Judit
3 °C
6 °C

Új Atlantisz felé

2000.09.12. 14:54
A történelem előtti kultúra elsüllyedt metropoliszának szellemi üzenetét feszegette központi művében századunk egyik legnagyobb magyar építésze, Maróti Géza. A fénysugarasan terjeszkedő Atlantisz építészeti arányainak tökélyében máig érvényes és követendő értékeket vélt felfedezni és megalkotta saját Atlantisz-látomásának tervrajzát, melyet 1937-ben befejezett Mi vagyunk Atlantisz című hétszáz oldalas kéziratában hozott nyilvánosságra.
Előbb bökünk rá az anyagokra, mintsem tudnánk, kik ők
Atlantisz kettős metaforája, vagyis az égi és földi harmónia mára szinte elérhetetlen ideálja lett az emberi léptékről mindinkább megfeledkező korszerű építészetnek. Hiszen a felgyorsult élet, a rossz értelemben vett "gyors" fejlődés a rögtönzések buktatóin még úgy-ahogy átmentette a javarészt iparággá züllött műfajt, ám egyre nyilvánvalóbb, hogy az egyre sérültebb természet gondjaival egyetemben a mind nehezebben funkcionáló nagyvárosok problematikája a jelenkor egyik legégetőbb gondjainak egyike. Azon egyszerű oknál fogva, hogy egyre inkább figyelmen kívül hagyjuk a várost egykor kialakító természetes összefüggéseket, az ősi emberi léptékeket. Azokat, melyeket Maróti Atlantisz erényeiben talált meg.

Maróti érdemeit eleveníti fel az idei velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé magyar pavilonja, amely tudvalevőleg a nevezett építész alkotása. A kiállítást koncipiáló szakértői csapat olyan terveket, elképzeléseket vonultat fel, melyekben a jelenkor építészeti betegségeire keresnek gyógyírt. A módszert, amelyre Budapest nem egy kerületében - így például a Ferencvárosban és a Józsefvárosban - már van példa, általában rehabilitációnak, újraépítésnek nevezik. Ennek a szellemében kapja meg új, emberibb arculatát a Ráday utca, s a közeljövőben ennek értelmében nyeri el kulturáltabb és hangulatosabb képét - a Tompa utcai rehabilitáció egyenes folytatásaként - a ferencvárosi Balázs Béla utca és környéke.

A környezetgyógyító akciókra sajnos nem csak a nagyvárosokban van szükség. A velencei magyar kiállítás anyagának tanúsága szerint a kisebb településeken már számos feltámasztási terv megvalósult, főleg annak az építészeti irányzatnak a szellemében, melyet Makovecz Imre és munkatársai, követői képviselnek. Ilyen szellemben épült fel az ópusztaszeri Erdők Múzeuma és Temploma, a dunaújvárosi, sopronnémeti és balatonboglári evangélikus templom, valamint számos faluház. A természetes építőanyagokhoz - főleg a fához - visszatérő irányzat a következőket hangsúlyozza: "Előbb teszünk le egy épületet, mintsem a helyet megtalálnánk. Előbb formálunk tereket, mintsem tudnánk, mik azok. Előbb bökünk rá az anyagokra, mintsem tudnánk, kik ők. Előbb találjuk ki a házat, mint megismernénk azt, akinek épül".

A kultúra bölcsőjeként tisztelt néhai Atlantisz építészeti tökélye tekinthető a mai magyar gyógyító építészet legfőbb szellemi támaszának. Maróti Géza arany nekropolisza mintegy megcsillanni látszik Pannónia emberlakta közösségeiben.