Mona Lisa nem leukémiás
További Klassz cikkek
750 forintért csodálatos kiállítást láttam négy éve Leonardo da Vinci gépmodelljeiből a Szabó Ervin könyvtárban, még a pre-Da Vinci-kód-érában. 2009-ben a Király utcai 3300 forintos divatkiállítás ajtajában ezért úgy éreztem, csoda vár rám. Pofára estem. Aztán dühbe jöttem, pedig már a hangzatos cím alapján gyanút foghattam volna, hiszen a Da Vinci-kód előtt keresztneve is volt a híres festőnek, és nem egy földrajzi meghatározással (Da Vinci = ’Vinciből való’) azonosították.
Leonardo da Vinci
„A jó emberek természetüknél fogva törekednek a tudásra” – írta Leonardo da Vinci, a sokoldalú reneszánsz embereszmény megtestesítője, aki a Vinci melletti Anchianóban született 1452-ben egy parasztlány és egy közjegyző törvénytelen gyerekeként. A da Vinci nem mai értelemben vett vezetkénév, annyit jelent, hogy Vinciből való. Szülővárosa után Firenzében tanult tovább, és Verocchio műhelyében gyakornokoskodott. 1472-ben festette meg az Angyali üdvözletet, majd a milánói Sforzák hívták meg udvarukba, ahol hadmérnökként, építészként, szobrászként, zenészként, látványos üdvari ünnepségek tervezőjeként és festőként is működött. Az Utolsó vacsorát 1482-ben fejezte be, a tudományos kutatásokba az 1490-es években vetette bele magát, és elkezdte írni a festészetről szóló tanulmányát, amit a halála után, 1680-ban ki is adtak. Firenzében 1503-ban kezdte megesteni a Mona Lisát, de a képen szereplő nőt máig nem tudták azonosítani. Mellette Az anghiari csata freskóján is dolgozott, de a nagy kísérletezésben lefolyt a kép teteje, és sohasem készült el. A maradványait a mai napig keresik. Később X. Leó pápa megbízásából folytatott matematikai és természettudományi tanulmányokat, 1517-ben a francia király udvarában vendégeskedett, végül 1519-ben 67 évesen vitte el egy betegség Franciaországban.
Gyanús lehetett volna az is, ahogy a reklámszövegben a Leonardo által használt tüköríráson lovagolnak, mintha a reneszánsz sztáralakja ezzel biztosan szabadkőműves titkokat dugdosott volna, ahogy azt Dan Brown könyve állította. Pedig valószínűbb, hogy a tükörírás balkezes lévén jobban kézre állt neki, és így a tintát sem kente el. Végül kétkedésre adott okot maga a helyszín is, a Király utcai VAM Design, ami előtt a preparált emberi testekből álló Bodies című kiállítás hónapjaiban kígyózó sorok álltak. Mérsékeltebb sorban állás különben a szombaton nyílt Da Vinci, A géniusz előtt is megfigyelhető.
Mona Lisán nincs is sapka
Odabenn már jó félórája botorkáltam az alagsorban, amikor „a világhírű Mona Lisa titka elemzéshez” érve hirtelen fejbevágott Dan Brown keménykötésű ál-művészettörténeti alkotása. „2007-ben 25 titokra fény derült”, megdönthetetlen bizonyíték, nézze meg alaposan!, szóltak a bombasztikus kísérőszövegek. Egy Pascal Cotte nevű francia mérnök ugyanis olyan kamerát készített, aminek a felvételein a Mona Lisa szabad szemmel nem látható rétegei is megfigyelhetőek. A gép lényege, hogy olyan fénytartományokat is érzékel, amiket a hagyományos kamerák nem.
Az így napvilágra került információkat viszont biztosan nem nevezte volna egy píáros sem titoknak a Da Vinci kód előtt. Ez arra jó, megfogják vele a ponyvaolvasó rétegeket is, akiket elkábított a gondolat, hogy Leonardo Jézus titkos feleségét rejtette el az Utolsó vacsora asztaltársaságában. A huszonöt Mona Lisa-titoktól ekkora revelációt ne várjunk. Itt olyan felismerésekkel bombáznak, hogy Mona Lisának nem is volt magas a koleszterinszintje, mint egyesek állították, mert az orránál látható folt csak egy, a lakk felhordásakor történt baleset nyoma. A fején meg még véletlenül sem sapka van, hanem kendő, ami Cotte kinagyított felvételein jobban kirajzolódik.
