Kertész: A magyarok nem ismerik az iróniát

Az íróval ezúttal is az a Tilman Krause beszélgetett, aki az újság november 7-i számában megjelent interjút készítette. „A Nobel-díjas író élesen bírálta országát” –- emelte a beszélgetés alcímében Krause, arra emlékeztetve, hogy a múlt szombati, az író nyolcvanadik születésnapja alkalmából készült interjúban Kertész Berlinhez fűződő viszonyáról, a holokauszt általa történt irodalmi feldolgozásáról, írói példaképeiről és a mai Magyarországhoz fűződő „feszült viszonyáról” beszélt. Utóbbival kapcsolatos kijelentéseit hevesen vitatják az országban, állapította meg a bevezetőben Krause.

Meghamisították

Arra a felvetésre válaszolva, hogy a magyarok nem viselnek el semmiféle kritikát, az író kijelentette: „Mindenesetre vezető magyar orgánumok, mint a Népszabadság és a Magyar Nemzet napilapok vagy a 168 óra című hetilap internetes kiadásukban meghamisítva adták vissza beszélgetésünket.

Abból a megfogalmazásomból, hogy a szélsőjobboldal és az antiszemiták a hangadók (»Rechtsextreme und Antisemiten haben das Sagen«) az lett, hogy Magyarországon a szélsőjobboldal és az antiszemiták uralkodnak. Vagy azt a megállapításomat, hogy a magyarok régi káros szenvedélyei, a hazugság, a dolgok elfojtására irányuló hajlamuk ugyanúgy jelen vannak, mint korábban (»Die alten Laster der Ungarn, ihre Verlogenheit und ihr Hang zum Verdra:ngen, gedeihen wie eh und je«), úgy rövidítették le, hogy Magyarország a hazugok országa. Ezek természetesen olyan kritikus pontok, amelyekre a magyarok érzékenyen reagálnak, a fordítások azonban apodiktikusabban csengenek, mint ahogy fogalmaztam.”

Irónia

Kertész igennel válaszolt arra a kérdésére, vajon az a gúny, amellyel újra és újra kollektív identitásokról beszél, egy tabu megsértését jelenti-e honfitársainak? „A magyarok nem ismerik az iróniát – a képzetteket kivéve.”

A Die Welt munkatársa azt állította, hogy Kertész Imre polémiájával egy Németországban és Ausztriában erősen elterjedt irodalmi hagyományt követ, amely Thomas Mann vagy Karl Kraus és Thomas Bernhard alapján „a nemzeti önszidalmazáshoz való kedvnek” nevezhető. „Ez a hagyomány egyáltalán nem létezik Magyarországon?” – kérdezte Krause.

Kertész szerint „nemcsak hogy nem létezik, Magyarországon nem is tudják, hogy más országok rendelkeznek ezzel a hagyománnyal„.

„Thomas Mann és Karl Kraus a magyar polgárság körében egykor sokat olvasott szerzők voltak. A magyar polgárság azonban megszűnt. Megmaradtak a nemzeti örökség humortalan védelmezői, akik minden kritikát a saját fészekbe való piszkításként akarnak megtiltani.”

Az újságíró megkérdezte, hogy a Kertész által megfogalmazott bírálatra adott dühödt reagálás összefügg-e azzal is, hogy érzékeny pontot érint? „Igen, természetesen – válaszolta Kertész. – Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy Magyarországon van egy olyan hű közönségem is, amelyik érti ezt az iróniát. Ez a közönség azonban nem rendelkezik a nagy internetplatformokkal.”

Végezetül Krause azt kérdezte, vajon az író a jövőben nagyobb tekintettel lesz-e a magyarok érzékeny pontjaira? „Nyolcvanéves vagyok. Megvan a magam stílusa, és meg is fogom tartani. És remélem, hogy a jószándékú emberek a jövőben is megértenek. Azzal is együtt kell azonban élnem, hogy lesznek olyan befolyásos magyarok, akik félre akarnak érteni, és meghamisítanak.”