Lángok közt ünnepelt Pécs
Benne vagy? - kérdezi a Cirkusz- és Utcaszínház Fesztivál szlogenje, és Pécs végre benne van egy olyan kultfővárosi projektben, ami nem az el nem készülésről és meg nem valósulásról, hanem valami egyedülállóan izgalmas, új dolog születéséről szól világszínvonalú produkciókkal és az egész belvárost belakó cirkusszal, ahol a felnőtteket tanítják játszani, mert a gyerekek úgyis tudnak. CUF Pécsett július 9-25. között.
A Cirkusz- és Utcaszínház Fesztivál (CUF) az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat egyik kiemelt eseménye, amit sikerült a városhoz szabni: nem kellenek hozzá épületkomplexumok és rengeteg pénz, csak a színházi találkozókon edződött és bizonyított pécsi publikum és a növekvő számú turista, akik egyszerre lehetnek nézők és a mutatványok részesei. Az előadások 80 százaléka szabadtéren zajlik, de ezek nem utcára űzött, a kőszínházakból kiszorult produkciók, a terek birtokba vétele a performansz lényege. A hagyományteremtő céllal született rendezvénysorozat szervezői remélik, hogy a város beleszeret a fesztiválba, és a POSzT mellett a CUF is Pécs kulturális védjegyévé válik.
Tűz, víz, repülő
A Magyarországon egyedülálló fesztivál első igazi attcs rakciója pedig egy médiamunkás mutatványa volt, aki a hamburgi Bängditos nyitóelőadása előtt, a Rockmaratonra készülve egy egész flakon majonézt ivott meg egy húzásra olyan elképesztő rutinnal és elkötelezettséggel a pécsi kultúra iránt, hogy azt még a német turisták is elismeréssel követték. A Pécs2010 Menedzsmentközpont pedig komoly öniróniát mutatott, mivel a Kossuth téri Überfluss című látványos és nedves produkció egy elbaltázott szökőkútavatásról szól, egy térrel feljebb pedig a munkások még mindig javítgatják az egyszer már átadott vizes elemeket. Az argentin Grupo Puja! előadása viszont a tökéletességről szólt lélegzetelállító módon, a 2005-ös Fira Tàrrega Szabadtéri Fesztivál győztes produkciója, a K@osmos éteri varázslat a fejünk fölött egy óriási gömbben, ahol a 8 főszereplő teremti újra a IUNGMAN zenekar hozzájuk simuló karcos rockjával mindazt, amit a szédítő magasságról és a rémisztő mélységről gondoltunk.
Élőszobrászat
„Anyu, azok is élőszobrok?” - kérdezi a kisfiú a padon ülő, percek óta mozdulatlan nyugdíjas párnak öltözött nyugdíjas párról jogosan. Az először meghirdetett élőszobor-bajnokság témája a meseország és az utca embere, van szemétlány és faember, a mozdulatlanság művészetét pedig minden résztvevő pislogásmentesen sajátította el. A hazánkban még csak az utóbbi években megjelenő, de külföldön nagyon népszerű street art versenyének győztese pedig részt vehet a hollandiai Élőszobor-világbajnokságon, ahol 350 ezer néző előtt bizonyíthat a pécsi közönség- és szakmai zsűri díjazottja.
Ezeregy éjszaka
A cirkusz sokunk fejében úgy él, mint az ijesztő és egyáltalán nem vicces bohócok, és rózsaszínre festett uszkárok gyülekezete drága vattacukorral, a Tuniszi Nemzeti Cirkuszművészeti Iskola Sarkha (Kiáltás) című darabja viszont minden eddig átélt cirkuszi szörnyűséget feledtet. A 9 végzős artista vizsgaelőadása testük erejével és tunéziai költők verseivel mesél egy másik világról súlyos történeteket. Az ezeregy éjszaka férfiúi küzdenek magukkal és a két nővel, kendővel és kendő nélkül, játékosan és tragikusan, az artistamutatványok eszközök és nem maga a cél. Ha ilyen a cirkusz, akkor ez volt életem első cirkuszi előadása.
