Miklós
-7 °C
2 °C

Kortárs művészeti plaza a MEO-ban

2003.11.29. 13:55
Kortárs műalkotást venne? Vasárnap estig három emeletnyi galéria kínálatából szemezgethet a MEO Art Fair 2003 kiállításán és vásárán.
"A hölgy mintha készenléti állapotban lenne" - kezdi felfedezni a bejárat mellett egy ötven körüli nő Nagy Kriszta képét, melyen egy Árpa Attilához hasonlatos figura jelzésszerűen hátulról közösül Nagy Kriszta képi megtestesülésével.

Tekintse meg képeinket!
"Maga a művésznő, és a kép..." - kezdene válaszolni a galéria standján üldögélő lány. De a hölgy, aki hozzánk hasonlóan befektetési célzattal érkezhetett "minden idők legjelentősebb" kortárs művészeti kiállítására és vásárára, tovább bogozza a képet, mely szemtanúk szerint formai megjegyzéseken túl semmilyen hatást nem váltott ki a csütörtöki megnyitó művészközönségéből.

"'A nő egyetlen esélye, a hím szerelmének játékszere'. Micsoda középkori felfogás, ma már üzletasszonyok is vannak" - méltatlankodik a műgyűjtő, és folytatja a három emeletnyi galéria feltérképezését.

Mi inkább biztosra mentünk

Gondolatkísérletünk során nagyjából 26 millió forintot költöttünk, abból is 25-öt a nem annyira kortárs Gulácsy Lajos Cogito ergo sum című képére, melyet a Blitz Galéria standján láttunk.

Konzervatív befektetési elveink ellenére íróasztalunk fölé simán megvettük Király András Béka békatalppal című munkáját, melyen egy rajzfilmbéka éppen egy piros uszonyt vesz fel a folyó fölött egy ágon üldögélve, és nem sajnáltuk a negyedmilliót Rui Calcada Bastos Love Map című printjére sem, melyen az Index több dolgozójának régi álma kap művészi megjelenési formát: a lisszaboni kikötőt és a Margitszigetet - a térkép alapján becsülve - félórás menetrendszerű hajóút köti össze.

Milyenek lehetnek Horváth Béla közömbösségi görbéi?

A Kis Varsó standján még jobban elemelkedhettünk a valóságtól. Ha már mindenképpen birtokolni akarnánk valamit, megvásárolhatnánk az ötletet, vagy ahogy a művészek mondják, a "tiszta formát" is.

Az üres bevásárlóközpont-raktárra emlékezetető minimalista stand közepén egy fehér posztamens árválkodik, rajta egyetlen tárgy, a Jó föld című, "színaranyból" készült búzakalász, mely Razziát, akin addigra teljesen érthetően eluralkodott a kortárs művészeti plaza-szituáció, a nemes anyag ellenére egy virgácsgyári selejtre emlékeztette.

A független létet és kereskedelmi forgalmazást érdemlő koncept szerint az alkotás anyaga Horváth Béla műgyűjtő, formája pedig a két alkotó, Gálik András és Havas Bálint tulajdonában van. Még nem döntöttünk befektetési stratégiánkról. Az is lehet, hogy megkörnyékezzük a mecénás-műgyűjtőt. Ha csak az anyag az övé, mi akadályozná meg, hogy aktuális aranyárfolyamon eladja nekünk tulajdonjogát, vagy ha nem bízik a pénz értékállóságában, adhatunk neki ugyanakkora darab ugyanilyen tisztaságú aranyat is.

A végén jött a katarzis

Be kell vallanunk, a rövid mustra végére megingott bennünk ennek az egész befektetősdinek az értelme.

Klikk a képre!
"Minek megtakarítani? Itt van ez a szegény malacperselyszerűség, de végül a hátába vágták a fejszét, és most aztán megérdemelten gondolkodhat, hogy miért" - gyötrődtünk Nagy György Kálmán szobra előtt a "művészet súlyosan károsítja az egészséget" üzletfilozófiát követő Trafik Galéria standján.

A művészettől azonban az egészségügyi kockázatok ellenére sem ment el a kedvünk. Kortárs műgyűjtőnél sokkal jobb lehet kortárs művésznek lenni, vontuk le az esztétikai élmény gyakorlati következményeit, és távozás előtt fel is állítottunk kis standunkat a harmadik emeleten.

Mivel alig lézengtek a gyűjtők az épületben, teljesen észrevétlenül kivitelezhettük a "Műalkotás mögé deszkázott teremőr hagyatéka" című installációnkat, mely rögtönzött prospektusunk szerint "egyszerre utal az emberi létezés alapvető tragikumára és a fémvázas műanyag székek boldogtalan önazonosságára".