filmszemle

Címlapon

A rovat hírei

A rovat cikkei

Emlékek gyára

Millenniumi Rendezvényközpont

2001. 02. 05., 12:38 | Frissítve: 2001. február 05., hétfő 12:53

Az egykori Ganz-gyár épületegyüttese régóta riogatta vagy esetleg gyönyörködéssel töltötte el az arrajárókat, attól függően, hogy a látvány kire milyen hatást gyakorolt, vagy milyen emlékeket idézett fel benne. Jelenleg már a Filmszemle egyik helyszíneként használják az elsőként felújított épületet, amely valószínűleg éppen ugyanúgy megosztja majd az embereket tetszés szempontjából.

Ha kinézek a felújított épület ablakán, a filmszemle-plakát nem akármilyen kollázs-arca hátterében a feltúrt föld dombjai és bizonyos régi gyárfalak között látom, nagy erővel folyik a munka, hogy legyen nekünk, magyaroknak emlékparkunk, ahová majd mondjuk pár év múlva elhozzuk az unokáinkat, és nagyapáink életéről mesélünk majd nekik. Szép, igazán szép, nemes gondolat. Jó lenne, ha így lenne.

Amit bent látok... nem is tudom. Meglehetősen összetett benyomást vélek felfedezni magamban. Van itt mindenféle. Például amikor először belépek, meglepődöm, milyen nagy hely ez, és hogy milyen üres így, hiszen alig van kihasználva a tér. Van egy kiállítás, ez sokat elfoglal, rendben is van ez, filmszemle kiállítás nélkül nem lehet, ez nyilvánvaló. Amúgy elég kevesen vagyunk. De hát miért is lennénk többen?

Az épület egykori gyárságáról tanúskodik a barnára, máshol zöldre pingált vas- és egyéb fémszerkezetek sokasága. Van egy objektum, ezt úgy tűnik, nem festették újra. Az van ráírva, hogy: "VASTAGSÁG GYALU GÉP-ZS-130-HŐ-ÉS-FAGYÁLLÓ.G.CSAPÁGY-ZSÍR." Ettől teljesen elérzékenyültem.

Az emeletre fel lehet menni lépcsőn, ott is van ez-az, mondjuk filmviták, sajtóiroda, ilyesmi. Vigyázni kell, mert van egy hely, ahol az utolsó lépcsőfok magasabban van, könnyű elesni. Modernül meg van ez csinálva. Számítógépek is vannak most a szemle kedvéért, hogy lehessen internetezni. A csillogó külső alól néhol ránk kacsintanak a pusztuló múlt emlékei. Piros, szürkéskék, barna, világossárga, meg a kopottas régiek. Fa, fém, üveg, műanyag.

Amúgy meg hideg ez az egész. Vannak ugyan hősugárzók, mégis, valahogy nem otthonos. Feszélyez. Lehet, hogy csak azért, mert nem lehet dohányozni. Persze ez meglehetősen szubjektív élmény. A büfében, vagy mi az (söröző?), állítólag vacak a kávé. Ez (ha tényleg igaz) elég szomorú.

Lassan telik itt az idő. Szól zene is. Nem is tudom... ja, igen, az unokáim. Hát, nekik mást gondoltam. Sokat kell majd magyarázni, amíg megértik, melyik az emlék, és melyik a még emlékebb.

Kapcsolódó anyagok

Linkek
hirdetés