Hová tűnt a szempilla?
A szenzációk szenzációja az, hogy Mona Lisának azért nincs szemöldöke és szempillája, mert eltűnt. Pontosabban: összeolvadt az alatta lévő réteggel, vagy átlátszóvá vált, vagy tisztítás közben véletlenül azt is eltávolították. Nagy megnyugvással zárhatjuk ki tehát, hogy az ismeretlen hölgyet leukémiája miatt sugárkezelték volna. Vastag üveglapok között egy keret nélküli Mona Lisa-másolatot is kiállítottak a hátulján látható firkákkal együtt. Itt egy megfejthetetlen eredetű h betűn rugózik a leírás, ami az Utolsó vacsorán a Da Vinci-kód szerint eldugott m betűre rímel.
A sok elefánttá felfújt bolha között valódi előnye is van Pascal Cotte munkájának, mert a franciának a festmény eredeti színeit is sikerült előcsalogatnia. A Mona Lisa a jelenlegi állapotában tényleg olyan betegesen néz ki, mintha ötszász évig egy dohányzószoba falán lógott volna. Viszont az arcát Leonardo nem sárgára, hanem rózsaszínre festette, az égboltot lazúrkékre, a ruhája színei is élénkebbek voltak, ahogy az egész kép is. Azóta a Hermelines hölgyet is visszaszínezték ezzel a módszerrel, és egy párizsi cég már szolgáltatásként kínálja a ragyogó lehetőséget a világ múzeumainak és gyűjtőinek.
Leonardo barkácsminőségben
A mostani kiállítás legnagyobb részét a Leonardo jegyzetei alapján rekonstruált gépmodellek adják. A hatezer oldalnyi kép- és szövegrengeteget különböző kódexek tartalmazzák, ezek közül egyetlen van magánkézben, a Leicester Kódexet Bill Gates vette meg 94-ben harmincezer dollárért. A tanulmányok a hétköznapi arcok skiccei mellett rengeteg tudományterületbe kapnak bele: anatómiai vázlatok, mechanikai szerkezetek, bonyolult színpadi díszletek, a reneszánsz hangszerek továbbfejlesztett változatai, fegyverek és harci gépek rajzai vegyülnek. Hiszen a reneszánsz lényege, hogy a misztikum vallásos szószában úszó, tudatlan középkor után rájöttek, a természet belső törvényszerűségei megfigyelhetők és megfejthetők, és nagy lendülettel neki is láttak a nemes munkának. Leonardo volt például az első, aki tanulmányozta és lerajzolta az emberi magzatot az anyaméhben.
A festő gépmodelljeit úgy építették meg „ahogy Leonardo megtervezte, a 15. századi olasz technikát követve és az akkoriban elterjedt anyagokat – fát, pamutot, bronzot, vasat, vásznat és húrokat – felhasználva” – húzzák el a mézesmadzagot a promószövegben. Valójában még az illúzióját sem teremtették meg annak, mintha ezek a szerkezetek egy 15. századi mester műhelyében készültek volna. Az egynepáccal lekent famodellekről messziről lesír, hogy minden alapanyaguk beszerezhető a legközelebbi Obiból, és kimunkáltságban is egy barkácsáruház kirakati díszletének színvonalát hozzák. Ehhez képest a négy éve a Szabó Ervinben kiállított modelleket akár Peter Jackson is örömmel használhatta volna kelléknek, ha a Gyűrűk Ura után egy nagy költsgévetésű reneszánsz fantasy forgatására kapott volna megbízást.
