Lukács
7 °C
22 °C

Hiller politikai reprezentációra használta Botticellit, állítja a szakértő

2007.06.12. 09:54
A fireznezi reneszánsz konferencia közönsége hűvösen fogadta Hiller bejelentését az új Botticelliről. A miniszter szerint az a lényeg, hogy az országra irányul a figyelem.

Több szakember is kétségbe vonta, hogy Sandro Botticelli ifjúkori falfestményét találták meg az esztergomi királyi palotában - írta keddi számában a Magyar Hírlap.

Egy nappal azelőtt, hogy Hiller István kulturális miniszter a Római Magyar Akadémián bejelentette a hírt, Firenzében egy reneszánszkonferencián - ahol a szakma előtt ismertették a felfedezést - több szakember kétségbe vonta, hogy a neves művész festette a Mértékletességet - közölte a lap.

"A konferencia közönsége udvarias tartózkodással, nem fanyalgással fogadta az előadást" - válaszolta a Magyar Hírlap kérdésére Marosi Ernő művészettörténész, aki ott volt Firenzében, s beszámolt a lapnak, hogy két külföldi kutató is kétségeit fejezte ki a szenzációs bejelentést követően.

A külföldön élő Boskovits Miklós firenzei professzor, az 1963-ban Magyarországon megjelent Botticelli-monográfia szerzője zárszavában azt említette meg, hogy véleménye szerint a Mértékletesség festője középszerű firenzei művész a 15. század legvégéről. Hozzátette: nem az a baj, hogy ez az előadás elhangzott, hogy a kérdés fölvetődött, hanem az, hogy politikai reprezentációra használnak fel valamit, ami tudományosan még nem tisztázott - írta a Magyar Hírlap.

Ütközzenek csak a vélemények

A politikának biztosítania kell az esztergomi királyi palotában felfedezett, feltehetőleg Sandro Botticellitől származó falfestmény restaurálásának feltételeit - közölte a kulturális miniszter kedden az MTV Nap-kelte című műsorában.

Hiller István szerint a tudományos vitákat a szakmának kell eldönteni, ezért nem kívánta kommentálni, hogy a Magyar Hírlap szerint több szakember is kétségbe vonta, hogy az alkotó Sandro Botticelli lenne. Elmondta, tudomása szerint a restaurátori munka még két évig tart.

"Természetes a vita, ütközzenek csak a vélemények" - mondta a miniszter, aki szerint a szakmai vita akár évekig is eltarthat. Ezek jó viták, "ez az országunknak remek dolog" - mondta Hiller István, aki örömét fejezte ki, hogy sikerült a közvélemény figyelmét az Esztergomban felfedezett képre irányítani.

Hiller István június 8-án Rómában jelentette be, hogy minden valószínűség szerint Sandro Botticelli eddig ismeretlen, az 1460-as évekből származó freskóját fedezték fel az esztergomi királyi palotában.

Mint mondta, megalapozott tudományos hipotézis támasztja alá a felfedezést, amely két magyar restaurátor, Wierdl Zsuzsanna és Prokopp Mária művészettörténészek évek óta tartó feltáró munkájának az eredménye.

A bizonyítékok

A freskó restaurálását 2000-ben kezdte újra Wierdl Zsuzsa Prokopp Mária művészettörténésszel. Az, ami most a falon látható, valójában a festmény első, még nedvesen (freskótechnikával) felvitt alaprétege, amit ecsettel és fekete festékkel a feltételezések szerint akár néhány perc alatt skiccelt fel a művész. A Lippi-műhely által kultivált technika ugyanis az volt, hogy az alap elkészülte után, a már száraz felületre al secco technikával vitték fel a legfelső réteget. Ezt már semmiképp nem tudják helyreállítani.

Botticelli egész pályafutása során hasonló női fejeket festett, de a női alakok fejformáján kívül a festőre utalnak a rá jellemző próbálgatások: a felvázolt, majd átfestett fülek, ujjak, illetve a kép később festékkel fedett felületére felskiccelt kisebb alakok. A magyar kutatók szerint további árulkodó jel, hogy a nő fülét ügyetlenül festette meg az alaprétegben, sőt, a felső réteg ezt később valószínűleg teljesen eltakarta. Botticelli ugyanis közismerten irtózott a fülrajzolástól, és világhírű festményein emiatt takarja sokszor dús hajkorona a furcsa, göcsörtös szervet.

A római tájékoztatón Wierdl Zsuzsa jó néhány kifotózott részlettel, például a nőalak enyhén domborodó nyakával, átfestett és kisebbre szabott hajkoronájával, ügyetlen fülecskéjével illusztrálta, hogy a talán csak pár perc alatt megrajzolt vázlat mennyire botticellis. A Mértékletességnek egyébként azért hiányzik a szeme, mert a török katonák a középkorban vallási okokból minden képről lekaparták a szemeket.

Újabb bizonyíték lehet, hogy a festmény alsó részén apró, bekarcolt monogramot találtak, felül egy M közvetlenül alatta egy B betűt, és Wierdl Zsuzsanna még egy zárójel vonalát is felfedezni vélte a B betű körül. Jóllehet Botticelli híres volt arról, hogy nem szignálja műveit, két olyan képet is ismer a tudomány, ahol valószínűleg a neve kezdőbetűi rejtette el trükkös módon.

A szoba teljes feltárása és konzerválása három évig tarthat, így a freskót nagyközönség legjobb esetben is csak ezután láthatja. A Mértékletesség alakja után kezdenek neki a három másik női figurának, és akkor talán azt is be tudják bizonyítani, hogy azokat a Lippi-műhely más tagjai festették.

Sandro Botticelli

Sandro Botticelli (1445-1510), eredeti nevén Alessandro di Mariano Filipepi az itáliai reneszánsz, azon belül is a firenzei iskola egyik legjelentősebb és legismertebb festője. Munkásságát a rá nagy hátást gyakorló Filippo Lippi mester műhelyében kezdte. Pályafutásának sikerét, valamint alkotói szabadságát a művészetpártoló Medici-családdal ápolt jó kapcsolata nagyban segítette, művei az akkoriban legnépszerűbb filozófiai irányzat, a Lorenzo de Medici által is követett neoplatonizmus jegyében születtek.

Az egyre népszerűbb Botticellit a hetvenes évek elején a pisai Dóm freskóinak elkészítésével bízzák meg. 1481 és 82 között, Pietro Pruginóval, Domenico Ghirlandaióval és Cosimo Rossellivel közös együttműködésben részt vesz a római Sixtus-kápolna kifestésében. Két legismertebb műve a Tavasz és a Vénusz születése, előbbi 1477-78, utóbbi 1484 környékén született. Kései, gyakran kifejezetten zaklatott műveit nagyban befolyásolta a Firenze politikai és vallási életében Lorenzo de Medici halálával és a vallási fanatikus Girolamo Savonarola hatalomátvételével beállt változás és az azt követő krízis. 1505-ben részt vett azon a gyűlésen, melyen Michelangelo Dávidjának kiállításáról döntöttek. 1510-ben a firenzei Ognissanti templomban temették el.