Jusztina
11 °C
22 °C

Tengeralattjáró-szerű űrállomás a hegyekben

2010.09.05. 20:23
Elgyalogoltunk Svájc 4000 méteres hegyei közé, hogy megnézzük, milyen épületekkel élhetjük túl a civilizáció pusztítását. Az ötemeletes, 120 ember számára kialakított Monte Rosa menedékház a természetből szerzi az energiát, nem szennyezi a környezetét és nagyon jól néz ki.

A svájci Alpok vad hegyei közé épített Monte Rosa menedékház legjellemzőbb tulajdonsága az extravagáns forma. A sziklaszirt szélén csillogó, négy emelet magas űrállomás kinézete azonban meglepő módon csak másodlagos fontosságú. Az épület szinte véletlenül alakult olyanná, mintha olasz dizájnerek több hetes, megfeszített kokainozás után találtak volna rá a megfelelő formára.

Ez a véletlen ugyanakkor reményt keltő, már ha a jövőt nem úgy képzeljük el, mint a Mad Maxben, kevesebb motorozgatással, de jóval több környezeti kárral. A civilizációtól távol, óriás gleccserek közé épült ház kialakításánál a legfőbb szempont az volt, hogy 90 százalékban önellátó legyen, a felhasznált energiának csak 10 százalékát kelljen kívülről biztosítani. A Monte Rosa ház ne szennyezze a környezetét, a lehető legkevesebb káros anyagot bocsássa ki. A több éves számolgatás után a tervezőasztalon végül nem valami lehangolóan unalmas forma rajzolódott ki, hanem ez a kristályforma, jelezve: a célszerűség utánozhatatlan esztétikával bír.

Bocsánat a pusztításért

A 2833 méteres magasságban, a Matterhorn és a Monte Rosa csúcsai közé épült ház egyébként bocsánatkérésnek is tekinthető. A nyolcvanas években itt járt hegymászók még emlékeznek, hogy a közelben található régi menedéket szintben közelíthették meg a gleccser túloldaláról. A globális felmelegedés miatt az óriási jégtömeg egy része közben elolvadt, és ma több száz métert kell ereszkedni, majd a túloldalon felmászni, hogy a házhoz érjünk.

A fenntartható fejlődés elméletét megvalósító épület ötlete egyébként nem az elcsigázott hegymászók fejében született meg. A svájci alpinista klub, a SAC programja volt, hogy felújítsa az Alpok régi menedékházait. A Monte Rosa Hut-projektbe beszállt a neves zürichi egyetem, az ETH, és ezzel az egyediség és innováció egy újabb szintje jelent meg a projektben.

A ház felújításával ugyanis nem neves építészeket bíztak meg, hanem egyetemi feladattá tették a projektet. A diákoknak a mi nemzeti pedellusunkat, Hoffman Rózsát megrémítő, és Svájc fejlődését nyilvánvalóan romba döntő módon nem vastag könyveket kellett bemagolniuk. Ehelyett feladatul kapták, hogy dolgozzák ki egy 90 százalékban önellátó menedékház modelljét. Olyan módon, hogy a végeredményt aztán meg is építik.

A négy szemeszterig zajló munkában különböző szakirányok hallgatói dolgoztak együtt. Időnként összevetették az eredményeket, és ha a input-output arány nem volt jó, tovább alakították a modellt. Egészen addig, amíg az Excel szumma rubrikájában ki nem jött a kívánt szám. A tervezőasztalon pedig ezzel párhuzamosan megjelent a futurisztikus kristályforma.

A Nap az apa

A Monte Rosa Hut valójában nem egy érdekes épület, amit fejlett technológiai vívmányokkal tömtek tele. A tervezés során ugyanis eltűnt a technológia és a konstrukció kettőssége. Ebben a menedékházban minden megoldás összefüggésben van a másikkal, és lehetetlen egyetlen elemet megváltoztatni úgy, hogy azzal ne nyúljunk bele a többibe. A ház déli oldalán például nem az alpesi tetők emlékére alakítottak ki nagy, lejtős felületet, hanem mert itt fért el annyi napelem, amennyi a ház elektromosáram-igényét biztosítja.

A csigavonalban körbefutó ablakok a nap járásának megfelelően emelkednek, hogy a lehető legtöbb fényt és meleget juttassanak az épületbe. Ugyanezt szolgálja a falak dőlésszöge is. Az ablakok mögött a lépcsőház spirálja húzódik, amely a meleg levegő áramlását biztosítja. A termelt árammal pedig ventillátorokat hajtanak meg, amelyek a levegőcserét szolgálják, olyan módon, hogy a kivezetett, elhasznált meleg levegővel előfűtik a beszívott hideget.

