A Nyugati téren ül vonalkódos nyugszékén Skála Kópé, Kolodko Mihály új miniszobra

2022.04.10. 12:00

Minden idők egyik legkedvesebb, legszellemesebb reklámja volt a 80-as évek cingár lábú, gyufakezű kiskópéja, a Skála Kópé, aki ha bemegy, kijön, s akinek reklámja a Skála-Coopé, de szíve mindig a vásárlóké. Az Y, Z és alfa generációknak azonban már mit sem mond a dalban élő szimpatikus reklámfigura, azóta se Skála-Coop, se Skála Kópé nincsen, vagy már csak a közelmúlt történelmében, jókor kapta hát el egyik legnépszerűbb szobrászművészünk, Kolodko Mihály a pillanatot, hogy a kis nyughatatlant a Nyugati téren, ahol az egykori Skála Metro áruház állt, vonalkód mintájú nyugszékre ültesse.

A folyton jövő-menő figura így mind reklámjának, mind a kornak letűntével megtalálta a maga helyét a városszövetben, és meg is érdemli.

A Skála kópé az áruház előtti virágágyás szegélyén foglal helyet, szemben az áruházzal,

őt nem a Szent István körút, a járókelők érdeklik, az ő szíve az áruházé és vásárlóié. A szíve, mely piros, és kívülről dobog a mellkasán. A járókelőket bezzeg Skála Kópé nagyon érdekli, jönnek, nézik, fotózzák, gyűjtik a Kolodko-miniszobor-fotókat. Mi több, Kolodko-szobortúrák is léteznek a városban.

Reméljük, az új bronzminiatűrt, mellyel a művész egyik leglelkesebb követője szerint immáron 34 tagúra nőtt a kollekció, Kolodko korábbi alkotásaihoz hasonlóan nem lopják el, maximum felöltöztetik, mint például a Széll Kálmán téri Mekk Eleket vagy Főkukacot a Parlamentnél. Az ukrán–magyar származású, ukrán–orosz állampolgárságú, ungvári születésű művész, kinti nevén Mihail Kolodko, aki az elmúlt években több tucat miniszoborral szórta tele Budapestet, szobrocskáival együtt talán a béke szimbóluma is lehetne, reméljük, mihamarabb lesz is.

A 43 éves művész karrierje elején köztéri szobrokat készített, az ukrán–orosz háborúban erősen sújtott Lvivben (Lembergben) végezte tanulmányait, melyek során leginkább plein air művészettel foglalkozott. Számos szobra Ungváron található, de miután 2017-ben áttelepült Magyarországra, itt is sorra jelentek meg alkotásai, elsősorban miniszobrai. A miniszobor ötlete úgy jött, hogy egyrészt a nagyméretű szobrokat is először kicsiben kell elkészíteni, másrészt Kolodko így akarta azokat az ötleteit átmenekíteni, melyek nagybani elkészítéséhez nem volt megrendelője. 

És hát az apró alkotások ugyanúgy tudnak hatni a befogadóra, mint a monumentálisak, sőt, úgyabbul.

Kolodko első miniszobrai is először Ungvár utcáin jelentek meg, egy pici Mikulás, Svejk, a Deep Purple egyik alapító tagja, Jon Lord, egy kicsi Szabadság-szobor és Eiffel-torony, de miniszobrot kapott Bartók Béla, Csontváry Kosztka Tivadar és Andy Warhol is. A közönség először rácsodálkozással reagált, később megszerette őket. Kolodko első magyarországi, 2017-es áttelepülése után készült miniszobra a Parlamenttel szemben található, a 15 centiméteres, eredetileg Sajdik Ferenc alkotta Főkukac a Nagy Ho-ho-ho horgászból, Kolodko a rajzfilm nézése közben tanulta meg a magyar nyelvet. A szobrot a művész eredetileg Ungváron, az Ung folyó partjára készítette, ahol a horgászok szerencsehozójukat tisztelik benne.

Kolodkonak különös vonzódása van a mesefigurákhoz, megcsinálta például Breki figuráját is a Muppet Show-ból a Szabadság téren, vagy Romhányi József Mekk Elekét,

az ezermestert a Széll Kálmán téren, a kockás fülű nyulat a budai várban az I. kerületben, és Bodrogi Gyulát Süsü jelmezben a volt tévészékház bejárata előtt. A szobrok általában minden bejelentés nélkül egyszer csak kikerülnek és elkezdik élni életüket Budapest utcáin, nincs hivatalos avató, leleplezés, a miniatűrök az alkotás minőségén túl a meglepetés erejével is hatnak, pusztán felbukkanásukkal. Nevezhetnénk gerillaszobrászatnak is, mert engedély nélkül, meglepetésszerűen kihelyezett alkotásokról van szó, de mivel méretük miatt ezek igazából hivatalosan nem szobornak, hanem utcadísznek minősülnek, semmi gerillaság nincs bennük.

Persze Kolodko komolyabb témákban is utazik, a Bem téren található a mini tank, mely oldalán a Ruszkik, haza! feliratot viseli, ez ugyan kissé elcukiskodása az ügynek, de mementóként működik, vagy a keresztbe tett lábbal, hosszú, elnyújtott fejjel maga elé néző, ülő Liszt Ferenc-szobor a reptéri 2A terminál buszmegállónál. Van Rubik-kocka a Batthyányi tér mellett a rakpart lépcsőjén, halott mókus a Falk Miksa utcában (neki tulajdonítják legalábbis), bicikliző Hertzl Tivadar, a zsidó állam megálmodója a zsinagóga lábánál, a Kispipa vendéglő falán zongorázó Seress Rezső vagy Rejtő Tizennégy karátos autója a Hevesi Sándor téren, a Rejtő Jenő utcához közel, ami már nem is olyan kicsi, nem 15, inkább 40-50 centiméter.

Nemrégiben készült el a budapesti Rózsa utcában Szenes Hanna, a magyar származású, mártírhalált halt zsidó ellenálló szobra is, aki magányos hősként végezte a második világháborúban, őt épp az ugrás előtti pillanatban ábrázolta a művész. Kolodkónak Veszprémben és Vácon is vannak miniszobrai, az előbbinél A vár őrzője például, utóbbinál Mária Terézia vagy az Anyám tyúkja, aztán Nyírbátorban egy sókereskedő vagy Gombóc Artúr miniszobra Tihanyban, ahová egyszer valaki odatett egy piros mogyorós csokoládét. Nem olyan, mint az eredeti, de piros és mogyorós. 

És a Margit híd lábánál a budai rakparton van a kis kulcsos, felhúzható Trabi, szenzációs, ez már mészkőből,

a Kolodko Art fb-oldala szerint ez a legújabb.

A bronzszobrok kora Európa-szerte lejárt, de a minibronzszobrok csak sokasodnak és egyre növelik rajongótáborukat. Kolodko mindig jó érzékkel, jó időben helyezi ki valódi gyöngyszemszámba menő alkotásait a témának megfelelő helyen, erős urbanisztikai érzékkel. Olyan figurákat talál ki, jó érzékkel, akikhez/amikhez közünk van, akik jelentenek valamit, akikhez viszonyulunk.

Kolodko jól döntött, nem vár az állami megrendelésre, az összeköttetésre, az ilyen-olyan kurzusra, az odaszólásra. Ő művész. A közönség épp ezt érzi és ezt szereti benne. Reméljük, egy-egy kedves figurát a jövőben is elrejt majd székesfővárosunkban.