Éppen olyan zseniálisak, mint a Pom Pom
Zártkörű születésnapi bulinak indult, de a nagy érdeklődés miatt szeptember 10-ig nyitva tart a Sajdik és társai kiállítás a kArton galériában. A Budapesti anziksz-képsorozat legalább olyan vicces, mint a Pom Pom-illusztrációk, ráadásul a sör mellé sztorizós tárlatvezetést is kaptunk.
Sajdik Ferenc augusztus 21-én volt nyolcvanéves. Barátai, többek között a Ludas Matyi-veterán Jelenszky László, a Népszabadság bizarr kentaurfiguráit szállító Tettamanti Béla és a nyolcvankilenc éves Kaján Tibor a kArton galériában köszöntötték fel néhány üveg borral és egy meglepetéskiállítással. A minitárlathoz mindegyik Koksz-tag (Kortárs Karikatúra és Szatíra Műhely) adott egy-két saját képet, de egyértelmű volt, hogy a fő falra Sajdik Ferenc munkáinak kell kerülniük. Mert a Budapesti anziksz sorozat legalább olyan zseniális, mint a Pom Pom-illusztrációk.
Gyerekkorom óta imádom Sajdik Ferenc városi életet bemutató képeit. A mester jellegzetes, kedvesen groteszk házait bámulva mindig el lehet veszni a részletekben: megkeresni a kötelező lenge ruhás nőt, a csatornából figyelő szemeket, és persze a rendőr gumibotját kolbásznak néző, torz kutyát. Ezek az utcai életképek már a Pom Pom-mesékben és a Bosszantom a családomat képregényben is viccesek voltak, de Sajdik a stílust a Ho-ho-horgász télen című mesesorozatban fejlesztette tökélyre, ahol a lúzer kényszerpecás kéményekbe meg a szembeszomszéd nyitott ablakába dobálta be a horgokat, csak hogy ne kelljen részt vennie a házimunkában.
A Budapesti anziksz képsorozatban ugyanez a színes és érdekes nagyvárosi miliő köszön vissza, csak most a háztetők, ereszcsatornák és gangok világa helyett a legismertebb fővárosi utcákat és tereket láthatjuk, a szokásos kusza betűs és humoros Sajdik-képaláírásokkal.
Ez például a kedvencem:
„A Körönd Budapest egyik legszebb tere. Sajnos a rajzolónak útban volt két autó, egy vastag fa, egy háttal álló szobor és egy kutya.”
„Feri 2001-ben kezdte el rajzolni a Budapesti anzikszot, azóta már negyven képnél jár – mesélte a Ludas Matyi-veterán karikaturista, Császár Tamás, a Koksz Műhely művészeti vezetője, miközben sörrel kínált. – Vácról egyébként még ennél is több, legalább száz nagyméretű festményt készített. Azokat a váci karikatúramúzeumban állították ki."
Kiderül, hogy a mester munkamódszere briliánsan egyszerű. Kimegy a helyszínre szétnézni, az utcán álldogálva elkezdi rajzolni a vázlatokat, otthon befejezi. Ha valami esetleg közben eszébe jut, újra leutazik a helyszínre. Nem megerőltető ez ennyi idősen?, kérdezem naivan, de a házigazda csak nevet: „Feri nyolcvanévesen sem az a totyogós öregúr. Jó anyagból gyúrt sváb kisember, aki legutóbb is csak azért húzta meg a hátát, mert segített a telekszomszédjának elcipelni egy százkilós vasöntvényt.”
Sajdik örökifjú, de ez a rajzaiból is kiderül, mert vigyorogva fedezem fel a kiállítási anyagában a kurvákat, mint visszatérő budapesti témát:
„Folyik a hírhedt VIII. kerület rekonstrukciója. Vajon a Mátyás tér hölgyei hogy fognak utána kinézni?”
És a párja:
„Régi nyilvánosház a Népszínház utcánál. A ház még áll, a hölgyek is megvannak. Lehet, hogy újra kinyitják?”
„Ez természetesen csak a humor. Sajdik Feri kifejezetten hűséges típus, a feleségét is nagyon fiatalon, még a polgári iskolában ismerte meg” – hűt le Császár Tamás, és tovább mesél Sajdikról. Olyan ő a karikatúrában utazó baráti köre számára, mint egy buddhista szerzetes, akit soha semmivel nem lehetett felidegesíteni. Még a kollégái is csak egyszer hallották káromkodni: a 68-as csehszlovákiai bevonuláskor.
