Témázgatás

2001.02.26. 09:55
Mi az irodalom? Kit érdekel az irodalom? Ezekre az első hallásra bagatellnek tűnő kérdésekre kereste a választ többek között Janikovszky Éva, Esterházy Péter, ifjú literátor titánok, titanellák és a transzszexuális Angéla segítségével Orsós László Jakab a legutóbbi Cukor-szenánszon a Trafóban.
Van ez a műsor, a Cukor. Nevezik intellektuális show-nak, művészeti revünek, én wagneri metashownak mondanám, de ezzel még mindig nem jutottunk egy hajszállal sem közelebb a happening sikerének titkához. A Cukor metamorfózis által született: a tavaly decemberben megszűnt Nappali Ház című kulturális folyóirat reanimált mutánsa, színpadon, hús-vér művészekkel, real-time kivetítővel és reagens nézőkkel. A színházba oltott TV-showra emlékeztető est (vö. Vitray Tereferéjével vagy Vámos Rögtönjével) szerkesztője és műsorvezetője Orsós László Jakab, a személyiséghalmozó médiajelenség, aki elég szemtelen és profi, hogy a vitaindítónak szánt - részben megválaszolhatatlan - kérdést a lehető legtöbb oldalról fejthessék ki a vendégek.

A kandi mikrofon végén Esterházy, Babarczy, Garaczi

Felütésként, hogy akkor ,,mi-a-fasz-is-az-irodalom?", egy telefonbetyárkodást rögzítő hangfelvételt hallunk a sötétben. A magukat tudatlan diákoknak kiadó hackerek először közalkalmazottaknak, később pedig Esterházynak, Bakács Tibornak, Babarczy Eszternek, Garaczi Lászlónak szegezik a szokatlannak tűnő metakérdést. A feszengő válaszok lényegtelenek tűnnek, inkább a helyzeten röhögünk, meg a sarokba szorított alanyok őszinte reakcióin.

Amikor aztán egy talkshow keretében Janikovszky Éva kezd mesélni a könyveiről, az írásról, a Nők Lapjánál eltöltött évekről, méltatlan eltávolításáról, már sokkal közelebb kerülünk a literátor esendő személyéhez. Kiderül, hogy Fekete István az ő unszolására fogott bele a Tüskevárba, hogy unokája őszinte mondatait ,,lopja" bele keservesen megírt munkáiba. (Merthogy generációm népszerű gyerekkönyeinek írónője bizony nem szeret írni, és irigy arra, aki meg igen.)

Literátoregó divatbemutató

Nosztalgiaszag lengi be színpadot, s ez csak tovább fokozódik a retró hangulatú divatbemutatókkal. Először az Írók boltja és a Pont könyvesbolt alkalmazottai mutatják be a szocialista akryl köpenykultúra színe-javát, aztán ifjú titánok és titanellák parodizálják az író, a költő, a szerkesztő, a lektor kihízlalt egóját. A Kisutazás keletnémet táborvezetőjét alakító, indiánarcú Kovácsy Tibor (Magyar Narancs) különösen hitelesen ábrázolja a Kossuth-díjazott mennybemenetelét és az elutasított szerző háborgó lelkét.

A kiragadott példák alapján látható, hogy Orsós egyáltalán nem a megszokott - unalmas és/vagy kékharisnya - módon közelít a témára, sőt meglehetősen nagy kanállal merít. Így eshetett meg, hogy konkrét irodalom mellett (Esterházy felolvas, Király Levente stílusgyakorol: közéleti személyeket nyilatkoztat meg a könyvről) az alkotószabadság kiteljesedését bemutatandó, megismertünk egy gigantikus fatákolmányokat ácsoló fiatalembert, és láthattuk a transzszexuális Angéla perfomance-át is.

A egymást gyorsan követő színek és műfajok tág asszociációs teret hagynak a nézőnek, így a Cukor végül semmit sem akar megmondani, leleplezni. Témázgatunk, a szó pozitív értelmében. Ízletes és emészhető morzsákat csipegetünk fel egy nehéznek mondott étel mellől, amit még a Wittmann fiúknak is nehéz lenne lefikázni.