Az 50 legirritálóbb magyar

Az omnipotens és omnipraesens meteorológus, egy jobb sorsra érdemes természettudomány első maszekja és fordított Kasszandrája, aki valószínűleg Guinness-rekorder lehetne azzal a képességével, hogy mindenki előkeresi az esernyőt, ha napsütést prognosztizál. Legnagyobb teljesítménye azonban, hogy diszkvalifikálta a magyar nyelvből a "derűs estét" szószerkezetet. Amikor kimondja (gyakorlatilag minden este), mindenki elborul. Ő derül csak, mert tudja, hogy reggel vagy belé, vagy a deprimáló kosztümökben siketnémabeszélő feleségébe, vagy a susogó-sziszegő hangokkal reménytelen harcot folytató lányába leszünk kénytelenek botlani.

Ha játékunkat pedagógiai célzattal indítottuk volna útjára, legreménytelenebb tanítványunknak Anettka bizonyulna. Íme egy példa: emlékeznek még az indulásra, amikor bárki betelefonálhatott e leginkább egy pénztárosnőre emlékeztető műsorvezető adásába? Akkor a magyar társadalom eszét vesztve tiltakozott az ellen, hogy Anettka a képernyőn maradjon. Még az is előfordult, hogy belepúztak az adástelefonba. Ám a másodvirágzását élő Anettkát nem lehetett leállítani, és a nyolcvanas évek minden elmebaját, amit nyugaton a fogyasztói társadalom kitermelt magából és amitől megóvott minket Kádár János, pár hónap alatt ránk zúdította. Csak címszavakban: Napsugár szüzessége, médiaiskola, kritikán aluli erotikus műsor és űrutazásról szóló ígéretek. Döntse el Ön, megéri-e újabb figyelmeztetésben részesíteni Anettkát!

Annus Adriánnak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy az eddig árkokkal szabdalt Magyarországot egységbe forrasztotta önmaga ellen, ez alól talán csak a szombathelyiek számítanak kivételnek. Annus bebukása után lehetett volna még egy szánnivaló önjelölt, de a doppingügybe belekeverte saját lányát is, ezért méltán számíthat rá, hogy gyalázkodni akaró polgártársaink rajta töltik ki a világ iránti gyűlöletüket. Különösen, ha számba veszik, hogy rosszindulatú gerelyhajítók szerint Annus valójában Bochkor Gábor, aki túl sok szteroidot kapott az arcába. Kulturális hatása ugyanakkor tagadhatatlan az urológia és a rektális sebészet fősodorba emelése révén.

"Balázs Pali a hétköznapokon is romantikus alkat, és nem utolsósorban tetterős, sportos férfi" - írja hivatalos honlapja, de ez önmagában nem magyarázza meg, hogy ennyi olvasónk követelte Pált a listára. Még az sem, hogy örökzöld izéket ad elő mulatós-érzelgős stílusban, hiszen egész sokat vannak így ezzel. Talán a szőr a fején? De hát a portugál vízikutyának is pont ilyen, csak nem szőke. Talán az lenne a megoldás, hogy Balázs előadóművész is mélyben elakadt hálókat próbálna kibogozni a fogaival? Ha tudja a választ, osztályozzon iziben!

Most akkor fizetett érte vagy nem? Magára hagyta a sportminiszter, vagy kerülő úton azért alányúlt? Ilyen kérdések foglalkoztatták a közvéleményt Zsoltival kapcsolatban majd egy éve, hiszen majdani eredményeit illetően illúziói senkinek nem lehettek. Országimázsunk azóta rendületlenül épül a külföldi utakon sátorban alvó alkoholista német és finn turisták mint kiemelt fókuszcsoport körében. Amikor pedig egy véletlen tömegbaleset következtében mégis pontot szerzett a futam örökös lúzere, a televíziós kommentátor médiatörténelmi eseményként első ízben élvezett el élő adásban. Ez nem Zsolt hibája, de ez egy igazságtalan, szemét játék.

Bolgár Klub rádiós műsorába óvatosan szabad csak belehallgatni, mert már kisebb dózisoktól is függővé válhat a gyanútlan fogyasztó. Betelefonáló hallgatói mindig tökéletesen naprakészek a baloldali pártok aktuális napi iránymutatásából, a politikai ellenfeleknek kijáró vulgár-verbál jelzőhalmazokat pedig az egykori Pannon Rádiósok is irigykedve hallgatják. Műsorvezetőnk a pártatlanság jegyében ilyenkor azért elenged egy-egy ejnyét, de hangjának tónusával bravúrosan tudja érzékeltetni egyetértését. Munkássága egy évvel ezelőtt különös fordulatot vett: valódi, explicit nyelvezetű, viszont csapnivaló színvonalú pornóregénnyel rukkolt ki szinte kizárólag nyugdíjasokból álló rajongótábora elé, amit a borzasztó, prűd, konzervatív magyar politikai nyilvánosság rossz néven vett, aztán egy hét alatt elfelejtette. Akik pikáns álmaikban nagy, olajos masinákat dugnak halálra, viszont a szívükbe zárták a saját bevallása szerint cölöpverőgépként kúró szerzőt.