Sajdik kirakott egy szamizdat tablót a cseh karikaturisták munkáiból a Ludas Matyi szerkesztőségében, amit a pártvonalról nyakukba ültetett főszerkesztő-helyettes, a Kádár-villába is bejáratos Földes György habzó szájjal üvöltve akart levetetni. Mire a Pom Pom-rajzfilmek atyja csöndesen mosolyogva annyit mondott: „Na elmész te a kurva anyádba.”
Sajdik Ferencre lehetetlen haragudni. A galériában kirakott üzenőfalon is árad felé a szeretet, minden látogató ide írja születésnapi jókívánságait, vagy arról beszél, hogy milyen sokat jelentett neki az évtizedeken átívelő Sajdik-életmű:
„Boldog születésnapot, és köszönöm a sok rajzot, figurát, életre szóló élményt kaptam. Azért jó lenne egy nagyobb kiállítás, pár száz rajzzal!”
„A Ludas Matyin nőttem fel! Egy Sajdik-hódoló."
„17 éves korom óta imádom a rajzait. Most 60 vagyok.”
„Hálás köszönet a varázslóemberkéért a sárga csíkos matekkönyvön! A rajz jó volt, sokkal jobban szerettük, mint a könyvet. 85-86-ban születettek.”
„Ha vége a kiállításnak, odaadjuk az üzenőfalat Ferinek, hogy otthon kitehesse valahová” – búcsúzik alkalmi idegenvezetőnk, Császár Tamás. Miközben én is felírok pár sort a falra, megakad a szemem az egyik mondaton: „Már alig várom a műcsarnoki kiállítását!” Tényleg nagyon jó lenne egy ilyen, ahol végre láthatnánk az összes Pom Pom-szereplőt a radírpóktól a lesből támadó ruhaszárító kötélig, meg a csatornalakó zöldszörnyikéket a kultikus angol tankönyvből, és persze a fura űrhajókat Az orrhajó űrnek indul szagolgatós borítójáról. A Sajdik-képeknek már most a Műcsarnokban lenne a helyük, nem kellene a kilencvenedik születésnapig halogatni a következő kiállítást.
(A kiállítás szeptember 10-ig a kArton Galériában, a budapesti Alkotmány u. 18. alatt tekinthető meg.)
Kommentek
2010.09.07 10:08:18peppermint
Isten éltesse sokáig!
2010.09.07 10:10:15ern0
Kb. 1995-ben volt Sajdik-kiállítás Győrben, valami önkormányzati cég vagy APEH vagy ilyesmi aulájában, meg az emeleten, a folyosón is voltak képek, közben az ajtókon járkáltak ki-be vastag szemüvegkeretes titkárnők izmos iratpaksamétákkal a hónuk alatt. Gondolom, kicsit zavarhatta őket, hogy sírva röhögünk a képeken, de hát azok a madarak... nem lehetett csendben kibírni.
2010.09.07 10:15:16ledo76
Az első fényképet valami "nagyon művész" készíthette, mert a címén kívül vajmi keveset lehet kivenni belőle. Nem tudom, miért nem lehetett szemből lefotózni, hamár a cikkben taglalják a tartalmát.
2010.09.07 10:27:04Hamlet
ledo76,
rákattintasz a képre, a galériában kiválasztod a Nagyobb méret opciót, és láss csodát, a Sajdik-stílusú Lehel tér szinte beteríti a képernyődet! ;)
2010.09.07 10:40:53Luighi
Én meg aszittem vmi 8 éves firkái :-)
Azért kár a[link] nem hazai :-(
2010.09.07 10:43:20crazyfish
Isten éltesse a Mestert!!!(Ludas Matyi fan vagyok)
Gyerekkoromban sokat röhögtünk a rajzokon,karikaturákon, a Pompom meséi is fantasztikusak voltak...köszönet érte!!örülök, hogy tudtunk egy korban élni. :))(amugy nagy Leho rajongó is vagyok)
2010.09.07 10:52:22fgabika77
Fantasztikus! Ott a helyem a kiállításon!
