Elhunyt Sigmar Polke

2010.06.11. 19:49
Az egyik legjelentősebb német kortárs festő, 69 éves korában, péntekre virradó éjszaka Kölnben hunyt el.

Halálhírét galeristája, Erhard Klein és a londoni Michael Werner Galéria közölte. A művész halálát daganatos betegség okozta. Sigmar Polke, akit a "művészet alkimistájának" és fáradhatatlan kísérletezőnek tartottak, a mai Lengyelország területén, Sziléziában született 1941-ben. Családja 1945-ben Türingiába, az NDK-ba menekült, majd 1953-ban Nyugat-Berlinbe költözött, végül Düsseldorfban telepedett le. Polke ott kezdett el üvegfestészetet tanulni, később a düsseldorfi képzőművészeti akadémiára járt 1961 és 1967 között. Tanárai közé tartozott Joseph Beuys is.

Az 1960-as években diákként kortársával, Gerhard Richterrel "kapitalista szitol vrealizmus" néven új stílusirányzatot alapított, a kommunista blokk országaiban akkor érvényben lévő "szocialista realizmus" bírálataként, egyúttal német válaszként az Andy Warhol és Robert Rauschenberg vezette amerikai popart irányzatra. Polkét egyes szakértők ezért "antipop popművésznek" tartják. Az új stílusirányzattal Polke és Richter a II. világháború utáni német társadalom vágyait karikírozták.

A "stíluspluralizmus mesterének" is hívott festő kölni műtermében úgy kísérletezett, mint egy laboratóriumban. Dolgozott ezüstnitráttal, különböző lakokkal, műgyantával, sellakkal, különféle festékalapokkal, vascsillámmal, másológépekkel és számítógépes technikákkal, de a fotográfia is központi szerepet játszott művészetében, ezért is nevezték a "művészet alkimistájának". Fényképezőgépe elmaradhatatlan társa volt akkor is, amikor az 1970-es években bejárta Mexikót, Ausztráliát és Pakisztánt új motívumok és mítoszok után kutatva.

1986-ban elnyerte a Velencei Biennálé legjobb művészeti teljesítményért járó Arany Oroszlán-díját hőérzékeny festékkel készült képeiért, amelyek a napi hőmérsékletnek megfelelően mindig más színben ragyogtak a német pavilonban.

Nicholas Serota, a londoni Tate Modern művészeti galéria igazgatója szerint "csodálatosan szép festményei gyakran hordoztak kemény üzeneteket a társadalomról és annak értékeiről, és óriási hatással voltak a fiatalabb művésznemzedékekre".