Online pecás az első magyar horgászvilágbajnok

További Életmód cikkek

A merész taktika hozta meg a magyar versenyhorgászok eddigi legnagyobb sikerét. A magyarok mindent a nagy dévérkeszegek kifogására tettek fel, kockáztatva, hogy az apróságokat sűrűn szedők megelőzik őket. Az eredmény: Walter Tamás egyéni aranyérmes, Ambrus Tibor és a csapat pedig bronzérmes lett.

Nézze meg a képeket!

A belgiumi Willebroek versenypályáján vagy egészen apró sügereket és bodorkákat, vagy az ezeknél sokkal ritkásabban előforduló egy-másfél kilós dévérkeszegeket lehetett fogni - idézte fel az Indexnek Walter Tamás. (A dévérkeszeg az a takonyszerű nyálkával borított, diszkosz formájú hal, amit például a balatoni halsütőknél lehetett kapni a hekk-korszak előtt.) A magyar csapat az edzések tapasztalatai alapján eldöntötte, hogy nem szórakoznak az egy-két dekás apróságokkal, hanem vastagabb zsinórral, nagyobb úszóval és horoggal a parttól kicsit távolabb, nyolc-kilenc méter mélyen gyülekező dévérekre hajtanak. Ez rizikós taktika, de nekünk most jól bevált.

Hogy néz ki egy horgászverseny?

Egy csapat öt versenyzőből áll. A mezőnyt ennek megfelelően öt szektorra osztják. A kukacimádó sportemberek egyszerre egy darab, legfeljebb 13 méter hosszú bottal horgászhatnak, úszóval és egyetlen horoggal. Egy három órás forduló alatt legfeljebb 17 liter etetőanyagot (jó illatú, lisztszerűségekből, süteménymorzsából, pirított magvakból kavart őrleményt képzeljenek el, amiből víz hozzáadásával gombócokat formáznak) és 2,5 liter csalit (csontkukacot, árvaszúnyoglárvát, gilisztát, kukoricát) szabad bedobni a vízbe. A világversenyek két, egyenként három órás fordulóból állnak. A versenyzők eredményeit szektoronként értékelik. Minden gramm hal egy pontot ér. Az első egy, a második két helyezési számot kap, és így tovább. A végén a két forduló helyezési számainak összeadásával jön ki az eredmény. Egyforma állás esetén a több fogott hal dönt. A leggyengébben teljesítő csapattagot az első kör után le lehet cserélni. A vévén csapat- és egyéni kategóriában adnak érmeket.

A versenyen csak az angolok és a magyarok tartottak ki következetesen a nagyhalazás mellett - magyarázta Walter az Indexnek. Ebben a sportban hagyományosan az angolok és a franciák a legjobbak, rajtuk kívül még klasszikusan az olaszok tartoznak a szűk élmezőnybe, de pár éve a magyarok is mindig a dobogósok, tavaly Szlovákiában például mi nyertük a csapatversenyt.

Huszonnyolc év, 9610 gramm, nulla forint

Nézzen képeket!

Minden idők legfiatalabb egyéni világbajnoka, aki csütörtökön lesz 29 éves, lazán nyerte meg a címet: a mezőnyből egyedül ő horgászott két szektor egyest és - bár ez ebben a formában nem számít, hiszen a szektoron belüli helyezések alapján jön ki a sorrend - ő fogta a legtöbb halat is.

Walter a győzelemért sem a helyszínen, sem utólag, itthon nem kapott egyetlen fillért sem. Viszont szinte folyamatosan csörög a telefonja különböző szponzori ajánlatokkal. A versenyhorgászat ugyanis igen drága és szponzorfüggő sport. Az új világbajnok egy átlagos évben saját becslése szerint 5-6 millió forintot költ versenyzésre. Ennek nagyjából fele megy a felszerelés cseréjére, a másik fele folyó kiadás, ami nem pecás szóvicc, hanem az utazás, a szállás, az etetőanyagok és a csalik árát jelenti. Az összeg 80-90 százalékát a szponzorok és Walter - szintén szponzorált - egyesülete állja. A fentiek miatt szinte az összes menő hazai versenyző "mellékesen" horgászcikk-kereskedelemmel vagy gyártással foglalkozik. Walternek is két horgászboltja van.

