Lőporfüstben, lószarban

2009.03.08. 18:39 Módosítva: 2009.03.08. 20:38
Hazai és külföldi hagyományőrző csapatok játszották újra a 48-as szabadságharc sorsdöntő szolnoki csatáját, korhű egyenruhákban, rengeteg lőporral. A gyerekek kedvence a huszár zászlóalj volt, mert az ágyúdörgéstől megriadt lovak összeszarták a Tisza-partot.

A rendezvényt idén nem mosta el az eső, tele volt érdeklődőkkel a Tisza-part. Aki későn érkezett, a tömeg miatt csak a szuronyerdő tetejét, és az ágyútűz utáni füstfelhőt láthatta. A magyar, lengyel, osztrák, olasz, szlovák és cseh hagyományőrző csapatok igyekeztek bemutatni a teljes ütközetet (lásd a keretest), mínusz a csónakok elsüllyesztése.

Törióra live

A császári oldalon lovas felderítésre indultak a jellegzetes "cápauszonyos sisakot" viselő vértesek, a barnainges tüzérek pedig ágyútűzzel fogadták a támadó magyarokat. Aztán fejvesztve menekültek, mert a magyar vörössapkások elfoglalták az állásaikat, megfordították az ágyúkat, és azonnal lőni kezdtek rájuk.

A szolnoki győzelem

A Damjanich és Vécsey tábornokok vezette honvéd seregek 1849. március 5-én, reggel 8 órakor indítottak támadást a Szolnokot megszállva tartó császári Karger-dandár ellen. Vécsey a mai Szandaszőlős felől színlelt támadással magára vonta a császáriak figyelmét, ezalatt a szuronyos gyalogosokból álló 9. vörössipkás zászlóalj a mostani Papírgyár felől indított támadást a császári ágyúk ellen. Az ellenség menekülni kezdett a városon keresztül, de nem sikerült felgyújtaniuk a Tisza-hidat.

Az üldözés a Tabánban folytatódott. A megáradt Zagyván menekülő osztrákok két csónakja is elsüllyedt. Vécsey serege átkelt a magyar kézre jutott hídon, és egy véres ütközetben megfutamította az Abony felöl támadó Ottinger dandár lovasait is.

A szolnoki csata alatt kiderült, hogy a frissen szervezett magyar zászlóaljak hazafias lelkesedése és elszántsága többet ért, mint az osztrák haderő horvát határőreinek és császári vadászainak rutinja. A hadtörténelem a szolnoki csatát a dicsőséges tavaszi hadjárat nyitányaként jegyzi.

A szuronyos puskákkal leadott sortüzek is látványosak voltak, mert pontosan úgy játszották el, ahogy azt a függetlenségi háborús, meg a napóleonos filmekben megszerettük. Tölt, céloz, füst, újratölt, menetel. A csatát kommentáló hadtörténésztől megtudtuk, hogy itt nem a pontos célzás volt a fontos, hanem hogy 18 másodperc alatt az egész sor újratöltse a fegyverét.

Az apukák nyakában ülő gyerekek kedvencei természetesen a lovasrohamra induló huszárok voltak (bár főleg amiatt, hogy az ágyúdörgéstől megriadt néhány ló, és összeszarták a csatateret). És imádták a harcsabajszos olaszt is (a livornói cs. és kir. 58. sorgyalogezredből), aki a nézőktől csak néhány méterre lövöldözött, és még akkor is vigyorogva durrogtatta a patronokat, mikor már rég meg kellett volna halnia.

Mellesleg itt is kiderült, hogy a legnagyobb szívás az, ha zászlótartó vagy egy csatában. Mindenki az ő skalpjukra utazik, mivel a lobogó megszerzése demoralizálja az ellenfelet, később pedig hadizsákmányként villogni is lehet vele.

"Katonáskodni és szuronnyal verekedni fiús dolog"

A hagyományőrzés tipikus férfihobbi, a felnőtkorban is katonásdit játszó örök gyerekek, és a hardcore hadtörirajongók őrülete. Így mikor megláttunk egy barna zubbonyban menetelő, szőke lányt, biztosak voltunk benne: egy srác miatt csatlakozott.

