2001. január, Budapest. Három hevesen agitáló fiatal lép ki a Kossuth mozi sokat látott kijáratán. Odabent éppen véget ért az év magyar botrányfilmjének tartott Nexxt- Frau Plastic Chicken Show bemutatója. A fiatalok másnap tollat ragadtak: így születtek az alábbi, sósavba mártott kritikáink...

etele, Rádi Gábor, vales7
2001. február 3., szombat 21:07

Kapcsolódó anyagaink: • Nexxt.hu • Filmszemle 2001 • Index - Nexxt-színházkritika • Se kép, se hang • Pláza Budapest - kritika • 2001 - Jancsó: A rendszer rákosizálódik • Vágvölgyi - Zombiefilm.hu • 2001 - Botrány a filmszemle előestéjén • A bálna és a csőcselék • NEXXT - Aki felháborodik, az önmaga ellen védekezik

Fuck the skull of Stanley Kubrick

Az egyetemes kultúra összes testnyílásán erőszakot követ el

Stanley Kubrick valószínűleg forogna a sírjában, ha koponyája nem épp egy lelkes magyar elsőfilmes farkára tűzve járta volna körbe a Kossuth mozit az imént. Schilling Árpád, Tasnádi István színdarabjából készített "botrányfilme" olyan szinten működött, hogy a vetítés végén levegőért kapkodó közönség és az idült mosolyú statiszták közötti széles sorokban kis híján nekiindultam, hogy rövidre vágjam az ifjú titán filmes karrierjét kommersz svájcibicskám reszelőjével.

A darab maga színházban lehet, hogy megáll szögbelőtt kezek nélkül, de hogy a Nexxtből csak a nemzetközi jogászok fognak botrányt csinálni, az is biztos. A sztori: a futurisztikus tévéshowban összeengedik a Gépnarancs Alexét az Amerikai Pszicho Pat Batemanjével (akinek még a nevét is elbaszták), hogy eldöntsék, ki a fasza gyerek. Az első percekben kiderül, a rendező nem látott még filmet, de még tévét se nagyon, akit így kitűnően kiegészít a szűkös büdzsé (hol van ilyenkor az állami támogatás?) miatt az operatőr helyét átvett hörcsög.

Aki a legyalázott műveket nem ismerné, annak sem nyújt semmilyen élvezetet az első 80 perc, ahol jobbára egy ötéves, halmozottan hátrányos helyzetű kisgyermek szintjén újraforgatták a Gépnarancsot (ezért megölöm, bazmeg, megölöm), és idióta beállításokra élvező, még véletlenül sem vhs-minőségű "home videóval" felelevenítették az Amerikai Pszicho jellegzetesebb jeleneteit. Az utolsó huszonöt perc tömény tévévetélkedője kiemelkedik a gyomor- és bélsavakban emésztetlenül fürdő klasszikusok húscafatai közül és a hagyományosan vérciki magyar kommersz szintjén igyekszik jópofán bagatellizálni az egyetemes kultúra összes testnyilásán elkövetett erőszakot.

jackyll

Észak-balkáni horrorpornó

Úgy tűnik, a Nexxt alkotói hallottak már a pinapatkány-vérvibrátor-ondófűrész, stb. jelenségekről, sőt még azt is tudják, hogy ezek - puszta szavak vagy képek által bemutatva - különleges hatással vannak a közönségre, hiszen ez egy tényfaktumi állás. Pont.

"A 'rántsuk-le-a-leplet-a-horrorpornó-médiáról!' felhorgadásból legfeljebb a horrorpornó sikeredett, lerántás helyett pedig csak a közönség beleráncigálása a gagyiba, de az legalább tövig (sem)."

Továbbá azt is gondolhatták, hogy ha mindezt megfelelő töménységben egy televíziós show keretében a néző orra alá dörgölik - mintegy rávilágítva a vérgőzös és spermafoltos média visszataszító nyomulására -, az még botránykeltésre is alkalmas lesz.

Nos, nem lesz.

A "rántsuk-le-a-leplet-a-horrorpornó-médiáról!" felhorgadásból legfeljebb a horrorpornó sikeredett, lerántás helyett pedig csak a közönség beleráncigálása a gagyiba, de az legalább tövig (sem).

Schilling Árpád elsőáldozó rendező egyetlen sikere, hogy képes megfosztani eredeti jelentésüktől a Gépnarancsból és az Amerikai pszicho-ból kiragadott (vagy inkább szóról-szóra idézett) erőszex-jeleneteket, hogy aztán vegytisztán fellőjje a heherésző közönség pupilláján. Az észak-balkáni médiahack sokkjából ocsúdó néző lassan rájön, hogy nincs itten semmi mögöttes látni- és mondanivaló, ami a vásznon folyik, az öncélú és agresszív hatásvadászat. A kúrás kúrás marad, és az ezüst vibrátor sem nemesedik metafórává.

Azt látjuk, amit nézünk. Ez pedig nem sok, talán még egy kellően perverz bajor médiageci vizsgamunkájaként is megbukna.

Ha gonosz lennék, sok sikert kívánnék a Nexxt filmnek.

valesz

Kolorsztár, izé

Próbáltunk együttműködni Bodó Viktor aka Madison von Pszicho

Jómagam lennék ebben a csapatban a laikus, aki csak a multiplexet szereti és a dolby digitalt. Nos, ebben a minőségemben úgy vágytam már egy olyan magyar filmre, ami színes, hangos és szagos, hogy nagyon. Elkezdődött a Nexxt, és_

Színes. Hangos. Szagos. Szar. Nem akartam én bántani, úgy éljek, mert mindenki azt írta, hogy a színházban így, meg úgy, de hogy a vászonra ennek a töredékét sem sikerült rátalicskázni, az biztos. A készítők meg vannak ijedve, hogy betiltják a filmet, mert Bodó Viktor rágcsálja a nő lábujját, meg kitépi a nyelvét és egeret ereszt a puncijába, de megmondom: nem kell félni. Úgy véres, úgy erőszakos és úgy meghökkentő a film, hogy tudom: az akar lenni. Talán ez a baj. Az egyetlen jelenet, amikor ki mertem bújni Jackyll védelmező karjaiból, a rántottás-malacos volt. Az jó, mert nem várod előre.

És még egy. Béna és gagyi nevekkel eddig csak a Sas kabarét és az iskolaújságokat sikerült eladni. Paula Aquarius bíborosnő, Sony Double Junior, Frau Plastic, (Gizmo), ilyet ne. Talán egy new york-i telefonkönyv javított volna a filmen? Sajnos igen.

Azért várom a következőt (mert ugye egy egész produkciós irodát felhúztak a nexxt-feelingre), és akkor, talán. A színek és hangok tényleg rendben voltak! Komolyan.

etele

az oldal tetejére