filmszemle

Személyes kultusz - A Moszkva tér

Moszkva tér. r.: Török Ferenc

2001. 02. 05., 16:51 | Frissítve: 2001. október 06., szombat 18:44

A nosztalgia eddig csak a nyugdíjasok kiváltsága volt, mostantól azonban a fiatalabbak is hódolhatnak ennek az édes-keserű szokásnak, ha megnézik a Moszkva tér című filmet, ami szinte tökéletes pontossággal adja vissza a rendszerváltozás korszakának hangulatát. A 89-ben érettségiző osztály kalandjai azonban nemcsak a múltba merengést segítik elő nagy hatásfokkal, hanem egy generáció életérzésének eszenciájaként a filmet is a kultuszgyanús művek sorába emelik.

A csalamádés hamburger, az egyforintos fagylalt, és a megmaradásukért küzdő önkiszolgáló éttermek időszaka tűnik fel ebben a filmben, persze szó esik még a puha forradalomról: a lánchídi csatáról és Nagy Imre újratemetéséről is, de mindezen történelmi jelentőségű események csak a szombat esti bulik bekapcsolva felejtett tévékészülékeiből mérgezik a történet poéndús levegőjét.

Egy generáció életérzésének eszenciája
A cselekmény középpontjában négy budai fiatal áll, akik az érettségire való intenzív felkészülés helyett ismeretlen emberek házibulijain potyáznak, vonatjegyet hamisítanak nagyipari módszerekkel, isznak, nőznek, egyszóval: élnek. A feltartóztathatatlanul közelgő érettségit azonban elsöpri a változás szele, a tételek kiszivárognak, a fiúk pedig minden megrázkódtatás nélkül lépnek ki a ballagási beszédekből ismert nagybetűs Életbe. Természetesen feltűnik a Nagy Szerelem is, hogy a film végén, egy párizsi út során találjon rá a beteljesedésre.

A Moszkva tér egyik nagy érdeme a korhűség, hiszen minden ruhadarab, használati tárgy, vagy helyszín hűen tükrözi a rendszerváltás mára már nevetséges nyugatutánzó balkániságát. Igaz, hogy a film közepén átsuhan a vásznon egy Suzuki Swift, de ez is csak a mániákusan rosszindulatú kritikusoknak, vagy az ambiciózus Suzuki kereskedőknek tűnhet fel. Mégis a párbeszédek emelik ezt a filmet igazán értékes alkotássá, mivel szinte minden mondat egyszerre hiteles és erőlködés nélkül jópofa, így sok párbeszéd, poén könnyen szállóigévé válhat. A film női főszereplője, Pápai Erzsi elmondta, hogy a dialógusok nagy része improvizáció, de a szövegkönyv hiánya csak életszerűbbé, kiszámíthatatlanabbá teszi a filmet.

Garas Dániel operatőr ugyan sokat panaszkodott a rossz technikai körülmények miatt, de a remegő kézikamera véleményem szerint csak mozgalmasabbá teszi a jeleneteket. Igaz, hogy a külföldön felvett részek képi világában meglátszik a felszerelés és a stáb hiánya, de egy ilyen alacsony költségvetésű filmnél ez még a nézők számára is elfogadható kompromisszum.

A rendező, Török Ferenc szerint filmje csak egy érdekes történet, semmi más. Szerencsére az igazi kultuszfilmeket nem a kishitű rendezők csinálják. Hanem a közönség.

hirdetés