Lejönni az egekből tanulságosan

További Klassz cikkek

Mi a közös abban, ha valaki egy cigiért hátraszaltóból pofára esik, és ha valaki a cirkuszkupolából sehogy nem akar lejönni? A színház, a cirkusz és a saját határaikat próbálgatják. Schilling Árpád a Francia Cirkuszakadémia felkérésére rendezett szórakoztató, látványos és érzelmes vizsgaelőadást, ami szinte kötelező program még három alkalommal.

Tíz méter magasból hullik le az akrobata, miután eldobta magától a kötelét, csak ő tudja, hova és hogyan érkezik meg, senki más. A cirkusz az előre kiszámított színházzal ellentétben erről a zuhanásról és kiszolgáltatottságról szól. Hogy nem tudhatod, mi történik, mert itt nem játszanak. Vagyis játszanak, de máshogy.

Schilling az Urban Rabbits című előadással nem először tér be a Fővárosi Nagycirkuszba, ahol 2002-ben a Hazám-hazámat adták elő még Krétakör Társulatként. Azóta Láng Annamária például a nézők közé szorult, de a cél nem változott. Feszegetni a megszokott kereteket, műfajokat keverni, kultúrákat. Schilling mixe egyszerre látványos és helyenként érzelmes, de kevés, viszont annál mélyebb kapcsolata van a színházzal. Persze neki más a színház: közösségi élmény, saját történet, színészek helyett emberek játszanak.

Az idén 25 éves, jó nevű Francia Cirkuszakadémia felkérte Schillinget, hogy rendezze meg a végzős osztály bemutatóját. Élt a kihívással, megrendezte. A rendező az artisták saját mikrotörténeteiből, meséiből és szerelmeiből gyúrt előadást. Szerelem, magány és vándorlás a legfontosabb motívumok, amiket kevés szóval adnak elő, városi nyulak ők, gyorsan hozzászoknak bármihez. Schilling legutóbbi munkáinak, így a hatalmas pécsi performanszának is, az a lényegük, hogy felszabadítsák a színészetet a játék alól. Helyébe a saját történeteivel rendelkező embert helyezi, aki, ahogy az artista, saját történetét és törékenységét viszi színpadra. Ez most cirkuszi előadás, és ugyan láttunk már technikásabb, bátrabb és vakmerőbb performanszokat is, de az Urban rabbits 16 alkotója mégis érdekes műsort adott elő.

Fotók: Huszti István

Egy cigiért pofára esik a srác a hátraszaltóból, ami egyszerű poénnak indul, de végül az előadó szabadságának komoly kérdésévé válik. Ül fent szerelmi bánatában és magányában az artista, mert azt hitte, tehet bármit, az a saját tette, és nincs megírva. De mindent megírtak már, mondatja ki Schilling Árpád több szereplőjével is, miután a kupola tetejébe mászó artista próbára tenné, mit bír a szöveg, mit a valóság. A cirkuszban nem eljátszanak, hanem megvalósítanak, és itt jön képbe a magyar színház Schilling szerinti válsága, amiről sokat írt és beszélt. Hogy a színház nem konfrontálja a nézőt, nincs tétjük az előadásoknak.

Két szerelmes légtornász kapcsolati viszálya a trapézon a magasban, az egymást bekrétaporozó fiú és lány drámája a roppant odafigyelésben beszéli el, milyenek az érzelmek, a fájdalmak és a csalódások. Néha rálép a lány a kapaszkodó fiú kezére, hogy zuhanjon csak, majd egymásba gabalyodnak, a testük újra és újra eggyé válik. Hasonló harcok zajlanak a kifeszített vagy a tetőről lelógó kötélen, néha pörögnek, néha az egyensúly a fontos. A különbözőségekben kell megtalálni a közös pontokat, az egymásra figyelést, a koncentrációt és a testi jelenlétet, ugyanis érthetetlen könnyedséggel, sőt légiességgel adják elő a legkeményebb, fizikailag megpróbáló produkciót is.

Egy öreg néni ül egy ágon, a cirkusz kupolájában, a fa körül semmi, nem nehéz elképzelni, még érezni is. Vár, egy férfira, hogy ne kelljen egyedül meghalnia, de nem jön senki, aranygyűrűt dob le jelzésül. Megindul a versengés érte, mindenki megmutathatja, mit tud, és megvan a keret az akrobatikus előadások bemutatásához. Érzelmek és humor keverednek a Johnny Cash-dal és a Kill your boyfriend ritmusára.

Két fő téma, Párzási szokások és Magányok címmel alkotják a lényeget a prológus és az epilógus között, ami így egészet alkot, de általában azt járja körbe, milyen párban lenni, mert a magány is a párban lét egy formája, a szomorúbbik. Mindegyik artista, mivel ez vizsgaelőadás, a saját szerén mondja el érzéseit. Nem lefordítják a kötéltánc vagy az akrobatika nyelvére, önálló nyelvként használják például a trapézt.

"Gyere le tanulságosan" - mondja az egyik artista az égben ülő, szabadságától megfosztott másiknak. Ő lefele köpdös, hogy érzékeljük a mélységet. Itt megfeszül a gyomor, érezni a dolog tétjét még akkor is, ha reménykedünk benne, tudja, mit csinál elkeseredettségében. És akkor egy hulló falevél könnyedségével lejön tanulságosan.

Előadások: 2010. június 24., 26., 27. Mindig este 20 órakor a Fővárosi Nagycirkuszban.