CímlaponA rovat híreiA rovat cikkei |
Túlélni egy lottóötöstCzabán-Para-Kovács: Feri és az édes élet2001. 05. 25., 11:16 | Frissítve: 2001. május 26., szombat 20:24
Miben változik a világ, ha egy reggel egymilliárddal gazdagabban ébred az ember? Feri, a Vörös csillag brigád hajdani esztergályosa, és főz-mos-takarít neje, Joli a szocializmus, a rendszerváltás, a munkanélküliség után még egy lottóötöst is képes túlélni. Czabán György és Para-Kovács Imre forgatókönyvének fókuszában a részletek.
Ez itt ugyebár a Filmszemle, ahol a rendszerint még festékszagú alkotások, akár újdonságuk okán is, meleg fogadtatásban részesülnek. Rossz volt talán a film? Nem, de idén valahogy minden film ilyen lagymatag reakciót vált ki sajtóból, közönségből egyaránt. Pedig hát szemle van, fesztivál, amikor összegyűlnek a mozgókép szerelmesei, hogy megnézzék egymást, fesztivál, ami azon az elgondoláson alapszik, hogy hasonló emberek, egy helyen valami többet élhetnek át, mint ki-ki egyedül, mondjuk otthon, a videója előtt. Csak hát - oszd meg és uralkodj - a szemle már nincs egy helyen, a film szerelmesei pedig különböző mozikban, szétszórtan. Például a Mammut bevásárlóközpontban, ahova gondolom, a szétszórási akció második - (át)nevelő - lépéseként, azért szerveztek vetítéseket, hogy aki eddig nem, az majd rájön, milyen varázsa van a fogyasztásnak, ami ugye a gazdaság motorja. De ahogy említettem, ez a kavarodás mai világunk jellemzője, a dolgok elsodródnak eredeti helyükről, és hogy, hogy nem, éppen erről szól Czabán György filmje is. Egy kispolgári létbe tokosodott házaspár lottóötöse révén a budai villák közegébe katapultálódik. A Vörös csillag brigád egykori esztergályosa, Feri és a főz-mos-takarít Joli szűk élete egyszeriben kitágul, az egymilliárd forint lehetővé teszi, hogy azok lehessenek, amik csak akarnak. De mi akar lenni két, ötven éven át a szűkösség által meghatározott ember? A film, elvetve az önként adódó sémát, nem a változás, nem az új dimenzió keresésének útját követi végig. Történetét inkább a két állapot, az előtte és az utána bemutatásával bontja ki. Czabánék, ahogy tették a Kis utazás című darabjukban is, élvezettel vesznek bele egy-egy jellegzetes léthelyzet bemutatásába. A kamera kaján derűvel kering a kispolgári lét szokásai és falai közt. A szekuritissé kopott Feri és a Réka-bútorcsalád elemei közt porszívózó Joli gyakorlatilag külön pergő élete, a szociológiai erejű képek révén több lesz, mint jópofa reflexió. Jelenkorunk hiteles alakjai mozognak a vásznon. A néző pedig szorong, mert sejti: egy művészfilm sajátosságai a tragédia felé taszigálják majd a mit sem sejtő párt.
Az asszony szappanoperák helyett már az ezoterikus tanokban találja meg önmagát, a férj pedig újraindítja régi, halódó üzemét. Eleinte azért, hogy ismét összejöjjön a brigád, akik közt a fiatalságát élte, akikkel haverkodhat, és megihat egy fröccsöt. Aztán, mivel a munkások kivetik maguk közül az idegen testet, és ő - mint főnök - idegen lett, az üzlet miatt folytatja, vagy talán mert elkezdte, és akkor azt már "csinálni kell". Zavarba ejtő film pereg előttünk. Feltárja kétségbeejtő kiszolgáltatottságunkat, a körülmények ember feletti hatalmát. Mielőtt azonban elmerülnénk a fatalista mocsárban, kiderül, hogy amihez kell, ami adódott, ahhoz mégis csak képesek vagyunk alkalmazkodni. A sztori annyira hiteles, hogy az már a fikció határait feszegeti. Furcsamód a film erénye, az ironikus, finomrajzú korkép egyben a mű hibája is. A szereplők és a miliő bemutatása olyan aprólékos, hogy az sokszor már a történet egységének rovására megy. A valóságot idéző mozdulatok közt felhígul a történet, a lényeges és a mellékes egyenlő hangsúllyal jelenik meg. Czabán György munkáját nehéz a jó-rossz kategóriáiba szorítani, ahogy nem lehet azt megtenni az élettel sem. Ami ma jelentéktelen momentum, néhány év múlva talán tartalommal bíró, lényeges elem lesz. "Mert izgalmas korban élünk"-nyilatkozza a rendező. "Olyan világban, amit érdemes bemutatni. Minket ez foglalkoztat: a ma." Kapcsolódó anyagok
Linkek |
hirdetés
|