"Így is mondhatjuk, bár az a srác az apukám - árulta el Kiss Hajnalka, aki már 8 éve hagyományőrző - Először csak elhívott, hogy nézzem meg őket, végül annyira megtetszett, hogy csatlakoztam. Az elején vöröskeresztes lány voltam. Katonáskodni és szuronnyal verekedni fiús dolog, de most már én is szívesen lövöldözök."

"Gyakorlatozások nincsenek, de nem hiszem, hogy megtörné a varázst, ha átvennénk a kemény katonaéletet - folytatja Hajni - Aki itt van, eleve szereti ezt az életformát, a hagyományőrzők nagy része amúgy is katona. A kivétel én vagyok, mert orvosira járok. A 48-as huszárfilmekre még nem kattantam rá, inkább az első világháborús indulókat szeretem."

Hajni édesapjától, Kiss M. Jenő Béla őrnagytól megtuduk, hogy a Szolnok Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző Alapítvány fő profilja nem is 48, inkább a kiegyezés utáni hadsereg. "Nekem ez most új, hogy a magyar tisztek zöld egyenruhájában kell lennem" - mondta Kiss M. Jenő - Mi inkább az első világháborús 68. gyalogezred hagyományait őrizzük."

A mostani masírozós-magyar gárdás időkben fontos kérdés, hogy egy első világháborús hagyományőrző egyesületetbe mennyire szivárog be a napi poltika. "Március 15.-i, és egyéb ünnepségekre mindig szívesen elmegyünk, de kimondottan politikai rendezvényre, díszőrségbe soha - mondja a vezető - Tartózkodunk a politikától. Az a feladatunk, hogy mindenki megismerhesse nagyapáink katonai hagyományait."

Piszkos anyagiak

"Az egyenruhák ára 100 000 forinttól a csillagos égig terjed - avat be a hagyományőrzés költségeibe Kiss M. Jenő - A korhű posztók és zsinórok beszerzése a legnehezebb. A kardok másolatait már 30-40 000 forintért be lehet szerezni."

"Drága hobbi ez. Az ágyúcső magában többszázezer forint, a faanyagot meg csak azért nem számolom hozzá, mert a saját kezem munkája - mondja Papst József, a Dabasi Hagyományőrző Honvédtüzér Alapítvány vezetője. - A korhű egyenruhákat is én készítem, bár nem szabó vagyok, vasas az eredeti szakmám. Nagyon sok kutatást igényel, sokat kell olvasni, képeket keresni. Ez egy érték, ha nem adjuk át a fiataloknak, örökre el fog veszni. Szerencsére már általános iskolások is jelentkeznek hozzánk."

Még hullának is jó lenni, ha külföldre utazhatsz

"A hagyományőrzésben az a legjobb, hogy minden március 15-én beöltözhetek, és eldurrogtathatok egy csomó vaktöltényt" - árulták el a nagy titkot a honvédtüzérekhez két hónapja csatlakozott gimnazisták, akik fekete egyenruháikban inkább egy papnevelde tagjaira hasonlítottak, később kapnak majd fehér-kék csészári egyenruhát.

Kiderült, hogy ők még nem lődözhetnek ágyúkkal, a tüzéreknél is megvan az a szigorú hierarchia, mint a küzdősportokban, csak itt övek helyett rendfokozatokat kapnak: van rajparancsnok, vannak szakaszparancsnokok, ütegparancsnokok, őrvezetők. „Mi még csak bemutatót tartunk a szuronyvívásból, a csatában pedig mi vagyunk a gyalogság, akik a legtöbbet szívják be a lőporfüstből” - mondja az egyikük, de azért lelkesen hozzáteszi: "Itt még hullának is jó lenni, mert ha kitartóan csinálod, nemcsak itthon, külföldön is felléphetsz majd a csapattal."

(A fenti videó a 2007-es szolnoki csata alatt készült.)