A Vam Design-os kiállítás előnyére szól viszont, hogy az elmúlt években fejlődött a tudomány, és a fabiciklihez itt már kiírták: ez a tervrjaz csak egy tréfás 20. századi hamisítvány a legújabb kutatások szerint. Pluszpont még, hogy a csigákkal, fogaskerekekkel mozgatott ketyeréket ki is lehet próbálni, de sajnos néha itt is az igénytelenség győzött. A spirálmechanizmust bemutató darab egyik faalkatrésze a világkörüli úton használhatatlanná kopott, de a csere helyett egyszerűbb volt kitenni egy kis táblát, hogy ne nyúljunk hozzá. Bántó igénytelenség az is, hogy a rajzok másolatait úgy feszítették keretre, hogy hol horpadtak, hol dudorodtak. Emiatt Leonardo zsenije helyett sokszor azon merengtem el, milyen megpróbáltatást állhattak ki ezek a tárgyak, miközben Rio De Janeirót, Moszkvát és Melbourne-t is megjárták.
Az ejtőernyője szinte bevált
A bombasztikus tálalás részeként a reneszánsz mestert feltalálónak nevezik, pedig a tervei ritkán jutottak el a megvalósulásig. A repülés szinte rögeszméje volt, szerkezeteivel viszont inkább kudarcokat élt meg. Először madárszárnyakra emlékeztető repülőgépet tervezett, majd mikor rájött, hogy a felemelkedéshez kevés a kézhajtás, egy helikopteres szárnyakkal ellátott szerkezetnél már a láb és a fej szabadon maradt kapacitását is kihasználta. Mikor aztán ez is kevésnek bizonyult, a légáramlatokat kezdte tanulmányozni.
Halála után a jegyzetei csak több száz év kallódás után kerültek elő, és a 20. század második felében divatba is jöttek. Favázra kihúzott ejtőernyőjét például sikerrel próbálták ki. A tesztalany 2400 métert ereszkedett vele, csak a maradék hatszázon váltott modern ernyőre, hogy a nehéz váz a leérkezéskor agyon ne csapja. Leonardo búvárruhája viszont az éles teszten leszerepelt. A kisebb újításai meg már a reneszánsz idején észrevétlenül beépültek a mérnöki tudományba.
De nem csak az istenített Leonardo rajzolt tengeralattjárót a 15. században, hívja fel a figyelmet az MTA-tag Szabadváry Ferenc egy tanulmányában. A kortársai mérnöki tanulmányai ráadásul már akkor könyvben is megjelentek. A Vam design bejárása után viszont azt is hihetnénk, hogy míg Leonardo hatalmas felfedezéseket tett, kortársai kőbaltával jártak imádkozni a milánói dómba. Az Országos Műszaki Múzeum 2006-ban elhunyt főigazgatója nemhogy igazi feltalálónak, még zseniális mérnöknek sem tartja a festőt, csak egy elveszett tehetségnek, aki nem jutott túl az ötletelésen. Ettől még a kiállítás címe nem hazudik, Leonardo valóban páratlan zseni volt, és szerencsére már bőven Dan Brown bestellere előtt is így tartották számon.
Ha az árat nem nézzük, a Da Vinci, A géniusz egy körömpiszkálással elütött rajzóra kiváló alternatívája lehet. Vagy értelmes hétvégi program családoknak, akik kulturált közös programként szívesen eljátszadoznak az egyszerű fizikai törvényszerűségeken alapuló gépekkel. Bár a kiállítás összeállítását állítólag tíz éve kezdték, azóta látványosan a Da Vinci-kód közönségének pénztárcája kalibrálták. Kár, hogy mire a vándorgyűjtemény négy év alatt ideért, a könyv és a film is rég lepörgött.
Da Vinci – A Géniusz kiállítás február 7-től július 19-ig minden nap 10 és 20 óra között látható a VAM Design Centerben (Budapest VI., Király u. 26.)
Hétközben, hétvégén
Felnőtt: 3300 Ft, 3900 Ft
Diák, Nyugdíjas: 2500 Ft, 3000 Ft
Gyerek: 1750 Ft, 2100 Ft
Családi: 8400 Ft, 9900 Ft
Csoportos (10 fő felett): 2500 Ft, 3000 Ft
Iskolai (20 fő felett): 1750 Ft,2250 Ft
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
