Natália
-3 °C
8 °C

Hazugságot lopott a Da Vinci-kód írója

2005.05.16. 00:20
Egyre több helyen említik, hogy Dan Brown többmillió példányban elkelt nemzetközi bestsellere, a Da Vinci-kód nem kifejezett eredeti ötletekre épül, sőt az egyik "előkép" szerzői már be is perelték az írót plágiumért. A Brown által igaznak kikiáltott tények is alapjaiban hamisak - bár az író valószínűleg maga is áldozata az átverésnek -, az állítólag ma is létező Sion-rend és titkos iratai például egy francia szélsőjobboldali szervezet ötvenes-hatvanas évekbeli kreálmányai.

A HVG idei 14.számában Fehér Tamás olvasói levélben hívta fel a figyelmet arra, hogy Dan Brown Da Vinci-kód című regénye plágium, az író egy eredetileg 1982-ben megjelent könyvről, Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln The Holy Blood and the Holy Grail című népszerű tudományos művéről koppintotta elméletét, mely szerint Jézus és Mária Magdolna házastársak voltak, született gyerekük is, sőt mai napig élnek leszármazottaik, csak az egyház mindezt titkolja. A templomos lovagok örökségével rendelkező Sion-rend nevű titkos szervezetnek az elképzelés szerint birtokában vannak a történet igazságát bizonyító dokumentumok, és ők őrzik Jézus leszármazottait is.


Dan Brown
A magyarul Az abbé titka: szent Grál, szent vér címmel, 1994-ben megjelent könyv valóban oly sok pontban hasonlít a Da Vinci-kódhoz, hogy a véletlen egyezés kizárható. Lényegében ugyanazt az elméletet vezeti le, mint Brown sikerkönyve, vagyis hogy Jézus vérvonala a legendás Meroving-dinasztián belül maradt fent. A könyv persze nem nevezhető komoly tudományos munkának, hiányoznak a rendes hivatkozások, sok részletet csak egy szakértőre vagy egy dokumentumra utalva közölnek. A plágium talán erős szó, hiszen egy regényíró nyugodtan támaszkodhat egy történeti munkára, vagy arra, amit ő annak tart (bár említeni talán illene), nagyobb gond, hogy az eredeti könyv elméletének sarokpontjai, az állítólag ma is létező Sion-rend és az állítólag 1975-ben megtalált dokumentumok, a Dossiers Secrets, melyek a rend számos vezetőjét, így Newtont, Boticellit, Victor Hugót vagy magát Da Vincit is megnevezik, egy francia szélsőjobboldali szervezet hatvanas évekbeli kreálmányai.

Készpénz és fikció

Az abbé titka két szerzője tavaly ősszel be is perelte a Brown könyvét kiadó Random House-t. Leigh akkor a Daily Telegraphnak elmondta: a problémájuk nem az, hogy az író egyes elképzeléseket felhasznált a regényében, hanem hogy átemelte a "teljes kirakóst", és egy fikciós thrillerre "akasztotta". A maga idejében különben Az abbé titka is sikerkönyv volt: kétmillió példány fogyott belőle. Michael Baigent és Richard Leigh műve egyébként a Mi az igazság a Holt-tengeri tekercsek körül? című ismert könyv is.

A Da Vinci-kódban egy helyen említi meg az Abbé titkát az író, amikor a Grál-kutató Sir Leigh Teabing leemel egy példányt a könyvespolcáról, és közli, hogy a szerzők túl sok engedményt tettek a hitnek, de az alapfeltevésük helyes. (Meg kell jegyezni, hogy Clive Prince és Margaret Starbird könyve is ott van Teaping polcán, az ő könyveikből is bőven merített Brown.) Leigh Teabing neve Leigh és Baigent neveinek anagrammája, mutattak rá a szerzők, a figurát magát pedig szerintük a harmadik szerzőről mintázta az író. Leigh Teabing mankóval jár a regényben, Henry Lincoln - aki egészségi állapota miatt nem vesz részt a pereskedésben - pedig sántít. "Hogy a hipotézisünk helyes vagy helytelen, az irreleváns. Az viszont tény, hogy ez a mi munkánk, amit évek alatt állítottunk össze" - mondta Leigh.

A Da Vinci-kódban leírt elméletet komolyan vevő milliók szempontjából azonban nem irreleváns a kérdés, hogy helyes-e a hipotézis. Bár Dan Brownnak a könyv elején olvasható állítása, miszerint a könyvben szereplő összes tény megfelel a valóságnak, persze akár a fikció része is lehet, mégis sokan készpénznek veszik azt. Ezrével zarándokolnak a turisták a Louvre-ba, a milánói Santa Maria delle Grazie-kolostorba vagy a párizsi Saint Sulpice-templomba, hogy megnézzék a regényben említett helyszíneket és rejtett szimbólumok után kutassanak.

Hamis történetek

A Da-Vinci-kódban is főszerepet játszó Sion-rendet azonban egy hatalmas átverés, jobb esetben tévedés szülte. A Sion (Zion)-rend ugyan állítólag valóban létezett a középkorban, de ha így is volt, a 17. század elején belolvadt a jezsuita rendbe. A nevet azonban 1956-ban felélesztette a Pierre Plantard vezette francia szélsőjobboldali szervezet, az Alpha Galates. Plantard antiszemitizmusa mellett azzal volt leginkább elfoglalva, hogy bebizonyítsa: ő II. Dagobert leszármazottja, így a Meroving-dinasztia ma is élő tagjaként jogot formálhat a francia trónra. Plantard hamis történeket terjesztett Rennes-le-Château papjáról, Bérenger Saunière-ről (ő az "abbé", nem véletlenül hívják a regényben a Louvre kurátorát Jacques Saunière-nek), sőt pergameneket és sírköveket is hamisított.

Az abbé titkában és az arra épülő A Da Vinci-kódban is alapvető dokumentumként kezelt, a Sion-rend titkait feltáró Dossiers Secrets szintén ennek az erőfeszítésnek a terméke, azaz egyszerű hamisítvány, amit a hatvanas években a műszaki rajzolóként dolgozó Pierre Plantard csempészett be a párizsi Nemzeti Levéltárba, írta a Le Temps. Jean-Luc Chaumeil francia újságíró a nyolcvanas években fedezte fel a trükköt, számos könyvet szentelt a témának, és segített egy BBC2-dokumentumfilm elkészítésében, ami az egész történetet leleplezte. Baigent, Leigh és Lincoln Jézus-vérvonal-elméletének, Plantardnak és a Sion-rendnek a kapcsolatba hozása már főleg Baigent számlájára írható, így lett legvégül Dan Brownnál - aki valószínűleg maga is áldozata az átverésnek - a hősnő, Sophie Neveu Jézus és Plantard leszármazottja (és a Saint-Clair családé is egyúttal, annak ellenére, hogy ezt a nevet maga Pierre Plantard vette föl 1975-ben).

A rajongóknak mindennek ellenére nem kell aggódniuk, mivel máris jelentkezett a Sion rendjének valódi nagymestere.