Csak szenvedélyes horgászoknak: hogyan nyert Walter?

A verseny igazi nehézségét nem a távoli horgászat jelentette - a magyarok 25-30 méterre pecáztak match bottal - hanem az extrém mély víz. A bajnok 8-9 méter mélységbe volt kénytelen leküldeni a szereléket, amihez 12-14 gramm teherbírású csúszó waggler úszókat használt, jelentős ólommennyiséggel a zsinóron és méter körüli, teljesen a fenékre fektetett előkével. Utóbbira azért volt szükség, mert a fenék igen gödrös, egyenetlen volt. Az ezen szinten nagy kampónak számító 12-14-es horgokra 8-10 szem szúnyoglárvát tűzött. A másik nehézség az volt, hogy annak ellenére ki kellett tartani a nagyhalazás mellett, hogy a többiek általában sűrűn fogták az apróhalat. A magyar taktika az volt, hogy először megfognak egy darab sügeret, elkerülendő a nullázást, majd kitartóan dévéreznek. "A hazai versenyek titka, hogy fel kell pörögni, itt viszont le kellett lassulni" - mondta az Indexnek Walter. A bajnok szerencsére nem idegesedett be: az első fordulóban a kötelező apró sügér után öt nagy dévért fogott, a másodikban hármat és összesen egy dévérkapást nem tudott megfogni, azt is azért, mert 30 másodperccel a vége előtt érkezett.

A nagy költségek miatt főleg a versenyzői karrier kezdete kerül sokba, ekkor ugyanis saját zsebből kell állni a drága botok és férgek árát, amíg az embert egy jobb eredmény után ki nem szúrja egy szponzor. Walter például önköltséges sínylődőként, 22 évesen lett harmadik az 1998-as egyéni országos bajnokságon. Ezután felfedezték és támogatni kezdték a horgászcikk-gyártók.

Itt nem sütünk el szóviccet a Nagy Világhálóról

A magyar csapat

Walter Tamás igazi online horgász, akit az Index riportere a Pecalista nevű levelezőlistán ismert meg. Jól hangozna, hogy emiatt jöttek aztán a jó eredmények, ámde sajnos nem lenne igaz. Walter elmondta, hogy azért tényleg sokat profitált az internetes közösségből: a listán ismerte meg azt az István Imrét, aki öt éve a háttérembere. Vagyis minden versenyre elkíséri, figyeli a konkurenciát és a vizet és tanácsokkal segíti a botba kapaszkodó világbajnokot. A segítők serege miatt amúgy mókásan néz ki minden komolyabb horgászverseny. A magyar válogatott például 10 walkie-talkiet vitt magával Belgiumba. Az öt versenyző tíz segítője ezekkel kommunikált: folyamatosan figyelték, hogy az adott szektorban ki, mivel és mennyit fog.

Walter horgászboltja is előbb létezett online áruházként, mint offline boltként.

A vébé izgalmai, szinte percről percre

A világbajnokságon a magyarok remekül szerepeltek, bár a csapat címvédőként csak bronzérmes lett, ám az egyéni dobogóra két magyar is felugorhatott.
Az első nap után a franciák és az angolok holtversenyben vezettek 36-36 helyezési számmal, mögöttük némi meglepetésre a lengyelek nyomultak 40,5 ponttal, aztán a magyar válogatott 41-gyel. Ezek a horgászsportban igen kis különbségnek számítanak, ekkor még tehát minden esélyünk megvolt akár a csapataranyra is. Bár a magyar élversenyzők a második napon is ügyesen fogták a nagy dévérkeszeget, néhány csapattag gyengébb teljesítménye miatt ekkor 56 pontot kellett hozzáadnunk az első napi 41-hez, míg a két fő konkurens javítani tudott és végül aránylag nagy fölénnyel, 27, illetve 26 ponttal előztek meg minket. A ritkán látható szoros versenyt végül a franciák nyerték egy ponttal. A lengyelek a második napra jelentősen elgyengültek és visszaestek ötödiknek, a jól hajrázó németek ugyan 8 pontra megközelítették a magyar csapatot, de beelőzni nem tudtak.

