Mária
-6 °C
-2 °C

Chagall kecskéi

2001.10.10. 12:58
Sötét utcában jársz. Csupán a gázlámpák világítanak. Az egyik megindul feléd. Kedves mosolyú lány távolodik fejjel lefelé, mögötte két házikó dülöngél megfordítva, a tetőn egyensúlyozva. Felnézel, az égen telihold, madár, koldus, angyalok. A parttalan folyó fölött véres szárnyú pisztráng repül. Amott meg, egy háztetőn a zöld hegedűs muzsikál. Az óriás tyúkon egy leány lovagol. Vörös macska rohan el, vörös kakas rikolt, a gyertyák az égbe nyúlnak - csodák, mítoszok, életöröm: vándor, megérkeztél, ez Chagall világa.
Hallgatva a kakast
Megérkeztél Chagall világába, ahol az angyal kezében ecset és paletta, ahol az égből nőnek a fák lefelé, madárfejű az ember, emberfejű a disznó, zöld a kecske és kék a hegedű; ahol a fantázia világába még nem hatolt be a gravitáció. "Ha Picasso művészete az értelem győzelme, Chagallé a szív diadala", mondták róla joggal a kortársak, hiszen a műveket nem köti sem realizmus, sem ráció; a képzelet és a játékosság rendezi a képeket. Ez az alkotói megszállottság kelti életre és színezi ki a figurákat kékre, zöldre, sárgára és pirosra. A mesés, látomásos képekből álló életmű vasárnap estig tekinthető meg reggel tíztől este tízig a Dohány utcai zsinagógában. Vélhetően a zsúfolt termek, no meg a főbejárat előtt hosszan kígyózó tömött sorok késztették a Zsidó Múzeum vezetőségét a nyitvatartás meghosszabbítására. Érdemes elmenni, amíg lehet, tényleg kivételes alkalom, most bárki személyesen csodálhatja meg az eredeti festményeket.

Aki nemcsak élvezni, hanem érteni is szeretné a műveket, annak a festő gyermekkorába kell visszanyúlnia. Marc Chagall bő száz éve született a mai Belorusszia területén fekvő Vityebszk városkában, de ne ugord át a következő sorokat, most nem egy hervasztó életrajz következik adaterdővel. Csupán a gyermekkor fontos, mert a képein szereplő alakok, állatok, sárga házak és utcák, a hagymakupolák; minden és mindenki a múlt század eleji orosz kisvárost idézik. Szintén a gyermekkori élményekből fakad a képekből áradó öröm és rémület, tragédia és humanizmus.

Én és a falu A zöld hegedűs
A kis Chagallra a szüleiből és tíz testvéréből álló család hatott, meg a zsidónegyed, ahol felcseperedett. Apja írástudatlan halkereskedő, így az egyetlen iskola a zsinagóga volt. Az izraelita közösség szellemiségét a kor divatos vallási mozgalma, a haszidizmus határozta meg. A haszidizmus életörömmel, optimizmussal és szeretettel áthatott mozgalom volt, reakcióként a kor rettegéssel és fájdalommal teli mindennapjaira. A félelem és megalázás valósága elől menekültek az emberek e naiv istenhitű mozgalom "álomvilágába", melynek dalos, táncos, vidám szertartásai mély nyomot hagytak Chagallban is.

A festő később világpolgár lett, sok országba eljutott. Mielőtt felforgatta volna világ hagyományos ábrázolását, Párizsban megégette magát az impresszionizmussal és a kubizmussal is. De gyökereihez és öntörvényű világához élete végéig hű maradt. Az utókor aztán a Salvador Dali vagy Kandinszkij nevével fémjelezhető szürrealisták közé sorolta be.

Az angyal bukása

Persze az álomszerű víziók, vad képzettársítások nemcsak a szürrealistákat, de a szellemileg sérült emberek terápiás célból festett képeit is felidézik. A hasonlóság csak látszólagos: Chagall nem volt őrült, ő a képzelet eszközével kutatta a valóságot. Festményei életszeretetét, humanizmusát, gyermeki önfeledtségét, félelmét és derűjét, játékos fantáziáját közvetítik. Ráadásul nem is rugaszkodott el annyira a valóságtól, mint hinnénk. A háztetőn muzsikáló hegedűs világhírű alakját például saját nagybátyja és a nagyapja alakjából gyúrta össze. Megbízható családi legendák szerint a nagypapa eltűnt egy alkalommal, hiába kereste az egész család. Végül a háztetőn találtak rá, ott ült és répát falatozott jóízűen a napsütésben, nem is gondolva arra, hogy spontán tette később híres motívummá válik. E két bolondos rokon alakja összegződik a figurában, akit az alkotói képzelet festett ki zöldre, és nagyított fel a templomnál is magasabbra.

Vonalakba és színekbe öltözött költészet Chagall munkássága, melyből árad az élet elmúlásának és megszületésnek fájdalma és öröme. Ezért dőlnek össze-vissza a sírok, ezért siratják a holtak az élve maradottakat, ezért nagyobb a fiatal pár az egész falunál, ezért keringenek az égen mindenfelé angyalok, emberek, hegedűk, kecskék. Főleg kecskék. Szinte minden alkotásban feltűnik ez a kedves melegvérű patás. Chagall vonzódása a kecskékhez csakis a Gombóc Artúr-csokoládé relációhoz fogható. Kecskéből sok és sokféle a jelszó: kicsi, nagy; kék, zöld, sárga, piros. Repülő kecske, kecske hegedűvel, hallal, vagy ecsettel a kezében egy festmény előtt. Valamelyik sarokban mindig felbukkan ez a bamba négylábú, hogy velünk együtt nézze az eseményeket, esetleg oldja a komor hangulatot; vagy csak úgy, hogy örüljünk neki.

Magány

Mégis lehet valami abban, amit Pablo Picasso fogalmazott meg, hogy minden gyermek művésznek születik, csak aztán a többség felnő. A kiállítás vendégkönyvében kisiskolás kézírással olvasható: "Én is ilyeneket szoktam álmodni".

Zsidó múzeum
Budapest, 1077 Dohány u. 2.
Nyitva: 10-22h

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Értékeljen, nyerjen!

Van kedvenc légitársasága? Írja meg véleményét itt!