A magyar sci-fi Bessenyeitől Antal Józsefig

A Galaktika stábja és a Magyar Scifitörténeti Társaság által közösen összeállított kiadványban S. Sárdi Margit két tanulmánya is szerepel. Az egyik az SF megszületéséről ír, a másik az utópiák kapcsolatát elemzi a későbbi tudományos-fantasztikus irodalommal. Veres Miklós a 19. század nemzeti érzelmű utópisztikus regényeit ismerteti meg, Simon Péter pedig a Nyugat folyóirat köré csoportosuló szerzők SF-műveit mutatja be.

Csuti Emese a tematika nőíróit veszi sorra, Csordás Attila pedig az 1950-60-as évek ismeretterjesztést előtérbe helyező szerzőit. Pogány Dalma a Galaktika által kinevelt új nemzedékek munkásságát méltatja, majd Huszár András a '90-es évek irányzatait taglalja. Végül Németh Attila ír a 2000 óta eltelt közel egy évtized fejleményeiről, a legújabb írógenerációról.

Az esszéket novellaritkaságok kísérik, valamint egy regényrészlet: Bessenyei György utópisztikus szatírája a 18. században íródott németül, a nyelvújító Kazinczy Ferenc fordította magyarra. Tóth Béla képviseli a 19. századot, Tábori Róbert a századfordulót, a Nyugat nemzedékét pedig Tóth Árpád. A nőírók nevében Kosáryné Réz Lola szól, a tudomány Kulin György asztala, a Galaktika nagy nemzedéke pedig Kasztovszky Béla hangján szólal meg. A '90-es évekből Szélesi Sándor mutatkozik be, majd a legfiatalabb generációból László Zoltán, Antal József és Kovács T. Mihály.