filmszemle

Címlapon

A rovat hírei

A rovat cikkei

Aki felháborodik, az önmaga ellen védekezik

Schilling Árpád: Nexxt

2001. 02. 04., 19:24 | Frissítve: 2001. február 07., szerda 17:54

Szögezzük le: az erkölcsi felháborodás jogos. Az erőszak öncélú, ez is igaz. Sőt, még az is, hogy két korábbi műből lett összegyúrva Tasnádi István színdarabja, majd a belőle készülő előadás, ill. mozifilm. E három vád nem vitatható. Aki viszont ebből az elhamarkodott következtetést vonja le, hogy a Nexxt c. film erkölcstelen, öncélú és ráadásul utánzat is, az téved. És szerintem felül kellene vizsgálnia filmek megítélésekor használatos mércéjét.

A Nexxt nem realista film
Először is itt van ez a történet, ez a show-műsor, ami az erőszakról szól. Öncélúan: kegyetlenül, brutálisan, gyomorforgatóan. Valóban rossz nézni. Szinte fáj. Mint ahogy fáj nézni ennek mai, (egyelőre) jóval könnyedebb (félénkebb?) változatát otthonunk képernyőjén. A saját lakásunkba beengedjük a Fókuszszerű műsorokat, azoknak összes brutalitásával, hazugságával, ízléstelenségével. Külön tévécsatornán sugározzák a valós mentős-rendőrös-tűzoltós eseményeket. A valódi valóság ezekről a riportnak nevezett felvételekről éppúgy hiányzik, mint a Nexxt show-műsorának egész világából. Nem a film hibájából háborodunk fel, hanem azért, mert érezzük, hogy amit látunk: hamis, megcsinált. Erről szól a Nexxt. Ez teljesen egyértelmű.

Gépnarancs és Amerikai Pscyho. Nos, nagyon helyes. Helyén van. A 20. és a 21. század gyilkosai. Egy tévé-showban versenyeznek. Miért ne? Változó korunkból mi érdekelhetné a médiát jobban ennél? Telitalálat. Erős túlzás? Persze. Mert nem vagyunk hozzászokva. Ha kis adagban kapjuk a mérget, fel sem tűnik. Lassanként az adag növelhető. A jövő televíziós szórakoztatása hatalmas dózisban táplálja majd belénk a cuccot. Csak bírjuk elviselni.

Jogos a felháborodás
A Nexxt nem realista film. Nem a jelenről szól, és ezért korrekt. Nem tudósít, csak figyelmeztet. Félelmetes vízió Schilling filmje. Sokkoló a látvány is, de a mögötte húzódó jövőkép sokkal borzalmasabb. A megfilmesített színházi előadásról csak annyit: a darab magában kétoldalú. A színházban a képzeletbeli nézőtéren ülünk. A film pedig a televízió elé ültet bennünket. Kiegészítik egymást. A kamera olyan, amilyen lehetne majd valamikor a jövőben egy ilyen műsor kamerája. És még lehetne durvább is. Akár...

Még egyszer: jogos a felháborodás. Aki felháborodik, annak a film működik, azt gondolja, hogy ez a film jól van megcsinálva. És védekezik - önmaga ellen.

Kapcsolódó anyagok

Kapcsolódó fórumok
hirdetés