Állambácsi anekdotái

Nehéz a Heti Választ elfogulatlanul szemügyre venni. Nem azért, mert bizarr ötlet közlönymagazint csinálni felülről, állami másfélmilliárdból. Csak azért, mert a polgár - ha ez még mindig mindenkire vonatkozik - automatikusan sajátjának, édes gyermekének tekinti: az ő pénzéből jöhetett ugyanis létre. Szörnyű felelősség szakad a nyakába a közpénzen tollászkodó szerkesztőségnek, hiszen mindenki adójából bizony mindenkinek kell szólniuk.

A címlapon fotó: fiatalemberek egy ormótlan fakeresztet próbálnak felemelni, vagy arról lógnak talán. Szimbolika ezerrel. A kereszt apropóján szögezzük le nyomban: a Heti Válasz nem pártlap. Kínosan ügyel arra - az első szám - hogy ne is lássék annak. De akkor mégis micsoda?

Kedélyes, anekdotázó magazin, amely szerkesztésében, laptervében a tősgyökeres magyar női hetilapokra próbál hasonlítani. A designer ma még ismeretlen okokból minden egyes cikket kettős nyilakkal ékesített; ezek vékony vezetékek végén ülnek, és hol itt, hol ott bukkannak fel, hogy modern külsőt kölcsönözzenek az újságnak. A kábelek a hírrovatban elég zavaróan kötik össze az írásokat, mert az olvasó akaratlanul is követi őket, holott teljesen öncélúan kanyarognak. Amúgy semmi baj nincs a megjelenéssel, amennyiben cél volt a bulvármagazin-külső, amit a szövegbe ékelődő képek is fokoznak.

Toót H. Zsolt, mint tudjuk, nem kezdő főszerkesztő, a Kismama vezéreként már bizonyított, s vélhetően a fenti jellegzetességek is ebből a korszakból köszönnek vissza. Csapata viszont még kemény kiképzésre vár: a fogalmazás pontatlanságai időnként érthetetlen híreket, kibogozhatatlan véleményeket produkálnak. "Az egyház mindenki előtt nyitott... s úgyszólván valamennyi korosztály számára van mondanivalója" - írja a buzgó szerző, aki nyilván forrón szereti azt a szót, hogy úgyszólván.

A Válasznak futja tajpeji tudósítóra is, ami jól jön, ha arrafelé éppen amerikai kémrepülők potyognak az égből. Kár, hogy nem akadt viszont katonai szakértő. "Ez a hajótípus igen nagy veszélyt jelent az amerikai repülőgép-hordozók számára, mert fegyverzete között (!) vannak olyan eszközök, amelyek képesek a páncélzat megolvasztására." Tetszetős elemzés, igazán, még katonás szavak is kerültek bele, de sajnos a páncélos hajók kora már tovatűnt. Attól, hogy Koh-i-Noor cerkával nem lehet kilyukasztani, a repülőgép-hordozó még nem páncélozott; a páncél megolvasztása pedig mintegy százéves technológia. Tessék kérni egy illetékest a minisztériumból, ha legközelebb hadügyekről esik szó. Fognak segíteni. Hasonló hibákra és zűrzavarra egyébként van még példa bőven, de ezek csupán a tapasztalatlanság jelei.

Utoljára maradt a 7V politikai töltete. Elek István a beharangozó kampányban telenyilatkozta a sajtót bonyolult kifejezésekkel, mint például liberális konzervatív mérsékelt menedzseriánus gyalogész. Mérsékeltsége valóban szembetűnő, ha a nemzeti kommandót emlegető Bencsik-féle Fasisztát tesszük mellé, vagy a jelzőket már nem is igénylő Magyar Fórumot. Ez a lap hangfogóval játssza a Nemzeti dalt: szándékaival sikerült megtalálnia azt a létező űrt, ami az európai konzervativizmust képviselő magyar hetilap helyén tátongott. A hangfogó azonban lepottyan néha a sárba, és olyankor fura dallamok hangzanak fel. "Bebizonyosodott, hogy az emberélet a fogantatással kezdődik" - adja hírül anyaszült meztelen tényként a Heti Válasz, bumfordi pontot pacázva az abortuszvita végére. Ez a vonal nem a mérsékeltséghez vezet, s ha folytatódik, még megérjük, hogy "kanadai tudósok telefonkapcsolatot teremtettek Istennel" című hírek is napvilágot lássanak. Van még háttéranyag az újonnan épült templomokról, van médiakritika - jóleső érzés látni, hogy a Hovatovább című ISM-vetélkedőt például nem próbálja védeni a rezignált szerző, s a Vasárnapi Újságtól is kellő távolságot tart. Ami szokatlan ebben a gondolatkörben, az a környezetvédelem (ők környezettudatosságnak nevezik) hangsúlyos jelenléte. Ebbe becsúszik olyan filmhíradós anyag is, hogy "Virágzik a tavaszi hérics", de elemződik a kiotói egyezmény háttere is, és ha nem hömpölyög el a téma valamiféle buta globalizációellenes kurjongatás felé, akkor ígéretes tartalmi újítás lehet belőle.

Az első szám természetesen nem mentes a bizonytalan önkeresés hebegő felhangjaitól. Ennek eredménye az a szétfolyó, áttekinthetetlen, nehezen navigálható, svédasztalszerű teríték, ami ez alkalommal az asztalra került. Ugyanez a tétova imbolygás azonban lehetővé teheti, hogy a lap az idők során megtalálhassa a helyét, és addig is szolgálhasson újdonságokkal - ha témában nem is, hangnemben legalább. Sokáig fog tartani, amíg a közpénzekből gründolt kormányszócső eredendő gyalázatát lemossák, de ha sikerül, akkor a Heti Válasz hatékony támogatója lehet - Dávid Ibolyának.