Metróköltészeti antológia jelent meg Párizsban

A metróköltészet legjobb írásaiból jelent meg júliusban válogatás Párizsban. A különleges labirintus, a sokszínű emberáradat, az ide húzódó zenészek, festők, bábosok, minden megállónak saját arculata, rejtelmessége, esetleg félelmetes hangulata ihlető erővel hathat mindenkire. A vers és a metró kapcsolata sem új keletű: már Jacques Prévert egyik híres verse, a Legyetek finomak is egy állomáson szónokló őrültet örökít meg. Húsz évvel ezelőtt híres francia versek idézeteivel kezdték el díszíteni az aluljárókat és manapság is gyakori, hogy egy-egy üresen hagyott falrészletre, vagy hirdetőtáblára ismeretlen kezek veretes sorokat pingálnak a szokásos ákombákomok helyett. Feltehetően innen eredt a Le Temps des cerises nevű kiadó ötlete, hogy versenyt hirdessenek a "metróköltészet" művelőinek - külön a felnőtteknek és külön a gyerekeknek "A költészet nem szekta, nem kultusz, túlságosan értékes ahhoz, hogy a finomkodó lelkek foglya legyen, és túlságosan szabad ahhoz, hogy ne csak ott bukkanjon fel, ahol az ember várja" - írja a metróköltészeti kötet előszavában Jacques Weber, a neves francia színész, a zsűri elnöke. És valóban: a Rimes et rames (Rímek és sínek) című kötetben, amelyet az újságárusoknál potom pénzért, 10 frankért kínálnak, vannak egyszerű, naiv versek, míves, a formákra is adó sorok, pillanatfelvételek, apró, mindennapi, mégis megdöbbentő észrevételek. A szerzők egyelőre névtelenek - de ki tudja, hogy egy napon nem teljesednek-e ki a költészetben.