Dugások és verések

Megdugták, megverték, majd újra és újra, de szerette a tetteseket, a férfiakat: ennek a miértjét a legnehezebb megmagyarázni. A szerzőnek sem sikerült, pedig a könyv igazi tétje az volt, hogy képes-e megmutatni saját történetén keresztül, a rideg, baszásoktól és verésektől terhelt világban azt, ami miatt újra belesodródik hasonló szituációkba.

Szippantóskocsi-effektus

Albert Györgyi könyvet írt a férfiakról, de kik számára a férfiak? Akik megdugják, megalázzák, kisajátítják, megtépik, megdugják a nőt. Néha szeretik. Ezért hatalmas hazugság az előszóban olvasható megjegyzés: "Ez az új könyv a párkapcsolataim története, de nem Albert Györgyi szennyesének kiteregetése. Sokkal inkább egy 43 éves nő élete, s életének tapasztalatai".

Ha ez igaz lenne, akkor más hangsúlyokat kaptak volna a történetekben szereplő férfiak, akik közül nem kímél senkit.

Mert annak ellenére azonosíthatóak a férfiak, hogy "a szereplők neve egytől egyik megváltoztatott, fiktív". Hát, lássuk: Gábor, a Katona József Színház tagja (Máté Gábor), akinek az első feleségét, a tévésztárt mindenki ismeri (Jakupcsek Gabriella), a fiatal színészből lett médiasztár a bulvárban ismerte el a kapcsolatot (Stohl András) és azt is ki lehet találni, ki lehet az a magas, hosszú hajú politikus, akiből később miniszter lett (Deutsch Tamás), különösen, hogy nincs szó nagy leleplezésekről, kiteregetésről, ezek a nevek mind megjárták már a maguk körét a bulvárban.

Hiába jegyzi meg, hogy ügyvédekkel nézette át a szöveget, ettől függetlenül visszataszító technika ez. Bár valószínűleg kellett a magyar média- és celebvilágból valaki, aki felpumpálja a szart, mint egy jól teljesítő szippantóskocsi.

Hardcore

Témáját tekintve mintha a Bridget Jones naplóját kereszteznénk Catherine Millet szexuális életével és rengeteg idézettel (Arisztotelész, Jung), amik fájó intellektuális kamikazeakciók.

A nem túl izgalmas nyelvezet egy negyvenes nő érzelmi és szexuális életéről tudósít, egy-egy bekezdés erejéig eltalálva a hangot. A következő részlet B.E. Ellis Amerikai Psychójába is beférne: "- Szétcincállak, te büdös kurva! - üvöltötte, és féktelen, valószínűtlen erővel hatolt belém egyre mélyebbre, nekem pedig a rémülettől és a megaláztatástól forogni kezdett a gyomrom. Előredőltem, és megrázkódtam. Sugárban hánytam, fehér habos váladék fröccsent a karomra. Ez még inkább felizgathatta, mert remegve-hörögve (el)élvezte az egészet. Majd kifújta magát, felegyenesedett, és szuszogva megigazította az öltözékét".

Albert Györgyi mesélni akar, nem érdekli a stílus, a nyelv lecsupaszított eszköze a szerzőnek: elbeszélni és igazolni akarja saját kilátástalanná vált életét. Egy óvodai kapcsolatban is képes megmutatni, milyenek a fiúk. Ugyanezt megteszi 7 évesen, a gimnáziumban, Indiában, Nigériában, Magyarországon, autóban, rádióban, szállodában, telefonfülkében, mindenhol, ahol van gravitáció.

Ez lehetett volna egy nagyon fontos könyv, ami nem elég, hogy sokakhoz eljut (ezt garantálja a bulvárkampány), de végre képes beszélni a családon belüli erőszakról, a házasságról, a szexről. A Miért pont ők? érzékletesen írja le Albert Györgyi kizsarolt abortusza történetét, az állandó veréseket, kikényszerített aktusokat. Csak a szerző mindvégig magára koncentrált, akármennyire is próbálta elhitetni, hogy ez egy általános tapasztalat, nem volt képes megvilágítani a kapcsolatok működési mechanizmusait, csak a végeredményt, a csalódásokat, a szexet és a veréseket. Persze mondhatjuk azt is, néhány férfit be lehet áldozni azért, hogy végre normális közbeszéd alakuljon ki ezekről az elhanyagolt témákról.