filmszemle

Nem a méret a lényeg

Kisjátékfilmek a filmszemlén

2001. 02. 06., 19:52 | Frissítve: 2001. február 07., szerda 18:04

A címben szereplő mondás nem csak a potenciazavarral küszködők utolsó mentsvára, hanem az utóbbi két év Magyar Filmfesztiváljainak mottója is lehetne, hiszen évről-évre egyre több értékes, a nagyközönség számára is nézhető kisjátékfilm születik a hazai stúdiókban. Az Országimázs Központ által millenniuminak titulált filmszemlén is sok tíz-húsz perces remekmű tűnt fel.

A Mammut Budai Mozikomplexum soktermes dolby surround világába bekényszerített filmszakmától és a bennfentes újságírók hadától távol, az Átrium moziban néztem meg az idei kisjátékfilm-termés jelentős százalékát. Láttam olyan filmet, ami egy ötlet kidolgozásával képekben elmesélt novellát tárt a nézők elé, és láttam olyat is, ami éppen az ötlet hiányát próbálta meg palástolni a játékidő lerövidítésével.

Mundruczó Kornél Afta, és Kocsis Ágnes Szortírozott levelek című filmjei egy-egy különös történeten keresztül mutatták be a mai magyar valóság lelki sivárságát. Ezek a rövid alkotások megtalálták a témához legmegfelelőbb kifejezésformát, hiszen a nézők figyelme még képes volt követni a lassú történetet, a vizuális megoldások, ötletek pedig kitartottak a filmek fél óránál rövidebb játékideje alatt.

A tavalyi filmszemlén ígéretes tehetségnek induló Dyga Zsombor Tempó című műve azonban nagy csalódás volt számomra, hiszen a hosszabb videoklipnek is beillő film a mozikban tavaly sikerrel játszott német Fuss, Lola, fuss! utánérzése. De mások is próbálkoztak eredeti ötletek híján régebbi művek másolásával újat alkotni, például Madarász István, akinek Morális bypass című filmje erősen emlékeztet az uristen@menny.hu-ra.

Sajnos sok sikertelen próbálkozással is találkoztam, például Krasznahorkai Balázs Köd című alkotásával, ami nem több, mint egy garzon lakás árának felelőtlen elherdálása.

A fimszemle az idei kisfilm termés bemutatása mellett a műfaj gondjaira is felhívta a figyelmet. Ahhoz ugyanis, hogy ezek a művek igazi sikerfilmmé váljanak, meg kell teremteni a kisjátékfilm-forgalmazás kereteit, hiszen nincs olyan elvetemült mozimán, aki egy 20 perces szösszenetre alapozná szombat esti szórakozását; a kísérőfilmként bemutatott alkotások pedig elhalnak a későn érkezők morajában. Az Átriumban vetített kisjátékfilm-blokkok népszerűsége azonban megmutatta a közönség felé vezető utat, mivel egyszerre több rövidfilm összefűzése már egész estés szórakozást ígér. Az ilyen előadások előnye pedig, hogy a rossz film, így a kínos feszengés sem tart tovább fél óránál.

hirdetés