A gyönyör bujasága ellen fel lesztek övezve

Az erényöv közelről nem brutális, inkább izgalmasan vonzó eszköz. Ugyan részben egy történelmi mítosz, mégis fontos jelképe lett annak, hogy a férfi a nő gazdája, testének egyetlen megtermékenyítője, az alkotó etc. A tisztaságot több okból is fontos volt a nőnek őriznie: a vélekedések szerint akkor lehet a gyereknemzés sikeres, ha nem közösülget összevissza, másfelől a férfiak társadalma a mainál még jobban a büszkeségre és a férfiasságra épült, így a felszarvazás sem fért bele a képbe. Ennél passzívabb nőképet, amikor az apa tulajdonából a férjébe kerül a nő, nehéz elképzelni, a mai napig van ebből a gondolkodásból problémája a társadalomnak.

A szüzesség és érintetlenség megőrzésének legfontosabb, jelképpé váló eszköze volt az erényöv, amiről a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum hozott össze kicsi, de annál érdekesebb és szórakoztatóbb kiállítást. Kiderül például, hogy a 19. század tehet erényöv létezéséről, nem a középkor.

1996-ban a British Museumban kezdődött az erényövmítosz bedőlése, amikor az egyikről kiderült, hogy hamisítvány, csak a 19. században készítették. Ezután az európai múzeumokban, főleg a francia Clunyben sorra vonták be a kiállított erényöveket, mert mindegyikről kiderült, hogy hamisítvány. A kutatók szerint az erényövről sem a középkori orvosi, történeti és teológiai szövegekben nem lehet olvasni, legfeljebb néhány irodalmi alkotásban. A 13. században Nicolaus Gorranus így fogalmazott: "(...) a gyönyör bujasága ellen fel lesztek övezve a tisztaság övével, nemcsak a húsból való lágyékon, azaz a bujaság forrásán - hanem elmétek lágyékán is, hogy megszabadítsátok elméteket a gyönyör bujaságától". Az erényöv tehát metafora volt, történetek és versek foglalkoztak vele: egy szó ez, ami ekként a tisztaságot, a szeplőtelenséget, a szüzességet védte

Előbb a beszédbe épült be, majd a 16. században megjelent irodalmi és képzőművészeti alkotásokban is, vagyis sokkal később terjedt el mítoszként, majd a 19. században a nemi erőszak elleni védelemként, illetve az erkölcsi nevelésben használták. Fontos szempontból volt a gyerekek megakadályozása a maszturbálásban, mivel az egyértelmű jele volt az őrületnek. Freudék például sokáig vitatkoztak azon, hogy a férfiak önkielégítése milyen fokú neurózishoz vezet, a nőkét meg könnyedén tudták visszavezetni a hisztériához. Erkölcsi nevelésre tehát kiváló volt ez a láthatan nagyon kényelmetlen eszköz, amit elsősorban nők számára fejlesztettek ki. A férfi ugyanis szabad ember (a nő nem), aki tud uralkodni magán (a nő nem), de ha mégis meg akar valakit dugni, annak oka van, magyarázni nem is kell nagyon. Ettől függetlenül voltak férfiak számára is ilyen eszközök.

A mítosz a női tisztaságot védő eszközről valósággá vált, az erényöv népszerű lett, főleg az Angliában és Franciaországban élő nők között, akik divatlapokból vásároltak maguknak ilyen fém szerkezeteket, amik megvédik őket a nemi erőszaktól. Mert ami a férfié, azt el is veszi, és hát a nő volt ekkoriban az a valami, amit birtokolni kellett.

Az erényöv vasból készült, általában volt rajta két lyuk, egy rés, esetleg rombusz alakú, míg a másik általában kerek vagy sokágú csillag volt. Minden verzióból készült brutális, recés bemenetű nyílással. Van vastagabb és vékonyabb pántos is, sőt bőr borításúval is találkoztunk. Nem szépek, látszólag kényelmetlenek, inkább kínzóeszköznek tűnnek. Mondjuk valahol annak is használták. Egy amerikai sebész, Alfred M. Jones mindkét nem számára készített erényövet, hogy a betegek ne nyúljanak magukhoz.

A kiállításnak van egy fontosabb szerepe: megmutatja, hogy a múzeumban látható tárgyak eredettörténetét és így a történelmünket is folyamatosan kutatni kell, és újramesélni. A múzeumok miközben az erényöveket mutogatták, nem végezték el a minimális kutatásokat sem, így hitelesítettek egy részben általuk megteremtett tárgyat. Az erényöv jó példája annak, hogyan kezd munkába a nyelv, hogyan lesz egy szó előbb a kultúránk, a történetünk, majd tárgyiasítva a mindennapok része, és hogyan alakítja a társadalmi cselekvéseket.

( Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, 2010. július 23.-szeptember 26., 1013 Budapest I., Apród utca 1-3. Belépő: 500 Ft)