Bella István 1940. augusztus 7-én született Székesfehérváron. Az ELTE magyar-könyvtár szakán szerzett diplomát 1964-ben, majd népművelőként és könyvtárosként dolgozott. Első kötete Szaggatott világ címmel jelent meg 1966-ban, ezt több-kevesebb rendszerességgel követték verses munkái és műfordításai. Összegyűjtött művei 1999-ben jelentek meg Tudsz e még világul? címmel. Kétszer kapott József Attila-díjat (1970, 1986), 2001 óta pedig a legmagasabb magyar irodalmi elismerést, a Kossuth-díjat is magáénak tudhatta. A Magyar Digitális Irodalmi Akadémia 2002-ben választotta tagjai közé.
"A gyerekeknek Áni Máni apukája, a fiataloknak Szeretkezéseink elmesélője, a Verskarácsony angyala, a közönségnek a költőember, a Kaleidoszkóp VersFesztivál fővédnöke, fiatal kortársak mentora. Élő legenda volt, élő költő marad halála után. Nem szűnhet meg, mert aki ismerte a verseit, az ismerte őt, és költészetével magába szívta az embert. Tettre késztetett, az olvasóból versmondót tudott avanzsálni, mert érthető, tiszta, emberközeli írásai egyenként szóltak mindenkihez" - áll a Magyar Versmondók Egyesületének közleményében.
A Versrádió honlapján április 21-től meghallgatható a Bella Istvánnal készített utolsó interjú, a Versmondók nekrológja az alábbi oldalon olvasható. Történeteiket, élményeiket a Versmondó Fórum erre az alkalomra nyitott topicjában mesélhetik el a verskedvelők.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
