A Mein Kampf nem szent szöveg

A gumival rögzített Hitler-bajuszú Adolf Hitler selypít, hangosan fingik, idiótán szerencsétlen, derül ki a Nemzeti Színház friss bemutatójából, amit Tábori György azonos című botránydarabjából rendezett a színészből rendezővé előlépett Rába Roland. Ha még mondanivalója is lett volna Hitlerről, remek előadást láthattunk volna, mert Törőcsik Maritól a fiatal Mátyássy Bencéig a színészek visznek magukkal a nácizmusba.

Hitlert megérteni a második világháború, a sok millió áldozat, a holokauszt nélkül lehetetlen, sőt igazából azzal is. Jött egy ember, aki elvett mindent, amit emberiségről, Istenről vagy egyáltalán bármiről gondoltunk a második világháborúig. Ezért különös vállalkozás megérteni őt fiatalemberként, amikor még csak a lelki és testi bajai látszódtak. Meg azt lehetett tudni, hogy festeni akar, de annyira tehetségtelenül, hogy kétszer elzavarják a bécsi akadémia felvételijéről, míg végül egy zsidónak kell képeslapokat festenie.

Hitler fejében és testében pedig csak gyűlik a szar, rohad az egész ember a zsidó pénzből üzemeltetett férfiszállón, ahol évekig élt, és ami a darab színhelyéül is szolgál. Egy emeletes ágy, egy fotel, egy hajtogatható vécéfülke és egy óriási rádió a díszlet, az összes többit külön emelik be a színészek. Daróczi Sándor díszlettervező jól alakította ki a tereket.

Tehetséges krétakörös színészből lett a Nemzeti Színház tagja Rába Roland, most rendezőként debütált, és ha már Alföldi Róbert igazgató felkérte a Mein Kampfra, megbirkózott vele. Ez az ő harca, mondhatnánk, mert küzd vele. Ötletes kísérletekkel próbál fogásokat találni a szövegen, de hiányzik a kohézió, ami nemcsak egyben tartaná a darabot, de hozzá is tenne valamit Tábori szövegéhez. Hitler nevének erede viccesen alakul, ahogy fosása és félelme a szextől is. A papírmasé törpék zseniálisak, a fiúknak fütyülőjük, a lányoknak hosszú mellbimbójuk nő a színészek játszó ujjaitól.

Rába Roland alternatív színjátszósat játszik a Nemzetiben, ami nem lenne baj, ha nemcsak úgy tenne, mintha. Van egy szakrális, sokáig érinthetetlen szöveg, olvasása közben valószínűleg az olvasó is átalakul. Mielőtt ez megtörténne, annyira sok dalt énekelnek, hogy még véletlenül se lehet semmit komolyan venni. Az egyébként felesleges Daft Punk-nyúlástól Szörényi-Bródyn át (Visz a vonat) Johann Straussig sok minden előkerül. Egyfelől kontextust színeznek, másfelől ironizálnak, több-kevesebb sikerrel.

A darab egyetlen jelenete, amikor a komédiából ki tudnak lépni: a halálasszony, Törőcsik Mari megjelenik a színen, hogy elvigye a listáján szereplő, beteg Hitlert, de ehelyett társa lesz. Törőcsik áll a mozgó, festett függöny előtt, nyakában boával énekli, hogy Átutazó vagyok itt a földön, ami a darab legkülönösebb jelenete.

A Mein Kampfban a színészek egytől egyig jók: a Besenyő Pista bácsira emlékeztető Hitlert alakító Mátyássy Bence legfontosabb színészi feladata a felejtés és a huszadik század teljes vizuális kultúrájának kitörlése. Hogy ne legyen Charlie Chaplin A diktátorban vagy Bruno Ganz A bukásban. Bizonyítja is Mátyássy, miért kapja sorra a főszerepeket a Nemzetiben Legyen János vitéz vagy Hitler, jól boldogul velük. Pedig most nehéz feladata volt: a színpadon megteremteni azt az Adolf Hitlert, akinek még semmi köze a holokauszthoz, a világ leigázásához, csak egy éretlen, problémákkal terhelt fiatal férfi.

Hitler társát, a könyvkereskedő zsidó Herzlt Sinkó László rengeteg kiábrándultsággal és iróniával hozza, és jó Makranczy Zalán Istent játszó Lobkowitza is. Utóbbiak a darab elején izgalmas és pörgős szópárbajt vívnak, kár, hogy később háttérbe szorul kettősük, pedig Makranczynak nagyon erős a jelenléte. A második felvonásban szinte alig tesz valamit, mégis végig a színen van, arccal kommentálja a történéseket. Sinkó ránézésre bármelyik Isten-casting tuti választása lenne, de ő csak meg akarja írni a könyvét, társat akar és szeretet. Hitler jó arra, hogy nevelgesse, figyeljen rá. A szerelemre a magyar színjátszás egyik legjobb karakterszínésze, Mészáros Piroska oktatja.

A darab mégsem áll össze: nem illeszkedő dalok, végig meztelenül játszó Hitler (minek hangsúlyozni, hogy Mátyássynak jó a fizikuma, amikor Hitlerről az ellenkezőjét állítja végig?), suta párbeszédek mellett mintha a rendező nem gondolna semmit a főszereplőről. A darab után rögtön azt gondoltam, ez baj, mert mondania kell valamit, nem úszhatja meg. Most már ez kevésbé zavar: Hitler rajzmappával érkezik, a halállal távozik, értelmezni lehetetlen a jelenséget. Viszont segít, hogy szembenézzünk a huszadik század tabunak számító főhősével. Tábori egyik célja, hogy Hitler ne legyen a sátán, a Mein Kampf meg ne legyen a szent szöveg.