35. Magyar Filmszemle

Nem minden náci náci

A birodalom iskolája

2004. 02. 05., 13:53 | Frissítve: 2004. február 23., hétfő 10:27

Horogkereszt volt az iskola homlokzatán, de a diákság fele-harmada jómódú pesti zsidó családokból származott, akiket később a pincékben bújtattak - Papp Gábor Zsigmond első dokumentumfilmes fődíját a 35. Magyar Filmszemlén a '44 előtt Budapesten működő német birodalmi iskola ábrázolásáért kapta. Többek között ide járt Szentágothai János, Karinthy Ferenc, Gimes Miklós, Rényi Péter, Székely Éva és Darvas Iván. A rendezővel beszélgetett az Index.

Azt mondtad, hogy meglepődtél azon, hogy te kaptad a fődíjat. Miért?

Több okból. Egyrészt mert három éve az előző, a Budapesti Gorkij magyar-orosz iskoláról készült filmemet, ami legalább ilyen tabu témákat feszegetett a kommunizmusba vetett őszinte hitről, olyan hiteles emberekkel, mint Komoró-czy Géza, Kende János, Schiffer Pál, Sztevanovity Zorán, a versenymezőbe sem válogatták be. Másrészt, mert ez a filmem is hagyományos módszerrel készült, mint Sára Sándor történelmi dokumentumfilmjei, idős emberek ülnek és beszélnek. Míg a mezőny többi filmje hónapokon keresztül követett embereket, mint például Hegedűs Péter és Almási Tamás alkotása.

Akkor miért te kaptad?

A birodalom iskolája
Tekintse meg képeinket!
Az indoklás szerint "a XX. század drámai történelmének sokoldalú, érzékeny és tehetséges ábrázolásáért". Vekerdy Tamás a díjkiosztón azt fejtegette, hogy azt mutatta be jól a film, hogy a német tanárok nem voltak mind elkötelezett hívei a hitleri ideológiának, mégis behívták őket a Wehrmachtba, és egy szégyellt, általuk hamisnak tartott eszméért kellett meghalniuk.

Hogyan figyeltél fel erre az iskolára?

A Gorkij iskola egyik jelenetében mondja egy tanárnő, hogy olyan liberális szellem volt náluk, mint a '44-ig működő német birodalmi iskolában, amit mindmáig náci iskolának tart a közvélemény. Amikor az itt végzettek az '50-60-as években például munkába akartak állni, nem merték mondani az iskolájuk nevét, mert akkor lenácizták őket, inkább azt mondták, hogy "a Damjanich utcai gimnáziumba" jártak. Holott sokkal liberálisabb iskola volt, mint az akkori magyar iskolák, hiszen a tanárok a demokratikus weimari német köztársaság szellemében tanítottak. Ez egyfajta történelmi igazságtétel is akart lenni a részünkről.

Karinthy Ferencet az olimpiai bajnok Székely Éva idézi fel és egy archív szalag, amin az apjával, Karinthy Frigyessel hógolyózik. De Gimes Miklóst nem is említik, sőt Darvas Ivánt sem, aki akár nyilatkozhatott is volna. Miért maradtak ki a filmedből?

Az '58-ban kivégzett Gimes Miklósról többen beszéltek a musztereken, de az a rész végül terjedelmi okokból nem került a filmbe, Darvas Iván pedig többszöri ígérete ellenére, számomra a mai napig érthetetlen módon végül nem vállalta a szereplést. Pedig a könyvében nagyon nagy szeretettel beszélt azokról az évekről.

Honnan szereztél ilyen jó archív anyagokat?

Karinthy Frigyes és Ferenc
Tekintse meg képeinket!
Egy barátom, Kurutz Márton segített, időt, energiát nem kímélve kereste ki ezeket a Magyar Filmarchívumban. Mikor az egyik szereplőm, egy német lány apja Horthyt kíséri Hitlerhez a német megszállás előtt, azt, mivel a magyar híradók nem közölhették, végül egy albán híradóban találtuk meg. Egy tanárról pedig olyan filmfelvételt találtunk, amelyen egy híres német színésznőt kísérgetett Budapesten. Szerencsére gazdag gyerekekről volt szó, sokuknak volt fényképezőgépe, így ma is mindenkinek otthon több fotóalbuma is van ezekről az évekről.

A film elkészítése mennyi időbe és pénzbe került?

Fél évig tartott és kétmillióba került. Júniusban kezdtük, csak a megfelelő szereplők felkeresése és kiválasztása két hónapig tartott. Aztán két hónap volt a forgatás Magyarországon és Németországban, majd ugyanennyi az utómunka. A támogatást a Történelmi Filmalapítványtól és az NKA-tól kaptam. A kicsi költségvetést ellensúlyozta a stáb hihetetlen lelkesedése és munkabírása, ebből a szempontból a szerkesztő Hegyes Katalint, és a filmért operatőri díjat is nyert Dobóczy Balázst szeretném külön kiemelni.

Hegedűs szerint azért lett volna igazságtalan, ha ő kapta volna fődíjat, mert ő nemzetközileg máris ismert. A filmednek milyen külföldi szereplési lehetősége lesz?

Valóban, Hegedűs filmjét, Az Örökség, egy halász történetét egy nagy ausztrál tévécsatorna finanszírozta, és sikerült már számos európai országban forgalmazni. ( Nem beszélve az Oscar-díj jelölésről, ami azt feltételezi, hogy amerikai mozikban is játszották a filmet.) A kétnyelvű A Birodalom iskoláját most próbáljuk majd meg felajánlani német tévéknek. Azt, hogy nemzetközi fesztiválokra viszi-e majd a Filmunió, nem tudom, hiszen még nem volt fődíjas alkotásom. Eddig én menedzseltem és küldtem el a dokumentumfilmjeimet Brazíliába, Portugáliába, és más közelebbi országok fesztiváljaira. Majd most kiderül, hogy ez intézményesen hogy működik a szemlén.

Papp Gábor Zsigmond filmjei:
A birodalom iskolája (2003); Budapest retro II. (2003); A flaszter népe - Szülőfalum; Budapest (2002); Göncz (2002) (TV film); Partik népe (2002); Plázák népe (2002); Szülőfalum Budapest (2002) (TV film); Göncz (2001) (TV film) (M2: február 11. Szerda, 21:10, február 12. Csütörtök, 21:05); Sihedernyi koromban (2000) (FILMMÚZEUM: február 14. Szombat, 20:15); Esterházy-vacsora (1999); Budapest retro I. (1998); A Mándy-hagyaték (1998); Kazo (1997); A baleset (1996); Házi feladat (1996); A kollégium végnapjai (1996) (TV film); Tandori (1996); Legenda (1994); Kisebbségből emigrációba (1992) (TV film); Lator László (TV film).
hirdetés