Klónozott kínai nagymamák a Ludwig Múzeumban

Ha kínaiakról, műanyagról és élénk színekről hallunk, a legtöbben először nem a kortárs képzőművészetre, hanem sörnyitóként is használható villogó játékpuskára gondolnak. Az asszociáció annyiban érthető, hogy a többfunkciós, ugyanakkor kedvező áron beszerezhető kínai termékek gyakrabban jutnak el hazánkba, mint a világ legnagyobb népköztársaságának művészi produktumai.

Tekintse meg fotóinkat

Pedig a praktikus termékeket forgatva joggal vetődhet fel a kérdés: vajon milyen egyéb módon valósítják meg magukat a kínaiak? Létezik egyáltalán progresszív képzőművészet arrafelé, vagy az idegenforgalomban is kiaknázható, a dicső múltból merítő munkák, esetleg a nyugati trendeket követő alkotások készülnek inkább?

Csalódni fog, aki a válaszok reményében látogatja meg a kortárs kínai képzőművészek munkáiból válogató, Chinart című kiállítást. A német és olasz bemutatók után a Ludwig Múzeumba érkezett gyűjtemény ugyanis csak még jobban elbizonytalanítja a szabatosan fogalmazott megoldások szerelmeseit.

A kiállítás inkább párhuzamos próbálkozásokat és stílusokat vázol fel, amelyekből annyit azért leszűrhetünk, hogy napjainkban komoly művészi útkeresés zajlik a pandamackók birodalmában.

Klónozott nagymamák

A provokatív és ötletes videó munkák alapján a látogató előtt egy szabadon és merészen alkotó Kína képe bontakozhat ki. Zhan wang az úszó kőről készített ironikus filmje Spectrum televíziós fordulatokkal mutatja be egy hatalmas, rozsdamentes acélból készített "kő" tengerre bocsátását.

Miközben a művészek és tengerész barátaik 12 tengeri mérföldre szállítják, majd pedáns, komolykodó gesztusokkal vízbe lökik a sziklát, egy nemzetközi egyezmény szövegét olvashatjuk, amely szerint a parttól 12 tengeri mérföldre kezdődnek a minden országhoz egyaránt tartozó, nemzetközi vizek.

Hasonlóképpen bátor az összetörő fémtükörrel és a mögötte feltáruló látvánnyal játszó munka, vagy az a misztikus felhangú film, amelyben klónozott nagymamák egy nagy, fénylő golyóból merítenek maguknak maroknyi fényeket.

A jelenségeket a megmondani akarás helyett inkább humorral feltáró vonalba sorolhatóak még Wang Qingsong fotói. A demonstratív kompozícióba rendeződő Coca-Colák, McDonald's-emblémák, apró kínaiak és a pöffeszkedő nyugatiak közhelygyűjteménye komoly elismerésben részesülne akár hazánk egyik, szavazat újraszámlálást követelő rendezvényén is.

Hetvenes évek

A nyugati művészetben is érvényes alkotások után fordítva tekintetünket a térplasztikák, szobrok és installációk irányába, már feltűnőbbek a távol-keleti jegyek. Bár Jiang Jie ember nagyságúvá növelt, fröccsöntött, sárga-piros babafejei csupán vonásaikban kínaiak, amúgy egy divatos, európai kiállításon is helyet kaphatnának, a legtöbb plasztikára sajátos kettősség jellemző.

Ahogy Wei Guangqing fa rovargyűjteményre emlékeztető notebookjai, a munkák legtöbbje nem az anyaghasználatban, inkább tartalmilag mond újat. Az új és a tradicionális itt azonban Kína politikai-társadalmi tengelyekkel felszerelt koordinátarendszerében értelmezendő.

Xu Yi Hui porcelánból készült Vörös könyveiről, és az azt olvasó, vitringiccs porcelánszobráról a harsány plakátszíneket használó, szentendrei Vajda Lajos Stúdió munkái jutottak eszembe, arról pedig a hetvenes évek.

A kínai alkotók jelentős része ugyanis éppen azzal a kikacsintós, politikus tartalommal operál, ami nálunk a lazulás évtizedében terjedt el. Érezhető, hogy a művészek energiáikat nem a formai újítások irányába fordították. A hangsúly a gondolatok, a jelentés kimunkálására került.

Inter Press Magazin

Ami a kisplasztikák és szobrok esetében meglepő, figyelemfelkeltő műveket eredményezett, közhelyes vagy idejétmúlt megoldásokba torkollott a festményeknél.

A kommunista munkaruhás alak sorozata, a tömegtől apró jegyekben eltérő, mosolygó, elgondolkozó, kéjsóvár vagy szigorú tekintetű arcaival a dekódolandó tartalom mellett még szórakoztató.

Tekintse meg fotóinkat

A korai Galaktika folyóiratok címlapképeinek stílusában készült festmények a maga elé révedő tömegről, a "Gyerekek az értekezleten", vagy az IPM-es jellegű "Lepke, lánc, víz" viszont már kifejezetten kellemetlen darabok.

Múlt nélküli nemzet

A kortárs kínai alkotások, zavarba ejtő sokszínűségük ellenére egy dologban mégis hátborzongató azonosságot mutatnak. A Ludwig Múzeumba érkező ufó a Chineart láttán joggal gondolhatná, hogy a kínai történelem valamikor 40-50 évvel ezelőtt vette kezdetét. A kiállított több száz munka közül ugyanis mindössze kettő reflektál a világ egyik leggazdagabb kulturális örökségére.

Csak a művekben kivétel nélkül erős gondolati vonal jelzi a kínai mentalitásra jellemző, elmélkedő hajlamot.

CHINaRT - Kínai kortárs képzőművészet
Ludwig Múzeum, Budavári Palota, "A" épület, Budapest, Szent György tér 2.
Megtekinthető szeptember 28-ig.