Az emberekkel könnyű szóba elegyedni

Koszovó lassan kikerül a hírek fősodrából. Ha csak az Indexet nézzük: míg 2008-ban, az egykori jugoszláv autonóm tartomány függetlenné válása évében 152 cikk foglalkozott vele, addig 2009-ben már csak 29.

Azt nem mondhatjuk, hogy a tartomány sorsa végleg rendeződött volna. Több tömbben él még mindig jelentős szerb kisebbség Koszovóban, Belgrád pedig nemzetközi bírósághoz fordult a függetlenség ügyében. A 192 ENSZ-tagállamból is még csak 68 ismerte el Koszovót, legutóbb szűk egy héttel ezelőtt Dzsibuti. Olyan országok elismerése hiányzik még, mint az EU-tag Szlovákia, Románia vagy Spanyolország, de Argentína, Brazília, Oroszország vagy India sem ismerte el Európa legfiatalabb államát.

A fiatalt akár szó szerint is érthetjük, mivel a lakosság fele 25 év alatti, ami már-már a harmadik világot idézi. Azt a harmadik világot – jelen esetben Algériát –, ahol Pörneczi Bálint fotóriporter, a Magyar Nemzet Magazinjának munkatársa töltötte gyermekkorát. És akinek a koszovói albán Jetmir Idrizivel és Armend Nimanival közös fotókiállítása péntek este 6-kor nyílik meg a budapesti Kolta Galériában.

„2007 decemberében jártam először Koszovóban – mondja Pörneczi. – Beültem az autóba, hét óra múlva már Pristinában burekoztam, ahol rögtön visszajött algériai gyermekkorom hangulata. Az utcát betölti a müezzinek imára hívó hangja, nincs hajléktalan, mert a nagycsalád gondoskodik a tagjairól, az emberek nem idegeskednek, a boltokban nem akarnak átverni, az emberekkel könnyű szóba elegyedni.”

A koszovói képek is a harmadik világot idézik: szegénység vagy éppen káosz, de az emberek arcán vagy cselekedetein mégis inkább a felszabadultság vagy a megnyugvás látszik. Pedig nem is olyan régen még százakat, ezreket mészároltak le a szerbek ellen viselt háborúban – éppen a napokban találtak újabb, 250 holttestet tartalmazó tömegsírt –, a miniszterelnöki hivatal előtti téren meg ott vannak a tizenegy éve eltűnt százak napszítta, már-már felismerhetetlen fotói.

Koszovó volt az egykori Jugoszlávia utolsó, függetlenséget nyert területe, pedig Tito halála után, már 1980 nyarán ott törtek ki az első zavargások. Akkoriban még beérték volna a Jugoszlávián belüli tagköztársasági státussal, de 1989 után, amikor Milosevics elvette Koszovó autonómiáját, már nem.

Előbb azonban Macedónia, Szlovénia, Horvátország és Bosznia-Hercegovina vált ki Jugoszláviából, az utóbbi kettő százezrek halála árán, és csak a délszláv háborút lezáró daytoni békeszerződés után négy évvel került sor Koszovóra. A szerb hatóságokat és a velük együttműködő albánokat koszovói gerillák támadták folyamatosan, a szerbek válaszul etnikai tisztogatásba fogtak. A helyzetet a NATO az akkor még létező kis-Jugoszlávia bombázásával próbálta megoldani, majd kilencévnyi várakozás után Koszovó kikiálthatta függetlenségét.

Pörneczi Bálint, Jetmir Idrizi és Armend Nimani közös kiállítása (Made in Kosovo) július 2-ig látogatható Budapesten, a Kolta Galériában (Ferenciek tere 7-8., III. lépcsőház, II. emelet).