Ági és Fiúk: én mindig csak Pest

2001.01.22. 23:56
Budapest éjszakai utcáin baktatva fel-felötlik az emberben, hogy hová is lett a 80-as években virágzó underground, hol vannak azok a kemény, lázadásukban őszinte, megnyilvánulásukban lendületes zenei- és egyéb művészeti megnyilvánulások, melyek oly sok erőt, jóérzést, gyógyszerként működő párhuzamos valóságot képviseltek a Szürkeség világához képest - bizonyítva a Másmilyenség színes országának lehetőségét a föld alatt. Tilos az Á, Hangár, Zanzibár, Hold, FMK - még folytathatnánk az egykori klubok sorolását -, már mind a múlté.
Mégis, ha manapság - az FMK előtt hiába várokzván - elindulunk az Andrássyn lefelé, a balettintézet gyomrában még mindig találunk valamit ebbőla világból. Megtaláljuk Bárdos Deák Ágit, a legendás Kontroll csoport egykori énekesnőjét mint önkéntes pincérnőt, tudattörténészt, metakommunikátort, énekesnőt, szervezőt, provokátort és igazságszolgáltatót, megértő embert és bulivezért.

Ági valóságával, jövőbe mutató élő múltjával tölti be az intézményt. Mégpedig akkor, amikor a ma művészeivel, szereplőivel beszélget, s ugyanolyan őszinteséggel oszt ki vagy méltat, mint ahogyan énekel, vagy éppen akkor, amikor ugyanitt fellép, szervez, táncol, örül vagy szomorkodik. A Tütüben találta meg azt a helyet, amelyet magának anno megálmodott: ,,én mindig csak Pestről álmodom, énnekem csak Pest a Párizsom, és az sem okozhat nagy zavart, hogy kéklő Dunánk nem Szajna part" - énekelte azokon a 86-ból datálódó felvételeken, amelyek nemrég jelentek meg CD-n.

A lemez kuriózum, a rajta játszó csapat viszont egyszerűen történelem: a most is az Ági és Fiúkban doboló, ex-Bizottság-tag Kreutz László mellett az Európa Kiadó és Csókolom markáns egyénisége, Spenót mellett a ma is hiperaktív, az Európa Kiadótól a Balatonig és a Vidámparkig játszó Dönci és a Sexepil-es Kocsis Tamás gitároznak, Gáspár Péter basszusgitározik valamint a Kontroll Csoport kiváló szaxofonkara, Hajnóczy Árpád és Újvári János fújnak.

A lemezen Bárdos Deák Ági 1986-os zenekarának a legutolsó kiadatlan underground-archív anyagok közé tartozó egykori felvételei, legendás és harmatfriss mai dalok sorakoznak: Gyárak (szép gyárak), Deja vu, Hollywood funky, Vár rám (Krimi), Ugorjak (vagy ne ugorjak) és másik négy. A borítón egy 1983-as Kontroll koncertfotó látható: Ági, szinte félmeztelenül egy fekete tüllben. Vörös rúzs, korom és éjszaka, lüktetés, mámor, őrület és pontos, precíz, lendületes számok.

A régi felvételeket Ági meghagyta olyanoknak, amilyenek voltak. Nem kozmetikázta át új stúdiótechnikákkal, nem turbósította fel mega-basszusokkal, sztereó-effektusokkal, ilyen-olyan dolby lakkokkal, hogy slágeresebbekké váljanak a nóták. Nem, nem a Sláger rádió a cél, sőt. A felvételek megőrizték a hangulat, az élmény, a kor és a generáció tisztaságát és hitelességét, s megmaradtak az archívum-jellegnél. Nem akarnak a fiókból ki- vagy elkerülni számukra idegen helyre, techno-top-listákra, a bevásárló-központok akciós kosaraiba, a töltőállomások mosolygó polcaira. De ott, az otthon polcain, konyhák lejátszóin, belvárosi lakások és műtermek fiókjaiban nagyonis ott a helyük. Sokáig.

Marad tehát Ági a helyén, változatlan lendülettel egy már más világban, ahová még mindig be tudja lopni a 80-as évek hangulatát, szellemét - mindezt a legnagyobb közvetlenséggel és természetességgel sokak számára, akiknek ez igencsak hiányzik, s gyógyírként hat.

Bárdos Deák Ági néhány remek szövege a lemezről

én mindig csak Pest

én mindig csak Pest
ről álmodom
énnekem csak Pest
a Párizsom
és az sem okozhat nagy zavart
hogy kéklő Dunánk nem Szajna
part
miért is lenne az
a gran' bulvár', a plasz pigál
a Szajna part, nem én rám vár
hogy menjek el oda
miért menjek el oda
valami ide húz
ide haza

dejavue

eyszer megérkezünk valahová
egy ismerős város, á-á talán
egyszer belépünk valahová
egy ismerős szoba, á-á talán
egyszer lefekszünk valahová
egy ismerős ágy, á-á talán
ezer lefekszünk valakivel
egy ismerős test, á-á talán
egyszer kilépünk valahová
egyszer kiugrunk valahová
egy ismerős utca, á-á talán

dejavue, dejavue, dejavue, dejavue

elvesztettem a telefonszámom, elveszett az identitásom á, dejavue, á-á-á dejavue

ugorjak

ó-ó-ó-ó
el menni innen volna jó
sehova nem akarok ma
senkivel nem akarok ma
toronyban állok és nézek szerte szét
alattam Pest és a Duna de szép
ugorjak vagy ne ugorjak á-á
ugorjak vagy ne ugorjak á-á
sehol senki, aki tanácsot adna
éjszaka van, nem jár erre senki ma
nem értem mit mond és mért néz
rám ilyen kedvesen
nem értem mért mondja örökké azt, hogy kedvesem
a szeme szine szép
de nekem ez nem elég
a haja bársonyos bőre szép mit mondjak erről még
a keze kedves és erős
de minek beszéljek erről, hogy ha
forog a magnó forog a szalag, amikor
vége, vége az életemnek is
ó Istenem, ilyen az élet, ó Istenem, nem igaz
fekete fehér film a vásznon
fekete fehér és várom, hogy elszakad ó Istenem...

minek a cipő és minek a ruha
minek a kávé és minek nekem a tea
forog köröttem az egész világ
forogjak velük, vagy inkább álljak tovább
ó Istenem, ilyen az élet, ó Istenem nem igaz
forog a kávé és forog a tea
forog a cipő és forog rajtam a ruha
forog köröttem az egész világ
forogjak velük, vagy inkább álljak tovább
ó Istenem, ilyen az élet, ó Istenem nem igaz

gyárak

gyárak, szép gyárak, gyárak és gyárfalak
gyárak, szép gyárak, gyárak valamit gyártanak
nincs az a ha-ha-ha-ha-hatalom, amelyik átláthatna a falakon
nincs az a ha-ha-ha-ha-hatalom, amelyik átléphetne a falakon
kémények, kémények
kémények, kőkemény kémények, kőkemény
kőkemény kémények, kőkemény kémények kőkemény