filmszemle

A bálna és a csőcselék

Tarr Béla: Werckmeister-harmóniák

2001. 02. 01., 20:27 | Frissítve: 2001. február 05., hétfő 12:51

Valahol az Isten háta mögötti fekete-szürke kisvárosban hallgatagon fenyegető emberek gyülekeznek egy Hercegnek nevezett népbolondító Bálna-Cirkusz előtt. A városban titkos szenvedélyek dúlnak, eluralkodik a félelem, és a tömeg pusztító csőcselékké válik…

Egy naiv és bután jóindulatú postásfiú
Tarr Béla keserű és illúziótlan világában semmire sincs óvodásoknak is könnyen érthető magyarázat. Új filmje Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című könyvéből készült, és megintcsak lappangó rejtélyekkel van tele. A filmben egy naiv és bután jóindulatú postásfiú kíséri el a nézőt az álmos, de egyre fenyegetőbben ébredező kisváros utcáin és terein. Fiktív útifilm, de a belső utak filmje, titkukat hallgatagon vagy fecsegőn őrző emberek bensejébe és a semmibe - mondhatnánk. Túl patetikus ez a mondat, márpedig Tarr Béla filmje most sem patetikus, ahogyan a Sátántangó sem volt az. Roppant feszültség sugárzik a fekete-fehér képsorokból, a gyűlölködésekkel teli emberi kisszerűségek feleselnek itt a kisvárosi és természeti táj végtelen, letaglózó közönyével. Nincsen remény.

A Werckmeister-harmoniák lepusztult, fapadlós kocsmában indul, ahol valaki a világegyetem, a bolygórendszerek törvényeiről tart mozgásszínházba illő illusztrált előadást. Lomha emberek forognak egymás körül, értelmetlenül, mint valami őrületbe zuhant pantomim hagymázos rémálmában. Aki látott már Tarr Béla filmet, a Kárhozatot vagy a Sátántangót, ismeri ezt a kocsmatáncot, szűkölő izgalommal merül bele ebbe a furcsa világba, s jól sejti, hogy a kuriózumok (titokzatos nyomorék, szárazföldi bálna, lincselésparancsok) csak addig látszanak kuriózumnak, amíg fel nem sejlik mögöttük mindennapi életünk szánalmas „harmóniája”. A kisvárosi figurák jelentéktelen percemberkék és valamiképpen mégis soktitkú, súlyos életű hősök. Még gondolkodni tudó is akad köztük: ő a legtehetetlenebb. Kiváló német színészek adnak formát nekik, minden minutumban együtt lélegeznek a rendezővel.

A hatalmas téren gyülekező tömeg menetelve indul gyilkolni. Nem tudják, miért, de teszik. A film leghosszabb és legemlékezetesebb képsora e néma menetelés, e gépies és irgalmatlan lincseléssorozat hideglelős képsora. Jelképes világszínházként egy sokfolyosós, nagy kórházba jutunk, ahol nyomorult halálraszántak vegetálnak, értelmetlennek látszó haláltusájukat a komoran néma lincselők talán csak megkönnyítik… Aztán ennek is vége, és mint a tömegek görcsbefúló lázadása után szokott, megjelennek a harckocsik, „helyreáll a rend”. A postásfiút a város szélén hatalmas harci helikopter veszi üldözőbe, ismét és ismét feléje repül. Vagy mégsem ő a célpont? Minden függőben marad, itt már nem történhet semmi, csak az értelem esélyei csökkentek. Mi is történt, mi végre történt? Naiv hősünk egyszer besurrant a csodabálnához, s látta a hatalmas állat tágranyitott szemét. Talán csak ez a mesebeli szem tudja a dolgok értelmét. Tarr Béla kamerája szigorú, részvétet talán alig ismerő tanú, de láttatni képes a titkolnivaló dolgokat. A többi már a mi dolgunk…

Werckmeister-harmóniák, színes magyar film, 145 perc, 2000
Rendező: Tarr Béla
Író: Krasznahorkai László
Forgatókönyvíró: Krasznahorkai László , Tarr Béla
Zeneszerző: Víg Mihály
Operatőr: Medvigy Gábor
Szereplő(k):
Lars Rudolph
Peter Fitz
Hanna Schygulla
Derzsi János
Dzsoko Roszics
Pécsi Ildikó
Lázár Kati
hirdetés