2010.09.07 11:03:04piezo
Sajdik érdemei elvitathatatlanok, az Indexéi kevésbé. Pl. már egy szülinapi cikk sem jöhet valami kurvás kopf nélkül. Ótvarság. Aztán Jelenszky kb. annyira Ludas-veterán, mint bárki más - ő ugyanis csak az MDF-es pszeudó-Ludasnak volt munkatársa. Akkor már "talán" inkább Kaján, aki ott volt a 1945-ös lapalapításnál. De hát ezek olyan dolgok, amikről egy "újságíró" nem tudhat.
2010.09.07 11:12:13Hamlet
piezo,
természetesen Kaján Tibor is meg lett említve a cikkben, talán el kellene olvasni kommentelés előtt:
"Barátai, többek között a Ludas Matyi-veterán Jelenszky László, a Népszabadság bizarr kentaurfiguráit szállító Tettamanti Béla _és a nyolcvankilenc éves Kaján Tibor_"
2010.09.07 12:08:09lütty
Észre vettétek, hogy még egy Sajdikkal kapcsolatos téma -főleg születésnap-is csak arra terep, hogy a kommentelés veszekedés legyen?
Sajnos.
2010.09.07 12:43:14négykarika
imádom a rajzait
2010.09.07 14:00:36pefe
Gyermekeimnek szinte minden este PomPom meséit olvasom. Szeretném megköszönni Sajdik Ferencnek és Csukás Istvánnak, hogy ezt megtehetem.
Tényleg nagyon köszönöm!!!
2010.09.07 14:14:35mikrovp
Sajdik rajzai sokunk életének meghatározó részei lettek úgy, hogy mi nem is tudtunk róla. Igazi agyba-beszívódós vizuális élmények. Nagy arc, Isten éltesse!
2010.09.07 14:30:52AntiChrist™
Ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy:
Isten éltesse sokáig Sajdik Ferencet!!!
Jó egészséget, és még sok kitűnő rajzot kívánok neki!!
2010.09.07 14:34:11Ludas Matyi újság
aludasmatyi.blog.hu oldalon is lehet időnként Sajdik rajzot látni.
2010.09.07 15:44:09lacekos
Nagyon sok egészséget, és még sok rajzot Kívánok!
De amit eddig nem említett senki, azok a zseniális MADARAK, melyek mindig szerepeltek valahol.
2010.09.07 15:52:38stalker68
Drága jó piezo mester, Jelenszky Laci barátom (kollégám) már a 70-es, 80-as években is rendszeresen publikált a régi Ludasban - igaz nem "státuszban", csak állandó külsősként. De akkoriban sokan rendszeresen külsőztek, vagy szerződéssel dolgoztak a lapnál olyanok, akiket az olvasók főmunkatársnak véltek, pl. Szűr-Szabó József, vagy Schwott Lajos. Az újságíró nem tévedett, a "Jelen" is ún. ősludasosnak számít... Hali: stalker
2010.09.07 21:03:52sunshine bobby
Muszáj volt kurvázni egyet a leadben egy kiváló 80 éves művészről szóló cikkben, te lelkiszegény?
Sajdik a király.
2010.09.07 21:29:12pepita ofélia
Pom-Pom 4 President!
Isten éltesse a rajzolóját sokáig!!!
2010.09.08 09:24:49A Nikk
Kossuth-díjat Sajdiknak! Sok boldogságot, erőt, egészséget a 80 mesternek!
2010.09.08 09:25:34A Nikk
kimaradt, hogy 80 éves :)
2010.09.08 10:00:49Barbidu
Elolvadok... Nagyfiammal közösen néztük meg a kiállítást, tényleg nagyon élvezetes volt. A végén írtunk az üzenőfalra is. A harmadik képen a "Boldog születésnapot!" felirat tőlünk származik!
Így még nagyobb az élmény. Köszönöm!
2010.09.14 20:09:47cuprum
Sajdik Ferenc emberileg is éppen olyan kiváló,mint rajzai.Igazolást nyert:a kettő egymástól elválaszthatatlan!Isten éltesse,sok alkotó évet kívánok midannyiunk örömére!
2010.09.16 14:26:04annavi
Aki egy kicsit is ismeri Sajdik Ferencet, az tudja, hogy soha nem használtt ilyen "k..." szavakat.
Egyébként nagyon boldog születésnapot, sok köszönettel az örömteli percekért!!!!!!!
............ és tényleg miért is várat magára az a Kossuth díj????????????