Budapest belvárosában.

"Sokáig ellenálltam az üzletvezetőmnek, aki hajtogatta, hogy valakit fel kell vennünk a hely védelmére" - mesélte Bea. "Csak akkor engedtem, amikor belépős programokat kezdtünk szervezni. Az üzletvezető ajánlott egy szakembert, aki inkább egy magát okosnak gondoló, de alapjában elég egyszerű srác volt. Elegánsan, de azért nem túl igényesen öltözött fel, zakó, póló meg farmer, és egy Mercédesszel jött."

"Eleinte csak kíváncsi voltam, hogy mit javasol, mert én kijelentettem, hogy nem hiszek a maffiában, és hogy szerintem ezért védelemre sincs szükség. A biztonságis srác rémtörténeteket mesélt, hogy mik történnek helyeken."

"Nem éreztem, hogy tőle kellene félnem" - válaszolta a fiatal üzletasszony, mikor azt firtattuk, a történetek vajon burkolt fenyegetések voltak-e. "Még le is alkudtam az árat, és a kidobókat alkalmazom jegyszedőnek, így végül nem is kerül sokba az egész. Közben családtagok lettek a helyen, nálunk esznek, a stábhoz tartoznak. És még számlát is adnak az egészről, szóval ez teljesen legális"

Árnyékvédelem

A vendéglátóhelyek védelme legtöbbször nem testi erővel történik, vontuk le a következtetést nyomozásunk vége felé, hanem tekintéllyel. Ezt használta ki az a két jó kapcsolatokkal rendelkező budai srác, akik egy pizzériát nyitottak a Duna part egy népszerű részén.

"Megkérdeztük azt az ismerősünket, akié a közeli, menő diszkó, hogy mi legyen a bevédéssel. Azt mondta, legyünk jóban mindenkivel, aki számít a környéken. Hogy kávézzunk a rendőrkapitánnyal a teraszon, mutatkozzunk a nagykutyákkal. Egy csomó illusztris vendéget elhívtunk a nyitó bulira, mindenkit, akinek jó szórakozóhelye vagy vállalkozása van a parton. Az egyik hely tulaja, akivel amúgy is jóban vagyunk, felajánlotta, ha valakinek gondja van velünk, küldjük csak hozzá."

"Biztonságiakat persze alkalmazunk, ha nagyobb bulit szervezünk, de mindig olyanokat választunk, akik nem tartoznak sehová."

Nincs is ügy

Miután az éjszakából hazatérve átnyálaztuk viszkifoltos jegyzeteinket, és megállapítottuk, hogy még további, megszólalni nem akaró üzletvezetők is a rendőrök biztonsági szolgálataira esküdtek, tárcsáztuk az ORFK-t.

Mi az álláspontja a rendőrségnek a civilben szórakozóhelyek védelmét ellátó rendőreikről? - tettük fel a kérdést, hogy rögtön kiderüljön, a rendőrség nem foglalkozik az üggyel, mivel nincs is ügy.

"Nincsenek olyan információink, hogy rendőrök másodállásban szórakozóhelyeket védenének" - mondta Csernyava Attila, az ORFK fegyelmi osztályának vezetője. A rendőrök egyébként csak engedéllyel vállalhatnak másodállást, de biztonsági munkára, az összeférhetetlenség miatt, nem adnak ki engedélyt.

Ha egy rendőrt mégis ilyesmin kapnak, akkor felelősségre vonják, és felszólítják, hogy adja fel a rendőri munkával összeférhetetlen állást. Amennyiben ez nem történik meg, a rendőrt eltávolítják az állományból.

Csernyava azonban nem is emlékszik ilyen ügyre az utóbbi időből. Felvetettük a Mammutban Simon Tibor halálra verésénél jelen lévő, civil rendőrök esetét, de Csernyava szerint ez a "méltatlansági eljárás" alá sorolandó.

Az ilyen ügyek felderítése amúgy is nehéz, tudtuk meg, mivel nem csak a rendőröknek, de a szórakozóhelyek üzemeltetőinek is célja, hogy a helyzet "látens" maradjon. Úgyhogy a rendőrség jelenleg nem is nyomoz ilyen ügyekben.

Cikkünk szereplőinek nevét és a helyszíneket a nyilatkozók kérésére, biztonságuk érdekében megváltoztattuk.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

Varázslatos Szicília

Baboci2006 felhasználónk jóvoltából vadonatúj fotók segítségével visszatérhetsz a nyárba!