Halszagú izgalmak, szektorról szektorra

Az első napon az A szektorban Nagy Attila ügyesen kivárta a nagy dévéreket és a szektort nyerő lengyel Lorenc mögött második lett. Csapatban jól jött, hogy a veszélyesnek számító válogatottak közül az olaszok embere negyedik, a franciáké kilencedik, az angoloké pedig tízedik lett.

Döme Gábornak a B szektorban nem sikerült megcsípnie egyetlen dévérkeszeget sem, az apró sügerekből és bodorkákból pedig mindössze 38 dekányit tudott összekapargatni, amivel 27-dik lett a 36 induló közül. Itt elég nagy hátrányba kerültünk a közvetlen konkurensekhez képest: a neves francia Guessard második, az angol Gardner pedig hatodik lett. Az olasz Gabba szintén betlizett, de 22-dik helyével ötöt azért ránk vert.

A későbbi bronzérmes Ambrus Tibor a C szektorban úgy elverte a mezőnyt, hogy a magyar érzelmű durbincsok délutánra ünnepi felvonulást rendeztek. Ambrus öt kiló fölött fogott, míg a második francia Gazannois 3 kiló 20 dekát. Itt mégsem tudtunk igazán sokat faragni a hátrányunkból, mert az olasz Ballabeni negyedik, míg a sokszoros világbajnok angol Scotthorne hatodik lett.

A D szektorban Walter Tamás oktatott dévér barátainak segítségével, Ambrushoz hasonló fölénnyel, az első forduló legtöbb halával nyert. Az angol Conroy ötödiknek, a francia Massiau húszadiknak futott be, így összesítésben megmaradt a magyar csapat esélye.

Magyar Szilárd az E szektorban nem tudott rászedni egyetlen dévért sem, de az apróhalakból azért össze bírt kaparni annyit, hogy tizedik legyen. A szektorban a francia versenyző harmadik, az olasz ötödik, az angol pedig kilencedik lett.

A második nap: Walter és Ambrus révbe ér, a csapat kicsit botlik

A második napon az A szektorban igen szoros volt a mezőny eleje, Ambrus kitartott a dévérek mellett és harmadik lett, pár grammal a finn Kainulainen mögött és még kevesebbel az angol Scotthorne előtt. Az olasz Defendi hatodiknak, a francia Guessard kilencediknek mérlegelt.

A B szektorban Nagy Attila megint megbízhatóan teljesített és kivételesen szoros versenyben lett nyolcadik. Ha tíz és fél dekával többet fog, akkor ötödik. A konkurenciából azonban csak a francia Caudin előzte meg eggyel, az angol Raison 11-dik, míg az olasz Gabba 28-dik lett.

A C szektorban a második napra Döme Gábor helyett becserélt Hamar Péter nem találta meg a nagy dévérek csapatát és 16-diknak futott be. Itt sokat kaptunk a veszélyes ellenfelektől, a francia Da Silva második, az olasz Sorti 3,5-dik, az angol Ashby hatodik lett.

A D szektorban Magyar Szilárd második gyenge teljesítménye eldöntötte, hogy a magyar csapat már nem lehet versenyben az első helyért. Magyar húsz deka apróhallal 28-dik lett, az angol Gardner hatodik, a francia Pottelet 14-diknak, az olasz Ballbeni 18-diknak jött be.

A második nap kicsit jobban megszorongatták Waltert, de így is laza egyest horgászott az E szektorban, negyven dekával megelőzve a francia Gazannoist. Az angol Conroy nyolcadik, az olasz Vezzalini 23-dik lett.

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Bookline

Illés Andrea
Bakancslista - Irány a Balaton!

3804 Ft

Rhiannon Lamber
A táplálkozás tudománya

7650 Ft