filmszemle

Címlapon

A rovat hírei

A rovat cikkei

Az ellenállás hiperaktivitása: Geiger-Müller harmóniák

Jancsó: Az utolsó vacsora az Arabs Szürkénél

2001. 02. 06., 15:44 | Frissítve: 2001. február 15., csütörtök 14:48

Trilógiává terebély. Kapa/Pepe újra szárnyal, bár őket én már az elsőnél is untam, de ez a mostani jött be a legjobban. Főleg a nem Kapa/Pepe részek, de azok között is volt csomó jó, mint pl. leégett BS közepén pincértanfolyás (lásd még: Csurka/ "pincérnép"), végtelenített magnószalag "isten vagyok, király vagyok, mondogatni, megtanulják, nem megállni, eltaposnak", katasztrófa sújtotta amfiteátrum, felette a sportminiszter jobb napokat látott szelleme lebeg.

Szószex + képmágia
Újhullám van megint, a lázadás mozija
BTW, a Fidex-Mapöpő vs. társadalom meccsen Miki bá erős nyerésre áll Rogán Antallal szemben, kétszáz évig él, míg az utóbbi már jövőre politikai hulla lesz két Mazda-felnivel a nyakában. Anyway...

Az Óhullám fellázadt a Fiúk Mozija ellen, az elejét tekintve terroristafilmet csinált, akárha Bejrútban. Adachi Miklós, Jancsó Masao. Édes, szép fővárosunk agyonhasznált panorámája sem ciki, sőt, a szétbombázott SZOT-szálló (Globex kontra soproni önkormányzat) mintha a zöld vonalon lenne, daruzik a hosszú snitt, Besh o Dromból, a szászcsávásiakból, meg egy moldvai zenekarból sugárzik a Kusturica-feeling, ami, pláne olyan tiszta fejû és erős morális érzékû férfinál, mint Jancsó, a Zeitgeist félreértése. Viszont nem fáj.

Hegyomlásszerű kommandós ármádia, Állami Népi Együttes, Lyuhász Lyácint Bt., ja nem is mondtam: ez egy zenés film, két meleg csávó pl. hosszan kefél egy helyes kis csajt. Verbálisan. Szószex, képmágia, Grunwalsky kiszaszerolta nagyon, jók a színészek, az arcok, tulajdonképpen még a Kapa/Pepe is, pedig aszittem, má' nagyon unom őket, de nem: örömmozi. Mégha pesszimizmusból is. Márcsak Marilyn hiányzik, a Niagara megvan. Jancsó, Grun, Ozorai (producer) Bagossy Levente-kitűzővel feszít, JM megnyilatkozik itt/ott, Rákosi-Joszif Viszárionovics ötlik, ha a mai kultuszkormányzat (Nemzeti Filmközpont Rt., Széchenyi-film mint hazaárulás, Várhegyi Attila mint vidéki párttitkár) jut eszébe, kemény szavak, a "szakma" nem ilyen kemény, a nagy öregnek jut a renitencia, s hozza, mint fényt.

Mikor a Nekem lámpást adott az Úr a kezembe Pesten-Anyád! A szúnyogok-Az utolsó vacsora az Arabs Szürkénél ciklus beindult, a Jancsó-Grun páros rávilágított, hogy jelen pillanatban a Világszellem belovagolt a shopping mall-okba, plázázik, csak baromkodni lehet, Kevin Smith az autentikus, meg (kicsit ciki már ezt mondani, de még mindig és mégis) Tarantino, aki geget csinált az ölésből és halálból, és baromkodni nemcsak lehet, de talán (na nyilván alkati - nekem is a vidám apokalipszis jön be) egyedül érdemes is, tehát vissza a gyökerekhez, Újhullám van, a lázadás mozija, legalább virtuális-kinematografikusan bemosni nekik egyet, kupászkodjanak egy nukleáris sivatagban, nekik, akik elcsúfították tizenegy-két éves gyönyörû gyermekünket, felzabálták saját magukat, és sósavval hatástalanították a reményt. Tőlük az ecetfák szénné pirultak, Szindbád nem megy haza, hanem a hipertérben bujdosik, nincs Krúdy, nincs Márai, bármennyit citálják is; őket manapság max. egy címben megidézni lehet.

Kapcsolódó anyagok
hirdetés