filmszemle

Címlapon

A rovat hírei

A rovat cikkei

Táncosok a sötétben

Tímár Péter - Vakvagányok

2001. 02. 03., 18:55 | Frissítve: 2001. február 05., hétfő 15:50

A film látvánnyá vált irodalom ezért a vakok egy mozielőadáson legalább annyira furcsának tűnhetnek, mint a süketek egy rock koncerten. Tímár Péter a Csinibaba és a 6:3 rendezője mégis nekik, a nem látóknak készített filmet, ezért megpróbálta hanggá változtatni a mozgóképet.

A történet a Vakok Intézetének száz éves évfordulójára írt musical, egy pár bentlakó, két bamba rocker és egy szemmel láthatóan seduxenen tengődő balerina körül bonyolódik. A darab próbáin ki-ki megtanul táncolni, vagy éppen szeretni, miközben a nézők egyre mélyebbre kerülnek ebbe a furcsa, eddig talán sötétnek hitt világba.

Csiszár Jenő csak csetlik-botlik az amatőr szereplők között
Az igazi alámerülést azonban megakadályozza Csiszár Jenő alakítása. A nemzet genyája, mindenki apukája egy önmagával meghasonlott rockzenészt alakít, akinek egy szerencsétlen véletlen folytán a nyakába szakad az ünnepi musical rendezésének feladata. A Heti hetesből már megismert bakiművész ebben a filmben körülbelül akkor színészi teljesítményt nyújt, mint Michael Jordan a Space Jam című örökbecsűben, de őt sajnos nem várja vissza tárt karokkal az amerikai profi liga. Csiszár Jenő csak csetlik-botlik az amatőr szereplők között, akik egyszerűen lejátszák a vászonról. A női főszereplő Matatek Judit tehetsége mellett például inkább hasonlít egy megszeppent uszodai hangosbemondóra, mint színészre.

Bozsik Yvett viszont aktívan hozzájárul a mű üzenetének átadásához
A film másik meglepetés szereplője, Bozsik Yvett viszont aktívan hozzájárul a mű üzenetének átadásához. Igaz, ő sem remekel a neurotikus koreográfus szerepében, de van jó pár mozdulata, gesztusa, arca, amely hiteles, emberi. Amikor pedig táncolni kezd hirtelen történik valami, és egy pillanatra a film képekbe, mozgásba zárt zenévé változik. Zenévé, ami megmutatja milyen sötétben lenni.

Tímár Péter pedig éppen ezt a félelmetes, mégis ismerős sötétséget próbálta bemutatni filmjében, erre szolgál a történet, a néhol irtózatosan rossz, néhol felemelően szép zene, a Müller Péter Sziámi által írt dalszövegek, a táncok, a jelmezek, minden. Kár, hogy ezt a szép összhangzatot elrontja egy-két hamis, rekedtes hang.

Kapcsolódó anyagok
hirdetés