Az ifjú Bond Harry Potter ellen

Múlt héten itthon is megjelent a hatodik Harry Potter-kötet, úgyhogy itt az ideje, hogy foglalkozzunk a kihívóval is, ami meglehetősen erős hátszéllel vetette magát tavaly tavasszal a küzdelembe, a most második köteténél tartó sorozat ugyanis nem mással, mint a 007-es ügynök etoni diákéveivel foglalkozik. Úgy tűnik, a közönség jól fogadja a dolgot: az első regény, a magyarul nemrég megjelent Ezüstuszony kezdeti eladásai még az első Harry Potter mutatóit is túlszárnyalták, a második kötet pedig Nagy-Britanniában szinte azonnal az ifjúsági lista csúcsára ugrott.

Az ötrészesre tervezett sorozat megírására Ian Fleming, az eredeti Bond-történetek szerzőjének örökösei Charlie Higsont kérték fel, aki korábban leginkább mint a BBC Fast Show című humoros sorozatának egyik írója és szereplője volt ismert. Az eredeti tervek szerint mindegyik folytatást más-más szerző írta volna, de végül úgy alakult, hogy Higsonra bízták mind az ötöt.

Szerencsétlen próbálkozások

A Bond-rajongók előre megjósolható módon nem fogadták túlzott lelkesedéssel az ötletet, különösen hogy korábban már volt két szerencsétlen próbálkozás a szuperügynök gyermekéveinek feldolgozására. A hatvanas években a Bond-könyvek kiadója próbálkozott egy ifjúsági sorozattal, de ebben mindössze egyetlen kötet jelent meg, a kilencvenes évek elején pedig futott egy nem túl sikeres tévésorozat Bond unokaöccsének kalandjaival.

Higson a maga részéről csak annyit közölt, hogy maximálisan ragaszkodni fog a Fleming által felvázolt háttértörténethez. Sok mindenhez mondjuk nem kellett neki ragaszkodnia, Fleming ugyanis pár utaláson kívül nem sokat foglalkozott a gyermek Bond viszontagságaival. Higson tulajdonképpen csak egyetlen lényeges életrajzi részletet fejt ki: Bond még gyermekkorában, egy hegymászóbalestben elveszti a szüleit, ami nyilván hozzájárul későbbi sajátos lelki alkatához is, de az író jó érzékkel ezt a vonalat nem erőlteti, leginkább csak ismerteti a tényt, a következtetéseket az olvasóra bízza.

Bond különben már diákkorában is talpraesett gyerek volt, aki hamar megtanulta, hogy saját magán kívül nem nagyon számíthat senkire. Természetesen Harry Potterhez hasonlóan az ifjú Bondnak is van megkülönböztető jegye, csak neki nem forradás van a homlokán, hanem az egyik rakoncátlan hajtincse lóg folyton a jobb szeme fölé, az ilyesmi nyilván fontos a merchandise miatt. Alighogy felbukkan a könyvben, egy oldallal később már hangzik a híres bemutatkozás: "Bond. James Bond." Helyben vagyunk. Azért a felügyelő tanár itt még rápirít a későbbi 007-esre ("James Bond, uram.), de mi azért tudjuk, hogy nem tenné, ha tisztában lenne vele, hogy húsz év múlva ezért úgy rúgná szét a seggét őfelsége titkosügynöke, hogy azt egy életre megjegyezné.

Komcsik és nácik

Bond nagynénje antropológus, nagybátyja egykori kém, szóval innen érdeklődés, sőt az Aston Martinok iránti vonzalom is a nagybácsinak köszönhető. Az Ezüstuszonyban Bond egy őrült amerikai milliomossal, és az általa pénzelt náci tudóssal keveredik összetűzésbe, miközben egy eltűnt fiú után nyomoz a vidéki Skóciában. A tudós annyira náci, hogy Hitler Mein Kampfját idézi, az amerikai meg annyira amerikai, hogy otromba, nagynövésű és büdös. Vannak a történetben még mutáns angolnák és egyebek, de mindent nem mesélünk el előre.

A Mein Kampfon túl némi óvatos korrajzot is próbál csempészni a harmincas években játszódó könyvbe az író, "Úgy beszél, mint valami kommunista" - róják meg például a fiút, amikor egy verseny sportszerűtlenségét szóba hozza, de ilyesmikkel nagyjából ki is fújt, érthető módon vigyázni kell, nehogy elriasszák a potenciális vásárlókat azzal, hogy a könyv gyanúsan hasonlít egy történelmi regényhez. Minden Bond-történet sava-borsa, azaz az aktuális csaj egyelőre csak ártatlanul ki-be lovagol a történetben, de ez a pubertás előrehaladtával remélhetőleg változik majd.

A sztori egyébként sokkal durvább, mint a Potter-sztorik, például többen meghalnak, és a tüdőrákos nagybácsi állapota is meglehetős naturalizmussal van ábrázolva, de ez se rosszabb, mint ártatlan telepeseket megskalpoló indiánokról olvasni, úgyhogy Higson ebben is visszatér az ifjúsági irodalom legszebb hagyományaihoz. A második rész műkincstolvajokkal és embercsempészettel foglalkozik, a harmadik kötetben pedig orosz kémek próbálkoznak majd egy őskomputer megépítésével, már alig várjuk.