Levágott fejek a Szépművészetiben

Fegyveres őrségre, fémdetektorokra és kordonra számítottam, amikor a Magyarországra érkezett, legértékesebb műtárgy kicsomagolásáról hallottam. A 22 milliárd forintra biztosított Caravaggio festmény fadoboza körül mégis inkább olyan volt a hangulat, mintha egy titkos, ezoterikus társaság pantomim előadásra készülődött volna.

A Szépművészeti termei misztikusan sötétek voltak, csak néhány már felfüggesztett kép derengett a fekete falakon. Az érzékien vörös szőnyegen vidáman pezsegtek a múzeumi munkatársak. Baán László főigazgató egy kis társasággal arról csevegett, hogy ez a mostani, Győztesek, legyőzöttek, áldozatok című gyűjteményes kiállítás mennyire aktuális, habár amikor kitalálta a témát, még jele sem volt a viharos belpolitikai eseményeknek.

Reméltem, hogy a tematika csak távolról kerül fedésbe az aktuálpolitikával, a képek legnagyobb részén ugyanis Holofernész levágott fejét tálcán cipelő Juditok szerepeltek.

Még mielőtt behelyettesíthettem volna Juditot valamelyik honanyával, megérkezett a pantomimcsoport. Körülvették a nagyméretű, Handle with care feliratú fadobozt, és fehér kesztyűben, színpadias mozdulatokkal csavarozni kezdtek. Rokokós tánclépésekkel arrébb libegtek a tetővel, aztán finoman kiemelték a festményt, ami sehogy nem illett a habos miliőbe. Góliát levágott fejéről még csorgott a vér, Dávid pedig olyan szomorkásan nézett, mint aki végül is már bánja ezt az egészet.

Miközben a szótlan, pantomimes csapat egy asztalra helyezte a négyszáz éves festményt, a főigazgatótól megtudtam, a Szépművészeti azért juthatott hozzá egy ilyen értékes műkincshez, mert hónapokkal ezelőtt kölcsönadott két Raffaelót (például az 1984-ben ellopott, majd megkerült Eszterházi Madonnát) a Galleria Borghese egyik kiállítására.

A nagy múzeumok legtöbbször egyébként nem fizetnek kölcsönzési díjat egymásnak, viszont csak olyan helyeknek kölcsönöznek, ahonnan várható, hogy cserébe hasonló jelentőségű műtárgyakat kaphatnak. Ez alól kivétel a hatalmas gyűjteménnyel rendelkező Ermitázs, ahol minden tárgynak előre meghatározott kölcsönzési ára van.

A gyilkos festő

Elképzeltem Caravaggiót, ahogy szembesül a szofisztikált műkincsbiznisszel és a képe körül pukedliző pantomimesekkel. Nem, a mester nem hatódott volna meg, hanem valószínűleg kardélre hányja az egész társaságot, vontam le a következtetést, amikor a Galleria Borghese egyik igazgatója, Marina Minozzi elmesélte a kép keletkezésének történetét.

A rendszeresen zűrös ügyekbe keveredő Caravaggio ugyanis nem hosszas meditáció, hanem egy ember meggyilkolása után festette meg a képet. Egy 1606-os párbajban ugyanis megölte ellenfelét, majd elmenekült Rómából. Képét, amelyen Góliát a festő vonásaival rendelkezik, bocsánatkérés gyanánt készítette, pápai kegyelemben reménykedve.

Caravaggio nem csak a kegyelmet nem kapta meg egyébként, de nevét is elfelejtették, és csak évszázadokkal később döbbentek rá, hogy korának egyik legnagyobb mestere volt. Nyilván akkor, amikor már esélye sem volt annak, hogy a festő kardot rántson az okostojásokra.