Az ellenállás hiperaktivitása: Geiger-Müller harmóniák
Trilógiává terebély. Kapa/Pepe újra szárnyal, bár őket én már az
elsőnél is untam, de ez a mostani jött be a legjobban. Főleg a nem
Kapa/Pepe részek, de azok között is volt csomó jó, mint pl. leégett BS
közepén pincértanfolyás (lásd még: Csurka/ "pincérnép"), végtelenített
magnószalag "isten vagyok, király vagyok, mondogatni, megtanulják, nem
megállni, eltaposnak", katasztrófa sújtotta amfiteátrum, felette a
sportminiszter jobb napokat látott szelleme lebeg.
Vágvölgyi B. András (vagesz@matavnet.hu)
2001. február 6., kedd 15:44
|
Szószex + képmágia Újhullám van megint, a lázadás mozija
|
BTW, a Fidex-Mapöpő vs. társadalom meccsen Miki bá erős nyerésre áll Rogán Antallal szemben, kétszáz évig él, míg az utóbbi már jövőre politikai hulla lesz két Mazda-felnivel a nyakában. Anyway...
Az Óhullám fellázadt a Fiúk Mozija ellen, az elejét tekintve
terroristafilmet csinált, akárha Bejrútban. Adachi Miklós, Jancsó Masao.
Édes, szép fővárosunk agyonhasznált panorámája sem ciki, sőt, a
szétbombázott SZOT-szálló (Globex kontra soproni önkormányzat) mintha a
zöld vonalon lenne, daruzik a hosszú snitt, Besh o Dromból, a
szászcsávásiakból, meg egy moldvai zenekarból sugárzik a
Kusturica-feeling, ami, pláne olyan tiszta fejû és erős morális érzékû
férfinál, mint Jancsó, a Zeitgeist félreértése. Viszont nem fáj.
Hegyomlásszerű kommandós ármádia, Állami Népi Együttes, Lyuhász Lyácint
Bt., ja nem is mondtam: ez egy zenés film, két meleg csávó pl. hosszan
kefél egy helyes kis csajt. Verbálisan. Szószex, képmágia, Grunwalsky
kiszaszerolta nagyon, jók a színészek, az arcok, tulajdonképpen még a
Kapa/Pepe is, pedig aszittem, má' nagyon unom őket, de nem: örömmozi.
Mégha pesszimizmusból is. Márcsak Marilyn hiányzik, a Niagara megvan.
Jancsó, Grun, Ozorai (producer) Bagossy Levente-kitűzővel feszít, JM
megnyilatkozik itt/ott, Rákosi-Joszif Viszárionovics ötlik, ha a mai
kultuszkormányzat (Nemzeti Filmközpont Rt., Széchenyi-film mint
hazaárulás, Várhegyi Attila mint vidéki párttitkár) jut eszébe, kemény
szavak, a "szakma" nem ilyen kemény, a nagy öregnek jut a renitencia, s
hozza, mint fényt.
Mikor a Nekem lámpást adott az Úr a kezembe Pesten-Anyád! A
szúnyogok-Az utolsó vacsora az Arabs Szürkénél ciklus beindult, a
Jancsó-Grun páros rávilágított, hogy jelen pillanatban a Világszellem
belovagolt a shopping mall-okba, plázázik, csak baromkodni lehet, Kevin
Smith az autentikus, meg (kicsit ciki már ezt mondani, de még mindig és
mégis) Tarantino, aki geget csinált az ölésből és halálból, és
baromkodni nemcsak lehet, de talán (na nyilván alkati - nekem is a vidám
apokalipszis jön be) egyedül érdemes is, tehát vissza a gyökerekhez,
Újhullám van, a lázadás mozija, legalább virtuális-kinematografikusan
bemosni nekik egyet, kupászkodjanak egy nukleáris sivatagban, nekik,
akik elcsúfították tizenegy-két éves gyönyörû gyermekünket, felzabálták
saját magukat, és sósavval hatástalanították a reményt. Tőlük az ecetfák
szénné pirultak, Szindbád nem megy haza, hanem a hipertérben bujdosik,
nincs Krúdy, nincs Márai, bármennyit citálják is; őket manapság max. egy
címben megidézni lehet.
az
oldal tetejére
|