Ugye, mindenki emlékszik még a nyomorult kilencvenes évek közepére? Bizony, akkor még mindenből csak egy volt, nem csak Horn Gyulából. A tiniszerelem Bakfark Bálintjának szerepét például jó ideig Császár Előd töltötte be olyan pompás nótákkal, mint a Megdöglöm érted vagy a Rólad álmodom. Az igazán irritáló dolog azonban csak ezután következett: Császár Előd halálos balesetet okozott, és a végén sokak megrökönyödésére csak felfüggesztettet kapott. Az eset után nem indult a szekér, ezért Előd Shane54 néven exportra kezdett dolgozni, nótáival pedig újabban az európai trance-szcénát irritálja. És Önt?

Ha Ön is úgy gondolja, a pszichológia, és egyáltalán a gyógyítás lényegéhez hozzátartozik a személyesség, a bizalom és az oldott hangulat, és egyetért azzal is, hogy az előbbieknek viszont semmi közük a jupiterlámpákhoz, a fizetett közönséghez és a nézettségmaximalizálás kényszeréhez, akkor pontosan tudja, miért javasoljuk az álságosan laza arcberendezésű Csernus Imrét az irritáló emberek nagydíjára. Kíváncsian várjuk amúgy, hogy milyen átlagot kap Önöktől az, aki ennyire átlátszóan tör a legirritálóbb médiaszemély címére.

Évtizedekig az első számú lemezlovas volt annak ellenére, hogy az angol nyelv nem az erőssége ("ganszesz and rózesz", konferál egy alkalommal), szupersztárrá azonban a televízióban vált. A Három kívánság után jöttek a számítógépes játékok, például a Torpedó ("asszonyom, tüzeljen!"). A kilencvenes években jótékony csend honolt személye körül, hogy aztán a 2002-es kormányváltás után felismerje magában a szocialista érzelmeket. Majdnem lett valaki a gyermekminisztériumban, aztán sunyi, társadalomképtelen alakoknak nevezte az internetezőket, és mégse lett semmi. Elfelejtették volna, de azóta újra tévézik: pornografikus korunk szelleméhez híven színes hajú ribancokkal próbál jóvátehetetlen lelki sérüléseket okozni a szerencsétlen kölyköknek. Ugyanakkor nyilván szereti a gyerekeket, ami felfelé húzhatja pontszámát.

Mi értékeljük a lojalitást. Kiveszőben lévő tulajdonság a mai értékzavaros világban. Kevesen mernek például igazán karakánul kiállni a mindenkori baloldali miniszterelnök mellett. Próbálja csak meg, kedves olvasó! Jelenjen meg a kormányfő legközelebbi nyilvános programján! Mutatkozzon a közelében, néha álljon egészen szorosan mellé, és pettingeljen a válltömésével! Erről készíttessen egy csomó fényképet! A fotókat helyezze saját hetilapjában, ahol a miniszterelnök politikai ellenfeleit ábrázolja szalonképtelen parasztoknak! Ugye, hogy nem könnyű? De jelöltünknek évek óta sikerül, sőt ezt a tevékenységet - nyilván viccből - humorosnak nevezi, amivel bőven kiérdemel egy szavazatot Öntől is.

Megmondjuk őszintén: bármit hadováljanak az úgynevezett liberálisok, a magyarságot tényleg nyomasztó átok sújtja. Alig tettük magunkat túl egy ifjú, négygyermekes miniszterelnökön, aki szoros zakót hord, szegény dunántúli családból származik, természetellenes intonációval beszél és ijesztő plexi altestvédő lap mögül kommunikál leglelkesebb híveivel, rövid logopédiai-titkosszolgálati közjáték után kaptunk egy olyan kormányfőt, aki fiatal, négy gyereke van, szegény dunántúli családból származik, természetellenes intonációval beszél és ijesztő plexi altestvédő lap mögül kommunikál leglelkesebb híveivel. Akkor ez most +5 vagy -5? Döntse el Ön! Öt érv a rossz pontszám mellett: kiszvezetői múlt, tehetséges üzletelés az állammal, papos, sőt már-már szerzetesi beszédstílus, többmilliárdos vagyon, közös italozás Dessewffy Tibor pártszociológussal a Fészek kertjében. Öt érv a jó pontszám mellett: papír nélkül beszél (bár ezt utólag néha megbánja), poénokkal is próbálkozik (sajnos a másodvonalbeli színészekre jellemző túljátszással), értelmesnek tűnik, felesége marihuánamintás kosztümben jelent meg a rendkívüli pártkongresszuson, többmilliárdos vagyona van.

