Munkácsy-trilógia mindjárt a büfé mellett
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Klassz cikkek
"Még Munkácsy sem látta együtt a trilógiát" - mondta a New Yorkban élő Pákh Imre műgyűjtő Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájáról, ami az egyik legnépszerűbb magyar képzőművészeti munka. Egymillió rézkarcot adtak el csak a Krisztus Pilátus előtt című képből, a magyarországi kiállítássorozatot egymilliónál többen látták. A háromból két képet darabonként 160-170 ezer dollárért vásárolt meg 1887-ben John Wanamaker, ami mai értékén 50 millió dollárt érhet. Európa Kulturális Fővárosaként Pécs most összeszedte a három képet, hogy együtt lehessen megtekinteni őket 1995 után. A Krisztus Pilátus előttet, az Ecce Homo!-t és a Golgotát.
A Nagy Lajos Gimnázium kistermében, a büfé mellett van kiállítva a három, átlagban 4 méter magas és 6,5 m magas kép. Kis mesterséges világítás és a ránk boruló vászon gondoskodik az élményről. Meglepő, hogy nem volt egy épület Pécsen, ahol ennél igényesebben és méltóbban ki tudták volna tenni a képeket. Ezért kellett volna elkészülnie a Zsolnay-negyednek, de leginkább a nagy kiállítótérnek az eredeti tervek szerint. Mert ehhez nem kell uniós támogatás, elég egy szoba három üres felülete.
A pécsi EKF-vezetés próbálkozik, de elképesztő látni, hogy egy olyan kulturális területen, ahol az utóbbi években sikeres sztárkiállításokat rendeztek remek marketinggel és szervezéssel, ahol Baán László Európa legjobb múzeumai közé emelte a Szépművészetit, ott pont azt nem tudjuk kommunikálni, hogy nekünk ilyenünk van. A Krisztus-trilógia ritkán áll össze, kell a szerencse is hozzá. A gimnázium nem alkalmas a befogadására, mert egyszerre kellene kiszolgálnia sokféle igényt. Hétvégén voltam Pécsen, de szívesen megnézném, amikor az ebédidőben Jézus kivédi az iskolaudvarról bepattanó labdát a Koponyák- hegyén.
Pár könyv, néhány képeslap van ajándéktárgyként, pedig a múzeumi ajándékboltok a legjobb dolgok a világon. Az emberek szeretnének magukkal vinni egy darab Munkácsyt, legrosszabb esetben részletesebben is tanulmányoznák (volt 5000 és 2000 forintos könyv is). De a városban sétálva nem látni, hogy jelenleg erről szólna Pécs kulturális élete, hogy most ez van az EKF fókuszában. Budapesten ezt végképp nem látjuk, bezzeg a csúnya, színes plakátokat igen, amit semmivel sem lehet azonosítani, de legalább apró betűkkel hirdetnek programokat. Kulturális menedzsment kell ide, szervezés, buszok, amikkel vihetik Pécsre az embereket. Az nem indok, hogy már látták a Munkácsy-képeket a magyarok. A Munkácsy-kiállítás hírére Bécsben, Kijevben, Párizsban, Berlinben és Varsóban is érdeklődni kezdtek a képek iránt. A magyarországi kiállítássorozat sikeres volt, egymilliónál többen látták a képeket. Volt olyan bécsi művészettörténész, aki szerint a Golgota című kép Rembrandt Éjjeli őrjárata óta a legtökéletesebb mű. Nem véletlenül van egymilliárd forintra biztosítva darabja.
Zsenialitás vs. sóherség
"Sedelmeyer úgy menedzselte Munkácsyt, ahogy mostanában a hollywoodi filmeket szokták" - mondta Pákh arról az emberről, aki évekig készítette elő a képek egy-egy amerikai útját, és aki talán a 19. század egyik legfontosabb és legügyesebb menedzsere volt. Ehhez kellett persze, hogy Munkácsy legyen a korszak legjobban fizetett festője. "Sokan nem is szerették ezért, mert zseniális festő szerintük csak sóherségben lehet az ember" - állítja Pákh. Hetente rendezett szalont 200-300 vendéggel, nagyestélyeket is 600-700-zal, ezeket állnia kellett valamiből. Volt miből. 1886-ban az amerikai elnök, a demokrata Grover Cleveland fogadta a Fehér Házban, ez az apró esemény elárulja, milyen elismert és népszerű festő volt.
1874 nyarán Velencében látta Tintoretto négy óriási passióképét, utána csak ezzel foglalkozott: Rubenst és Rembrandtot tanulmányozott, 35 tanulmányvázlatot is készített. 1880-ban készítette el első vázlatát, egy évre rá lett kész a sorozat első darabjával, a Krisztus Pilátus előtt cíművel, aminek bemutatója menedzsere, Karl Sedelmeyer párizsi udvarában volt. Akkor még pedig nem is voltak olyan sztárkiállítások, mint mostanában, máshogy épült fel a kultúra intézményrendszere.
A három kép közül egy biztos, hogy magával ragadja az embert. Engem a Golgota fényességben lebegő Krisztusa, akinek a teste egyedüliként nem lóg a kereszten, hanem inkább fordítva, a keresztet igazították mintegy árnyékként Jézus könnyed testéhez. Lebeg a kép aranymetszésében. Nem véletlenül írt erről Maupassant a Szépfiúban. Az Ecce Homo talán a leglendületesebb kép, üvöltöznek az emberek, sok karakternek csak egyes részeit dolgozta ki részletesen Munkácsy. Ezt csak 1896-ban festette meg, mert egyik ismerőse rábeszélte.
1914-ben egy pillanatra úgy tűnt, hogy a két Munkácsy-kép-tulajdonos Wanamaker esetleg eladná őket Magyarországnak, de semmilyen konzorciumban nem tudták összedobni a 120 ezer koronát, majd az első világháborúban senkit nem érdekelt a képvásárlás. Kivéve egy embert, Déri Frigyes kereskedelmi tanácsost, aki 76 ezer koronáért megvásárolta az Ecce Homo!-t, az ő halála után került Debrecenbe a kép. 1993-ban a Golgota, 1995-ben a Krisztus Pilátus előtt került mellé.
A kiállítás a mai kulturális rendszerben már a színes kontextusról, a vele megvalósított kulturális történésekről, tárgyakról és életmódról is szól. A cél nem csupán az, hogy a látogató kifizessen 1500 forintot, hanem hogy presztízsrekreációként az országban induljanak el Pécsre kikapcsolódni. Mert Munkácsy jelen esetben nemcsak cél, hanem eszköz is.
Kinek van a legtöbb Munkácsyja?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