Az ötemeletes, 120 alpinista számára kialakított házat egyébként számítógépes rendszer irányítja, meghatározva, hogy a rendelkezésre álló energiára éppen hol van szükség. A rendszer összeköttetésben van az időjárás-előrejelzéssel, így azzal is kalkulálnak, hogy az elkövetkező időszakban vastag hófelhők gátolják majd az energia-előállítást, vagy bőven lesz besugárzás. De a hőtervezésbe beszámolják például azt is, hogy éppen hány hegymászó teste fűti az épületet.

Baktériumokkal a luxusért

Forradalmi, hogy a hegyi házban melegvizes fürdő is van, köszönhetően a napokollektoroknak. Bár a zuhany öt svájci frankért árult kuponnal működik, ez egy többnapos kemény és fagyos mászás után ingyenesnek tűnik. Különösen, hogy a világ többi menedékházában a legfényűzőbb szolgáltatás a hidegvizes csap és a priccsekhez adott pokróc.

A fürdés ráadásul nem terheli meg a vízsugárban relaxáló alpinista lelkiismeretét sem. A többi magashegyi házzal ellentétben itt a szennyvíz nem a természetbe távozik, hanem baktériumokkal és membrános szűrőkkel működő víztisztítórendszere segítségével többször is visszaforgatják. A gleccserből bevezetett víz megy a konyhába és a csapokba. Az elfolyó vizet a tisztítás után a vécék öblítésére használják. Az itt keletkező szennyvizet ismét tisztítják, a vizet visszavezetik a természetbe, a megmaradó, jelentéktelen mennyiségű szerves anyagot pedig időnként helikopterrel szállítják vissza a civilizációba. Egyelőre, mert a terv az, hogy ebből biogázt állítanak elő, amelyen főzhetünk.

Az épület egyébként nem csak a high tech-megoldásokat használja, hanem ugyanúgy épít a low techre és a mid techre. A szobáknak, amelyekben amúgy is csak este tartózkodnak a turisták, kis ablakai vannak, ezáltal csökkentve a hőleadást. A szigetelést pedig a megfelelő anyaghasználat mellett a hőhidak kiküszöbölésével oldották meg.

A jövőbe tekintő diákok az épület energiafelhasználásának egyenletébe nemcsak az aktuális energiaigényt számolták bele, hanem az építés költségét és annak szennyezőanyag-kibocsátását is. Mivel a terület lakott településektől távol fekszik, mindent helikopterrel kellett a helyszínre szállítani. Ezért döntöttek úgy, hogy kő helyett a jóval könnyebb fából építik a komplexumot. A szerkezetet számítógéppel tervezték, a civilizációban előre legyártották, és a helyszínen csak össze kellett szerelni.

A célszerűség aztán itt is esztétikumhoz vezetett. A kívülről űrhajóra, a folyosókon járva pedig tengeralattjáróra emlékeztető épület a szobákban a hagyományos, barátságos menedékházas hangulatot hozza.

Ahol Gyurcsány elbukott

Az igazi bravúr ilyen esetekben azonban nem a tervezés és nem is az építkezés. A projekt legnehezebb feladata az volt, hogy a rendhagyó megoldásokat elfogadja a megrendelő. Forradalmi ötleteket úgy tűnik, nem lehetetlen papírra vetni. A Monte Rosa Hut tervei európai harmadik helyezést értek el 2008-ban a környezettudatos épületek rangos világversenyén, a Holcim Awardson. Azon a versenyen, amelyet egy magyar terv nyert: Janesch Péter kormányzati negyede.

Janesch Péter koncepciója környezettudatos, energiatakarékos és esztétikus volt, egyetlen hibája akadt, hogy Magyarországon akarták megvalósítani. Így szükségszerűen belefulladt a szervezetlenség, kisstílűség és áskálódás mocsarába. A svájciaknak viszont sikerült, ami Gyurcsánynak nem: meggyőztek egy szuperkonzervatív szervezetet, az eddig csak kőházakat ismerő Svájci Alpin Klubot, akik kétkedve ugyan, de szabad kezet adtak a fiataloknak.

A lélegzetállító tájon vezető túránkon, amelyről videónk is készült, ha nem azon gondolkodtam, hogy melyik gleccserhasadékba csúszunk bele, akkor az járt a fejemben: vajon milyen heves reakciókat vált ki az épület a tradicionális házakhoz szokott hegymászókból? Negyvennyolc óra alatt azonban egyetlen embert sem találtunk, aki ne lelkesedett volna a progresszív épületért. Van jövő, legalábbis a svájciak számára.

Filmünk Erőss Zsoltról

A Monte Rosa Házhoz vezető túra résztvevője volt a Mount Everest első magyar megmászója, Erőss Zsolt is. Az alpinista, akinek egyik lábát télen amputálták, ezen a túrán próbálta ki a lábprotézisét, amellyel egy újabb 8000 méter feletti hegyet szeretne megmászni. Nézze meg videónkat, amely néhány nappal Erőss Zsolt expedíciója előtt készült.