Ne tévessze meg a klasszikus flegmaság! Az irritáló viselkedés valóban irritáló embert takar. Tanár úr igazi osztálya egy adag rendkívül irritáló színész volt a bulváröntudat felsőoktatási intézményében, a Heti hetesben. Az irritációtartalom kiszámításában segíthet, ha Ön megtekinti, amint Havas a TV2 reggeli Mokkájában elájul önnön műveltségétől, miközben már az operatőr is kiesett a székéből, és öntudatlanul hortyog a rideg színű díszlet közepén. Olvasóink tucatjai emlegették fel az öntelt médiaiskola-tulajdonos tanítványaival megíratott riportkönyveit, amiket persze saját neve alatt forgalmaz, csakúgy, mint a nem is általa termelt bort. A Horn-kormányban néhány napig viselt címzetes államtitkári pozíció sem feltétlenül a pozitív oldal felé löki az ingát, ezért arra bíztatjuk, hogy nyomjon plusz ötös osztályzatot, vagy nem tudunk kezeskedni Tanár úr helyezéséért.

A nemzet egy pillanatra fellélegzett: a kilencvenes évek vége felé Lengyel László testén spontán meggyulladt a reformkörös időkben rárohadt pulóver, az álszépíró-álpolitológus huss, egy kupac hamuvá vált, és eltűnt a tudathorizontról. A kínoknak ezzel persze nem lett végük, mert előlépett Kéri László, aki eleddig a vállat verdeső, zsírosan őszes lengyeli hajkorona árnyékában senyvedett, és az asztalra csapta hetyke műbőr autóstáskáját. Azzal pedig minket nem téveszt meg, hogy bájos a beszédhibája és pirospozsgás, kerek az arca.

A Kárpátok Britney Spearse, aki miután visszatért a fánk és a hamburger hazájában eltöltött sanyarú száműzetéséből, rögtön a bimbódzó valóságshow-ipar és a jobbos soul-funky-pop zene csúcsára küzdötte fel magát. Innen egy könnyed mozdulattal, mint egy magas sarkú Gucci cipőjében orra eső Paris Hilton, bucskázott alá, amikor egy haknin átköltötte a Himnuszt, beszúrva az emlékezetes és tág jelentéshorizontokat megnyitó sorokat, miszerint "Valaki segítsen nekem / Hát magyarok vagyunk, nem?". Az amerikai életforma magyarországi főkonzulja, aki shoppingolni megy, amikor más vásárolni, és esténként singing and dancing in the Madách.

Horn külügyminisztereként, majd '98 után pártelnökként visszafogottsága miatt sokan róla formázták volna a nemzeti közmegegyezés szobrát. Amikor azonban kiderült, hogy a miniszterelnök-jelöltséghez ez kevés lesz, elkapta az úgynevezett Lendvai Ildikó-vírust, és a kákán is fasiszta fideszest keresett. Az addig tárgyszerűen és higgadtan nyilatkozgató politikus az ellentábortól - Moldova legendás hőse nyomán - gyorsan megkapta a H., azaz Hazudós Kovács becenevet, ami sok olvasónknál nyilván jó pontot jelent. Pályafutása csúcspontján álszakállt vizionált az indexes újságírók ábrázatára. Az úri szabókat mindig is irritálta furcsa mellvarrása, ami telt, asszonyos kebleket sejtetett a zakó alatt. Brüsszeli energetikai biztosi jelölése az országimázs-építés nagyszerű eszköze, kár, hogy meghallgatásán éppen a periódusos rendszer legegyszerűbb eleme, a hidrogén okozott neki leküzdhetetlenül komoly gondokat.

Fideszes versenyzőnk történelmi bűne, hogy tajtékzó megszólalásai után cikinek érezzük a kommunistázást, ami a szex, az emésztés és a rekreációs drogok fogyasztása mellett kedvenc időtöltésünk. Kövért kegyetlen pillantása, a gyerekfilmek szenesemberétől lopott bajsza és szociáldemokrata múltja ideális jobboldali rossz rendőrré teszi, és a derék politikus ki is használja ritka adottságait. (Amúgy Tom Selleck mellett ő a másik férfi az Univerzumban, akinek nem áll nagyon cikin az orr alatti szőrképlet.) Irritációs indexe a baloldali ellenfelek által jól felturbózott köteles-önakasztós beszéde idején volt a legmagasabb, mostanában alig hallani róla, ezért tippünk sincs, hogy miként fog szerepelni az elitligában.

