Szilárda
0 °C
6 °C

Mazel Tov és bocskai a kirakodóvásáron

2006.11.26. 19:14
Tényleg elkezdődött a karácsonyi szezon, aminek három jele van: a Nyugati téren Skála homlokzatán már ég a karácsonyfa, a bevásárlóközpontokban a Jingle Bells szól és a Vörösmarty téren a kirakodóvásáron már ma sem lehetett megmozdulni, annyi külföldi volt itt. De miért jönnek ide? Tarsolylemezes táskáért, Mazel Tovos mézeskalácsért és idióta Nils Holgersonos sapkáért.

Az egész Vörösmarty tér Bécsre emlékeztet, mivel mindenki németül beszél, csak egy-egy magyar szóra kapom fel a fejem. A karácsony az egyik leginkább giccsbe hajló ünnepünk, ezért az eladók azt hiszik, mindent lenyomhatnak a fenyőfa illattól elbódult vásárló torkán. És sikerül nekik, mivel szinte mozdulni sem lehet a téren, ráadásul szinte csak külföldiek vannak itt. A hatalmas hömpölygő tömeg minket is elragadott, majd kiköpött.

Kolbász ezerért


A kirakodóvásár legfontosabb célcsoportja a német, osztrák, francia turista, aki népi portékákért utazik ide a speciális fapados járatokon. Autentikus környezetben vásárolhatnak filckalapot 4000 forintért, 500-ért Chanukás mézeskalácsot vagy tarsolylemezt 10 ezerért, közben a tér négy sarkán és a középpontban elhelyezett kellemes sült zsírszagot árasztó talponállókban ehet kolbászt, illetve ihat forralt bort. Előbbi 1000 forintért drága, de finom, csak sajnos egy átlátszó szelet kenyérrel és egy nyomásnyi mustárral adják. Rablóhúst, káposztát, hirtelen sült húsokat is láttunk. A rétesért a 300 szerintem sok.

Kajafronton erős a felhozatal a téren, és saját tapasztalataink is jók, amit alátámasztott az, hogy mindenhol kolbászoztak, vagy kürtöskalácsot ettek. A tél sokak számára az illatos forralt borról szól, ami itt is jó volt, bár később hascsikarás jelentkezett (eredete tisztázatlan). Sebaj, megvehetjük 500-ért a bögrét, amiből ittunk, mondja az eladó, aki, felkészülve a rengeteg külföldi vendégre, megtanulta, hogy tenk jú veri mács, plíz. Egy baj volt, hogy semmi mást nem tudott, ezért az előttünk álló németek értetlenül rakták el a visszajáró pénzt. Ez a bögrecipelős megoldás sokaknak nem tetszett, de mint kiderült, a bögre visszaváltható, nem kötelező megvásárolni.

Idei divat: köcsög és toboz

Sok vásárló szemezett köcsögökkel, de ahogy egy érdeklődőtől hallottuk: „Nem minden köcsög, ami fénylik. Például ez tejesfazék.” Az agyagedények és kerámiák mellett láttunk kristálypohár-készletet 8500 forintért, 300-ért hüvelykujj méretű újévi malacot, illetve a klasszikus díszítésű tányérokat, vázákat, amiket nem nagyon kerestek. Egy házaspár beszélgetése mindent elárult erről: „Én nem nagyon tudom értékelni ezeket” – mondta a férfi, majd ott hagyta a feleségét a giccsparádé nézegetése közben.

Az utóbbi évek trendjét meglovagolva sokan a természetes árukat keresik: az unalomig ismert viaszgyertyák mellett, ami az iskolai ajándékozás egyik legbiztosabb ajándéka, egy eladó különböző tobozt, mahagóni kókuszt, livingston pálmát és ördög diót kínált 150-250 forintért lakásdekoráció címén. Számunkra elképzelhetetlen volt, hogy teleszórjuk gesztenyével meg tobozzal a lakásainkat, de azért hazafelé néhány dolgot felszedtem a földről, hátha jó lesz.

A Dorottya utca felőli sarkon a Mikulás két előmanójával találkoztunk, akik Lappföldről jöttek a Mikulás-program keretében, és különböző finn ételeket és ruha kiegészítőket kínáltak eladásra. „Elnézést, ez meggy lekvár?” – lép egy nő a bódéhoz, mire az egyik Manó értetlenkedve válaszolja, hogy Lappföldön nincs meggy, ez puolukka, savanykás erdei gyümölcs. A két Manó elárulta, hogy az Igazi Mikulás december elején többször ellátogat oda.

Magyaros karácsony


Meglepve vettük észre, hogy a tél egyik divatőrülete a filcből készített Nils Holgerson-sapka lesz, amiért 4000 forintot kértek. Ha már téli divat, akkor meg kell említeni, hogy több helyen árultak szörme-jellegű dolgokat, párnákat, takarókat, mégis egy tradicionális karácsonyi kirakodóvásárról nem térhet haza a család bocskaik nélkül. Apának 95 ezer, anyának 85 ezer, úgyhogy elég jól megpakolt pénztárcával kell elindulni, mert bankkártyát úgy láttuk, nem fogadnak el. Ha már így átpolitizálódott a szeretet ünnepe, akkor említsük meg, hogy kedves barátunkat meglephetjük tarsolylemezes táskával (10 ezer) vagy íjjal, esetleg süveggel vagy kürttel, de találhatunk különböző Nagy-Magyarországos árukat is. A magyaros bódé eladója éppen egy nyíl hegyét faragja, amikor megkérdezzük, hogy viszik a külföldiek ezeket az árukat: „Ugyanúgy veszik a magyarok, mint a külföldiek, mivel nem számít más, csak az, hogy tud-e vele azonosulni.”

Ezzel a bódéval szemben helyezkedett el az ártatlannak tűnő mézeskalácsos, aki a tükörrel felturbózott gejl édességet 900-ért adta. Az árus nagyon erős volt feliratokban: apunak, anyunak, bátyónak, szeretlek, majd a tér célközönsége miatt ez utóbbit több nyelven variálta. A kedvencünk mégis a zsidó-keresztény kultúrák kedves találkozása volt, a feldolgozhatatlan Chanukás és Mazel Tovos vörös szívecskék látványával nem tudtunk betleni, és mindezeket csak 500-ért. Felírtam a listára.

A Gerbeaud sarkában kis színpadot állítottak fel, ahol eleinte egy vonósnégyes játszik erdélyi népzenét, majd a Liszt Ferenc Általános Iskola Lisztecskéi énekelnek karácsonyi Betlehemes dalokat, amit meglepően sokan figyelnek. Nem bírunk magunkkal, amikor meglátjuk, hogy Játszóház is van, ahol természetes anyagokból készíthetünk ajándékokat, de érthetetlen módon csak három órakor nyit ki, pedig a téren rengeteg gyerek van, akik nagyon unják már a szüleiket.