Aladár, Álmos
-1 °C
9 °C

Mariahilferstrasse és egyéb sötét emlékek

2004.08.30. 14:30
Ha tudni akarja, mit érezhetett a valutakerete miatt Bécsbe rángatott nagymama, látogassa meg a lila ketchuppal, ehető füzettel és Yonderboijal hirdetett kiállítást. De még az értelmetlen jópofaságokat kedvelő juppik is jobban járnak, ha inkább elmennek egy szupermarketbe. Kiállítás a megvezetett érdeklődőhöz.
Volt a közelmúltban egy szomorú időszak, amikor a gyerekek kólás- és sörösdobozokat gyűjtöttek, hogy aztán piramis alakban tornyozzák fel a szekrény tetején. Állítólag a Hősök terére kellett kimenni, és a "bitte ejn bír oder kóla" mondattal operálni a német turistabuszok környékén. (Alternatív módszer: a Nyugati pályáudvar külső vágányain veszteglő nemzetközi expresszek szeméttartóiból kitúrni a Hangapilseket és menekülni a vasutasok elől - a szerk.) Aztán, amikor Nickelsdorf határában feltűntek az első, Gorenjével megrakott Wartburgok, hirtelen meggyengült a magas csereértékű Gold Fassl-doboz pozíciója, de ez végül nem tűnt fel senkinek, mert mindenkit kárpótoltak a Mariahilferstrassén vásárolható Milkák, sőt, maga a Mariahilferstrasse.

#alt# A magyar családok lassan vonultak a kirakatok előtt, és áhitattal nézték az Adidast, a Technicset, a Black and Deckert, mint valami múzeumban.

Lift nélkül soha

A Trend expo nevű kiállítás minden bizonnyal ezt a gyászos kort akarta megidézni, vontam le a következtetést, miután a helyszínen megdőlt a meghívó alapján felállított teóriám. A sárga-fekete, csillogó boríték juppik számára kitalált dizájnkiállításra utalt: a zipzárral felszerelt tasakban hemzsegtek a kreatív brigád által kiizzadott jópofaságok. A képeken teljesen értelmetlen, de eredetinek tűnő tárgyak: lila ketchup, bugyit mintázó zacskóba csomagolt rágó és a "jövő szőrtelenítője". Az egész ráadásul tetszetős és teljesen funkciótlan piramissá volt hajtogatható.

#alt# A hangzatos Tudat. Megnyitó. Est. szlogen alatt pedig kiderült, hogy idén egyedül a megnyitón hallható élőben Yonderboi zenéje. Ami valóban kellemes, ha az ember hosszú utat tesz meg a liftben, egy felhőkarcoló legfelső emeletén, dizájnbútorokkal berendezett étterembe tartva. Mivel azonban az eseményt nem liftben, hanem a Közlekedési Múzeumban tartották, ahol semmi nem indokolta, hogy Yonderboit hallgassak, a megnyitó másnapján látogattam meg a kiállítást.

Lila ételek

Drága és giccses tárgyak helyett megdöbbenéssel szembesültem egy hagyományos szupermarket árucikkeivel. Igaz, a márkáknak csak a fele volt ismert itthonról, így a kiállítás olyannak tűnt, mintha egy amerikai áruház kínálatából lógattak volna fel néhány terméket.

Látható volt zabpehely, ablaktisztító, csokoládé és filctoll. Amik alatt ráadásul rövid, humorosnak szánt ismertető szövegek mutatták be a tárgyat.

Egy ideig kerestem az egész értelmét, levontam például azt a következtetést, hogy a csomagolás tervezői szerint a nők leginkább olyan árukat vásárolnak, amikre hajladozó, vékony emberalakokat nyomtattak. Továbbá, hogy a dizájnerek úgy emlékeznek, gyermekkorukat a pszichedélia iránti olthatatlan érdeklődés határozta meg, ezért a fiatal korosztályt kék és rózsaszín margarinnal, lila ketchuppal, elfolyó körvonalakkal ábrázolt rajzfilmhősökkel és méregzöld, ehető jegyzetfüzettel igyekeztek megfogni.

#alt# A leghalványabb érdeklődésre számot tartó, furcsa tárgyak azonban csak töredékét képezték az anyagnak, így végül a látogatók arcáról próbáltam leolvasni, hogy mit is jelent ez az egész. A gyér közönség azonban olyan unottan nézte az árucikkeket, mint 89-ben a nagymama, akit a valutakerete miatt cipeltek el faluról a Shopping City Südbe. A termékek dús dizájnjuk ellenére is szürkén lógtak a krómozott ruhafogasokról, és minden lehangoló volt, mint abban az időben, amikor azt hittük, egy dobozos sör többet jelent önmagánál.

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!

Tavaszi hosszú hétvégék

Töltse az ünnepeket külföldön, London, Párizs, Róma városnézés, olasz hajóút, síelés Ausztriában.