Az idegen nyelveken is remekül kommunikáló belügyminiszter asszony (Hi, I am Monika!) alá nem sokkal ezelőtt a teljes pártvezetés rúgta vissza a bársonyszéket, hiszen az új miniszterelnök nem tartotta kimondottan jó referenciának eddigi ténykedését. Nevezetes tüntetésbetiltásaira nem a demokrácia jeles eseményeként emlékezünk majd, ráadásul épp ezen a hazainak mondható pályán kellett mattot kapnia ősz elején az előbb komcsi, aztán nyilas Bácsfi Diánától. A belügyi tárcavezető azonban sikerorientált személyiség; ha már saját szervezetén belül nem érte el a kívánt eredményeket, gondolt egyet, és átruccant a társművészetek területére. Rajzfilmben gondolkodott elsősorban, hiszen Magyarország ebben Csupó Gábor, illetve a Varga Stúdió munkássága alapján mindenképpen nagyhatalomnak számít. A nevezett világhírességeket azonban, úgy vélte, nem lesz képes megfizetni, így Gát "Linda" Györgynél próbálkozott. A végeredmény valamivel többe került, mint a világsztárok produkciói, viszont ebben a konstrukcióban az utókor esztétikailag sokkal pontosabb lenyomatot kapott az EU-csatlakozási kormánykampány hangulatáról.

Karrierje első lépéseként felidegesítette az összes komcsit a Nagy Imre-újratemetésen mondott beszéddel. Később az unalmas körmondatokkal támadó retrográd jobbosokat froclizta, különös tekintettel az egyházi személyekre. Nem sokkal később a chartás tömeget idegesítette halálra, majd hatalomra került, és retrográd jobbosokkal, illetve egyházi személyekkel mutatkozott, felizgatva ezzel a populáció eddig nem érintett részét. Később kemény audiovizuális ütéseket vitt be azoknak, akik a "demokratikus intézmény" kifejezés hallatán nem nyúlnak az oldalfegyverükhöz, és vérig sértette a plexielleneseket, nem is beszélve a fővárosiakról, a kripto-, kamu és neokomcsikról, a liberálisokról, valamint a kétsoroszakó-pártiakról. A tömegiszonytól szenvedők egyenesen gyűlölhetik, hiszen egy időben százezrével gyűjtötte össze Rózsadomb feltüzelt lakosságát a kozmopolita pesti utcákon. Akit irritál a minden szótagot hangsúlyozó gyógypedagógus-stílus, annak nem lehet kérdéses a szavazata, a többiekét kíváncsian várjuk.

Bizonyára van olyan idős rokona, aki az Ön gyermekkora idején berögzült reflexeinek engedve hosszas előadásokat tart tévémagazinokban felfedezett újdonságokról, például az internetről, felgyorsult világunkról vagy még a Beatles-slágereket is kiszorító elektronikus zenéről. Kedves ismerősünkre nehéz haragudni, hiszen legfeljebb a családi ebédek utáni szieszta ernyedtségét zavarja meg közhelyes monológjaival. Mivel azonban Réz András nagy példányszámú lapok, a Stílus magazin és saját kiadású könyvei révén csirkepaprikástól bágyadt rokonok helyett egy egész országot traktál lejárt jelenségek köré fabrikált elméleteivel, megérdemli, hogy ezúton is megálljt parancsoljon tevékenységének. Plusz az állatfog a nyakában!

Szerkesztőségünk megmondóemberének ereiben ecetsav folyik, karmai tőrszerűen élesek, pikkelyes bőre pedig fájdalmas horzsolásokat okoz a kávéautomata előtti tolongásban. Tehát minket is irritál, de még mennyire! Pályafutásának korai szakaszában inkább a szektás jobbosokat és a kis ártatlan énekesmadarak kedvelőit borította ki, aztán jöttek a vérig sértett balosok, a hátba támadott liberálisok, a láncfűréssszel megdolgozott parapszichológusok és a lendületből tökön rúgott médiasztárok. Rajta van az arcszőrzetellenzők halállistáján is. És hogy mondjunk valami exkluzív információt: a tenyérbemászó zsurnaliszta macskát tart, és rajong a kismackókért, miközben sortűzre és értelmi cenzusra áhítozik, valamint Laibachot hallgat furcsa átéléssel. Erre varrjanak mínusz vagy plusz ötöt, esetleg a kettő között bármit!