Mire jó a Cinetrip?

A Cinetrip eredetileg a kilencvenes évek alternatív szubkultúrájának egyik szórakozási formája volt. Abban az időben, amikor még Budapesten is jó biznisznek számított blues kocsmát nyitni, egy szűkebb réteg szórakozása volt, hogy módosult tudatállapotban bemásszon a Rudas fürdő haverok által kinyitott ablakán, majd ruháit egy oszlop mögé rejtve elvegyüljön azok közt, akiket legalább arcról ismert a törökbálinti katlanban vagy a Frank-hegyen rendezett, úgy nevezett acid partikról.

A fiatalok ezután addig áztak a negyvenfokos gyógyvízben, a falra vetített színes mintákat bámulva, míg hajnalban a személyzet ki nem lökdöste őket az utcára, olyan állapotban, mintha évszázadokat töltöttek volna el a lét nagy wellness-üdülőjében.

Ez azonban csak a kezdeti, romantikus időszak volt, mert ahogy az elektronikus zenei rendezvények a félvilági figurák, kisgengszterek és aranyifjak szórakozásává váltak, a Cinetrip közönsége is a kigyúrt és/vagy tetovált srácokra, meg reprezentatív és/vagy köldökpiercinges csajaikra cserélődött le. Aminek egy előnye mégis volt, mégpedig hogy a partikat látogató külföldi fiatalok azt a hírt terjeszthették a világban, hogy a magyarok jellemzőe izmosak, de mindenképpen rajonganak a testékszerekért.

A zenéről nem véletlenül nem ejtettünk szót, mivel olyan termekben, ahol a három taktussal előbbi részletek is visszhangoznak, bármit is állítanak a szakemberek, a lényeg, hogy valami andalító, mély lüktetés szóljon.

De hol a helye a hosszú évek után újrainduló Cinetripnek a harmadik évezredben, morfondíroztam a Rudas fürdő felé tartva. Aztán gyorsan megállapítottam, hogy bárhol is, az emberek egy jelentős köre mindenképpen ott akar lenni azon a helyen.

Érkezésemkor a fürdő távolabbi sarkáig ért a tömeg. Sajtójegyem birtokában a kordonon kívül sétáltam a bejárat irányába, egy Greenaway-hosszúsnittre emlékeztető módon tárva fel a folyamatot, amelynek kezdőpontján az emberek csendben sorban állnak, később három-négyfős csoportokban tolakodnak, az ajtó előtti tíz méteren pedig a kordonokat fellökve rohamozzák az ajtót, mintha a neves rendező odabenn Paris Hiltonnal forgatná főművét.

A pankráció már csak azért is furcsa volt, mert a jegyek már napokkal azelőtt elfogytak, csak ezt a sorban lökdösődők kilencven százaléka nem hitte el, a többiek pedig nem tudták kifúrni magukat az embermasszából.

Odabenn ezek után valóban mennyei körülmények közé csusszant az egy-másfél órát küzdő látogató: fürdőköpenyes csajok osztogattak vízhatlan szütyőket, az előtérben pedig bikini felsőkön, viccesnek szánt köntösökön és bermudanadrágokon villogtak a fények.

Az átöltözés rendezettebben ment, mint egy évtizeddel azelőtt, mivel senki nem próbálta oszlopok mögé rejteni a cuccait, viszont úgy tűnt, mindenkinek jutott szekrény. Az rögtön kiderült, hogy ha egyszer taoista bölcsekről készül magyar film, akkor a Rudas kabinosai közül érdemes főszereplőt választani. Még a túlpörgetett budai úri gyerekek sem tudták őket kizökkenteni a nyugalmukból.

A közönséget egyébként nem ez a csoport határozta meg, hanem a vidám, csajozni és pasizni vágyó egyetemisták. A hangulat ennek megfelelően inkább energikus volt, mint transzcendentális. A nagymedence például annak ellenére is az intenzív sportolás helyszíne volt, hogy a teljes falfelületen pulzáló vetítés láttán Timothy Leary is biccentett volna.

A szervezők talán valami sportos EU-támogatásra is hajtanak, mert még rá is játszottak az amúgy is túlmozgásos társaság animálására. A medencébe több száz labdát, felfújható matracokat, karikákat és semmi másra, mint vad dobálásra alkalmas átlátszó rudakat szórtak, így a legtöbben valószínűleg az izomláz szokatlan érzésével hagyták el a buli helyszínét.

A zene, ha érdemes róla beszélni, visszhangos trance volt, ami végül is mindegy, ha az ember órákig hánykolódhat egy gumikarikán ülve kétszáz vidám partizó keltette hullámokon, miközben időnként szinkronúszó lányok mutatnak be formagyakorlatokat.

A hallgatóság összetétele a törökfürdőben közelített a szokásoshoz. A ringató goazene közepette raszták, idősebb partiarcok és tudatmódosult fiatalok áztak a termálvízben. Nyakig merülve a lébe elérkezettnek láttam az időt, hogy megfejtsem, mi a Cinetrip lényege, kiknek ajánljuk és miért. Megállítottam, hogy a legnépszerűbb tevékenységek az ingó, színes fényfoltokba révedés, az ellenkező neműek bámulása és az előjáték. Hamarosan azonban elterelődött a figyelmem, és már csak azt vettem észre, hogy a személyzet kilökdös a medencéből, és úgy érzem magam, mint aki évszázadokat töltött a lét nagy wellness-hoteljében.